Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
A határ rendje
„A két Datkán és a Kiságon túli legelőn szarvasmarhák, lovak és sertések legelhetnek, míg a Hosszú közti legelőn a marhák, lovak és sertések legelése mellett a juhok legelése is megengedtetik. Jogos nagy marha után 50 lei, jogtalan után 150 lei, sertés és juh után egy éven felülieknek 50 lei a legelési díj, míg a szarvasmarhák és lovaknál a 2 éven aluliaknál, juhok és sertéseknél az egy éven aluliaknál a legelési díjnak csak a fele fizetendő. Akinek a marháira elegendő joga nincsen, az a jogot a folyó évi május hó 1-ig köteles beszerezni, ugyan azon időig a marháit a birtokossági pénztámoknál beíratni, a fele árendát lefizetni. Ugyan akkor a jog is beíratandó. Az így összeállított kimutatás május 1-én lezárandó, és az az után jogot szerző egyének jelentkezése már figyelembe nem vehető. A közlegelőre marhát május 1-éig senki ki nem engedhet, s ha mégis valaki kiengedné, 100 lei büntetést köteles fizetni. Ha a két Datka nevű legelőre megfelelő alkalmas felelős pásztor jelentkezik, azt az elnök köteles felfogadni, és akkor a Datkák körül lakó havasi lakosok idegen egyéneknek a marháit nem őrizhetik, sőt még az ő saját marháikat is csak őrizet alatt legeltethetik. Ha valaki a marháit a közlegelőre már egyszer be íratta és felhajtotta, az árendát köteles befizetni. Arenda elengedéshez csakis annak van joga, akinek az állatja el hull, de csak az elhullott állat után. A közlegelőre csakis a birtokossági elöljáróság által lebélyegzett marhák engedhetők ki. A legelési díj második felerésze december hó 1-ig lefizetendő. Amennyiben a Felső mezőnek, illetve azon mező folyó évi fűhasznának megfelelő árba gazda kerülne, az esetben ezen mező kaszálónak a tenyész apa állatok részére tiltassékfel. A Kiságon túli mezőbe fel szálló egyének, akik marhát legeltetnek, a szállást csakis a birtokossági elöljáróság által megjelölt helyre készíthetik, és csakis a mezőbe lehet a marhák éjjeli szállása ”. A határ rendje A XIX-XX. század fordulója táján megalakult székelyföldi közbirtokosságok sok feladatot átvállaltak a régi faluközösségi tennivalók közül. A vetéshatár védelméről, a nyomásos gazdálkodás rendjének biztosításáról évszázadokon át a falusi kommunitások gondoskodtak. A köröndi közbirtokosság jegyzőkönyvei azonban tanúsítják, hogy a XX. század első harmadában Korondon ezeket a határrendtartó, határfelügyelő feladatokat a közbirtokosság vállalta magára. Rendszerint a birtokossági tanács ülésein jelölték meg azokat a koraőszi napokat, amikor az őszhatár bészabadult, illetve amikor a tavaszhatár bészabadult, vagyis amikortól a távoli legelőkről hazahajtott marhák a vetéshatár területén is járhattak. A birtokossági tanács határozta meg azt az időpontot is, amikor a köröndi gazdák elkezdhették a tavaszi nyomásban termelt törökbúzát, vagyis kukoricát szedni. 16
