Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
A legeltetés rendje
1906. május 14-én a birtokossági tanács úgy határozott, hogy a köröndi tanyás határrészen, Pálpatakán építendő községi iskolához biztosítja a szükséges épületfát. 1906. április 6-án tárgyalta a birtokossági közgyűlés Szálasi Márton kérését, aki előadta, hogy 40 szál bükkfára lenne szüksége, mivel építkezik. A közbirtokosság teljesítette a kérést. A fák kivágására a Súgó nevű „beldüllőben” jelölte ki a helyet. 1906. november 28-án a birtokossági tanács tárgyalta Filep Dezső „agyagiparos” beadványát, amelyben „agyagipari épület felépítéséhez” kért nagy mennyiségű fát. A tanács kitért a válasz elől, mondván, ilyen sok fa adományozásához a közgyűlés hozzájárulása szükséges. Nem sokkal később az 1906. végi közgyűlés kijelentette, hogy „Filep Dezső úr agyagipari vállalatának” építkezését nem támogatja fával. A legeltetés rendje A köröndi közbirtokosság tagjai birtokolt jogaik arányában hajthatták a közbir- tokossági legelőkre állataikat. A jogot lehetett adni, venni, örökölni. A közbirtokossági jegyzőkönyvek elejtett megjegyzéseiből arra következtethetünk, hogy a köröndi gazdák szántóföldjeik és rétjeik nagysága arányában birtokolták azokat a jogokat, amelyeknek alapján igénybe vehették a közerdőt és a közlegelőt. A közbirtok használatbavételi mértékének egysége: a jog több közbirtokossági szakkifejezés alapjává vált a XX. század első felében. így Korondon beszéltek és írtak jogos emberekről és jogtalan emberekről. Előbbiek rendelkeztek a közbirtokok igénybevételéhez szükséges jogokkal, utóbbiak nem. Sok szó esett jogos marhákról és jogtalan marhákról. Előbbieket jog alapján hajtattak ki a közlegelőre, utóbbiak magasabb díjért legeltek a közbirtokosság legelőjén. Alkalmazták a jogon felüli marha kifejezést is. Olyan marhára vonatkozott, amelyet a vásárolt jog birtokában hajthatott ki gazdája a közlegelőre. A XX. század első évtizedében négy kataszteri hold föld birtoklása biztosított a gazda számára egy legeltetési jogot. Kivételt képezett az 1909-es esztendő, amikor a március 5-i jegyzőkönyv szerint öt kataszteri hold nyomási föld után járt egy jog. Ugyanez a márciusi jegyzőkönyv azt is sugallja, mintha a jog alapjának tekintett birtok nagysága határrészenként különbözött volna. A jó minőségű nyomási földekből öt hold kellett egy joghoz. A kevésbé értékes „hegyaljai állandólag mívelt” földekből feleakkora, a „hegyi állandólag mívelt” földekből talán negyedakkora is elég volt egy jog birtoklásához. Egy legeltetési jogra egy nagy marhát, vagyis tehenet, lovat, vagy bivalyt lehetett legelőre hajtani. Az egyévesnél fiatalabb növendék állatokból kettő számított egy nagy marha-számba. A birtokossági tanács minden év tavaszán döntött arról, hogy a köröndi határ mely részén legelhetnek marhák, sertések, juhok. A közbirtokosság vezető testületé azt is meghatározta, hogy mely határrészen hány marhát járathattak a pásztorok. 1909. március 5-én például úgy döntöttek a birtokossági tanács tagjai, hogy a folyó esztendőben a két Datkán 450 marha, a Hosszú közti legelőn 100 marha, a Küságon túl 200 marha legelhet. Újra és újra szabályozta a vezetőség, hogy milyen fajta és milyen korú marha után mennyi legelődíj fizetendő, ami természetesen nem volt 12
