Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
Erdőhasználat, erdővágás, fahordás
sére. Felszólította a gyalogszereseket, hogyha fára van szükségük, iratkozzanak fel egy listára. A közbirtokosság többször osztott szárazfát vagy hullafát a kérelmezőknek. Szárazfa vagy hullafa, néha hallafa alatt azt a fát értették, amelyik főleg télen kiszáradt, esetleg magától kidőlt. A szárazfa-osztás sok visszaélésre adott lehetőséget, ezért részletesen szabályozták a rendjét. 1906-ban például meghatározták, hogy a megnyert szárazfát 4 nap alatt kell kihordani a nagy gonddal őrzött erdőből. A birtokosok legtöbbször jog alapján részesedtek a kiszáradt fákból. A jogtalanok általában vásároltak belőlük. Utóbbiak fájuk szállítására leginkább gyalogszánt használtak. 1906-ban például egy gyalogszán szárazfáért 2 koronát fizettek a közbirtokosságnak. A közbirtokosság annak érdekében, hogy bevételeit gyarapítsa, erdei élőfák és szárazfák eladására árverezéseket rendezett. 1905. szeptember 25-én például olyan közbirtokossági határozat született, hogy a beldiillők erdeiben száraz fákat árvereznek el. 1922. április 7-én a közbirtokosság vezetői úgy döntöttek, hogy árverés útján értékesítik egy „elégett” terület „sült” fenyőfáit. 1907-ben, 107-es szám alatt Lőrincz Lajos erdőgazda azért kapott napidíjat, mert fennjárt a Kerekdombnál, „veszendő fenyőfák árverezésére”. A közbirtokosság utalványozási jegyzőkönyvében több olyan bejegyzés olvasható, amely favásárlásra, árverezésen vett fára, mint bevételi forrásra vonatkozik. Alább idézek belőlük néhányat 1906-ból: „Balázs Lajos hegyi árverésen megvett hat szál fa hegyet ... Nagymezöpa- takán. ” „Máté Márton Mózes fia az Súgóból árverésen megvett két szál hallafát. ” „Fábián Kováts György az Tartód oldalából két szál fenyőfát árverés útján megvett. ” „Szász János varsági az Mélypatak oldalában 6 szál fenyőfa hegyet megvett. ” „Fábián Szász György hegyi a Farkasmező Datkáján 2 szál fenn álló bükifát árverésen megvett. ” „ Tófalvi Sándor hegyi Márton fia a Kiságon túli fenyőből árverésen fát vett meg. ” Gyakran előfordult, hogy birtokossági tagok vagy más arra kényszerülő magánszemélyek épületfát kértek a közbirtokosságtól. A kérelmeket a közbirtokossági tanács aprólékosan megtárgyalta és lehetőség szerint teljesítette. 1905. május 26-án a közbirtokossági ülésen szóba került, hogy a legutóbbi télen némely köröndi lakosok, takarmány hiányában a gazdasági épületeik tetején lévő szalmát etették föl állataikkal. Ezek a lakosok most fát kértek a közbirtokosságtól, hogy zsindelyt készíthessenek gazdasági épületeik tetejére. A közbirtokosság teljesítette a kérést, mondván: tető nélkül elpusztulnak az épületek. 1906. november 28-án tárgyalta a birtokossági tanács Simon Ferenc kérését, aki leégett csűre felépítéséhez szeretett volna fát kapni. A tanács intézkedett, hogy az 1907. évre kijelölt fenyővágtérben a számozott fák közül az első 30 szálat a kérelmező kapja meg. A birtokossági tagok fajuttatását a 31. fánál kezdjék el. 1906. április 16-án tűzvész pusztított Korondon. A birtokossági tanács 1906. április 28-án tárgyalta a tűzkárosultak épületfáért benyújtott kéréseit. A tanács döntése értelmében „rakófának” 210 szál bükkfát, tetőre való fának 50 szál fenyőfát kaptak együttesen a rászorulók. 11
