Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
Erdőhasználat, erdővágás, fahordás
akik az erdő „károsításával” eladás céljából vágtak fát, vagyis „szöllőkarót, zsindelyfát”, és más faragott fát adtak el, csakis a joguk után részesülhetnek az erdő hasznából, a fenntartott 500 fenyőből nem kaphatnak. A birtokossági tanács megbízta a birtokosság vezetőit, hogy két megválasztott közreműködő tag segítségével végezzék el az 1500 szál fenyőfa kiosztását. 1905. január 11-én a birtokossági tanács ülésén szóba került, hogy a Sugó-beli vágtérben az „első nyílban” 2522 fenyőfát jelöltek ki bélyegzéssel kitermelésre. Kiosztották a birtokosoknak. A kijelölt fák közül 2166 szálat már elszállítottak. 356 szál még kint van az erdőben, mert a rossz út miatt nem lehet lehozni a faluba. Határozat született arról, hogy megnyitják a „második nyilat” is. 1907. január 17-én a közbirtokossági tanács ülésén az elnök jelentette a testületnek, hogy a „magyar királyi erdőgondnok úr által Nagymezöpatakán kijelöltetett” fenyővágtér fái meg vannak számozva és a birtokosok közt arány szerint ki vannak osztva. Kérte a „kihasználás” időpontjának meghatározását. A birtokossági tanács úgy döntött, hogy a „kihasználás” január 21-én veszi kezdetét és március 21- ig tart. Ha valaki a megjelölt időszakban nem végzi el a „kihasználást”, juttatott fája visszamarad a közbirtokosság számára. A birtokosok az „utalvány díján felül” kötelesek az erdőpásztor díjába minden szál fa után két fillért fizetni. A birtokossági tanács 1924. március 30-án hozott határozatából látható egyrészt, hogy a jog után osztott fáért időnként fizetni kellett, mert a közbirtokosság csak azáltal tudta fizetni állami és egyéb tartozásait, másrészt az utalványozásnak is szoros időpontja és különleges rendje volt. A fent megnevezett gyűlésen az elnök bejelentette, hogy „a pénzes fenyő kiosztására választott bizottság a kiosztást megejtette, most már mi sem áll útjában annak, hogy a kiutalás megkezdődjék, ...ez szükséges azért is, hogy a birtokosságnak a pénzre szüksége van, mert az erdőőrzés és az erdőkezelés befizetése esedékessé vált”. A választmány az elnök előterjesztésére egyhangú határozattal kimondta: „...közhírré tétel után áfák kiutalása a folyó évi április hó 21, 22 és 23-án eszközöltetik, ugyan azon héten minden birtokos köteles a kiutalt fáját számba venni és a pásztornak, akár fenn állva, akár pedig levágva átadni. Amely birtokos a fent megnevezett három napon a neki kijáró fa jutalékát ki nem utaltatja, a három nap eltelte után” ... elveszti fa járandóságát. „Ezen határozatról a birtokos közönség jó előre dobszó útján értesítendő”. Egyebekben a fa ki használás... a korábban szokásos módon történik. A hegyi terepen a kapott vagy vett fa hazaszállítása sok gondot okozott. Egy fenti példából is láthattuk, hogy a vágtér fáinak hazahordása 1905-ben azért akadt meg, mert a hozzá vezető szekérút járhatatlanná vált. 1921. szeptember 25-én a birtokossági tanács megállapította, hogy a kiosztott fenyővágtér fájának „kihasználását” csak akkor lehet elkezdeni, ha már a falubeli és a „havasi” lakosok közmunkájával rendbe hozták a Kiságba vezető utat. 1905. december 16-án a birtokossági tanács döntött a gyalogszeresek, vagyis a fát gyalogszánkóval szállító, fogat nélküli szegények faszükségletének kielégítéséről: „A köröndi magyar királyi erdőgondnokság megengedte, hogy a Súgó erdőből azon egyéneknek, akiknek marhájok nincs és teljesen gyalogosok, csak pénzért a birtokossági tanács fát számozhat és becsülhet be. ” A birtokossági tanács napidíjért bizottságot küldött ki a gyalogszereseknek osztandó fák számozására és értékbecslé10
