Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
Erdővédelem, erdőpusztítás, erdőpásztorok
(Ha a gazda févágású szekérre12 rak törökbúzás zsákokat, akkor is tartozik az egy véka törökbúzával.) 4. Minden rendes szekér pityókából, vagyis krumpliból, egy véka pityóka. A fenti kévék, porciók, vékák unalomig ismétlődnek a határpásztorok megfo- gadásáról szóló jegyzőkönyvekben, de mindig a legcsekélyebb magyarázat nélkül. Ami a korondiaknak valaha természetes volt, az a kései kutatónak nem az. A jegyzőkönyvekből a kutató végképp nem tudhatja meg, hogy a járadékok sorában említett terményeket egy-egy mezőőr kapta-e a gondjaira bízott terület gazdáitól, vagy az erdőpásztorok közösen kapták az egész határból? Ha az utóbbi módszert gyakorolták, ami nagyon valószínű, miképpen osztották el a terményeket egymás között? Miképpen részesedett vezetőjük, a határfelügyelő? Miként fizettek a fel nem derített károkért? A felsorolt kérdésekre korábbi és más táji párhuzamok alapján12 13 próbálunk felelni. Feltételezhető, hogy a határpásztorok a gazdáktól beszedett gabonakévéket, szénaporciókat, törökbúzás vékákat, pityókás vékákat határpásztori Jövedelem készlet” gyanánt összegyűjtötték. A felhalmozott terményekből kifizették a fel nem derített kártételek károsultjait. A maradékot elosztották egymás között, úgy, hogy a határfelügyelő, feltehetőleg kétszer annyit kapott, mint egy határpásztor. 1928 elején bizonyos tanyai lakosok javasolták a község vezetőinek, hogy a köröndi hegyi tanyás határrészen, Pálpatakán és Fenyőkúton egy külön határfelügyelői állás szerveződjék. Az 1928. április 28-án Pálpatakán tartott „tanyai közgyűlésen” nagy vita támadt a kérdésről, de a szavazáskor a javaslatot csak négy gazda támogatta, 38 gazda pedig elvetette.14 Erdővédelem, erdőpusztítás, erdőpásztorok Korond koraújkori határa bővelkedett erdőkben. Ezért a korondiak mindennapi életéhez a XVII-XVIII-XIX. században hozzátartozott a rendszeres erdőirtás, a favágás, a fafeldolgozás, a faárukkal való szekerező kereskedelem. Amikor már fogyatkoztak az erdők, és az erdőpusztításnak tilalmak sokasága igyekezett gátat szabni, a korondiak dacoltak a tilalmakkal. Fához, erdőhöz való több évszázados viszonyulásukat nehezen változtatták meg. Különösen szembetűnő volt ez a XX. század első harmadában, amikor a határ legjelesebb erdei a közbirtokosság tulajdonának számítottak, ami együtt járt azzal, hogy az erdők állapotára az illetékes állami erdőhivatal is felügyelt. A közbirtokosság és az állami erdőhivatal minden szigorúsága ellenére a korondiak nehezen hagytak fel azzal a régi szokásukkal, hogy a közelükben lévő erdőkben kedvük szerint fát vágjanak, sőt fák aszalásával, kérgelésével új 12 A XX. század első felében a korondiak háromféle szekeret ismertek: a taligaszekeret, a févágású szekeret és a hordószekeret. A févágású szekérnek csak hátul volt lőcse. Magasabbra nyúlt az oldaldeszkája, mint a taligaszekémek. Volt első és hátsó bütűdeszkája is. Általában ezzel jártak, ha messzi tájakra sót, fazekat szekereztek. Ritkán otthon is használták mezőgazdasági betakarításra, de csak kevés széna, törökbúza, pityóka fért föl rá. (István Lajos szíves szóbeli közlése és ISTVÁN Lajos 2003. 25.) 13 Vö.: IMREH István 1983. 233. - BÁRTH János 1986. 370-317. 14 Tanulságos a szavazás módja. Az elnöklő községi bíró felszólította a vitatkozó tanyai gazdákat: aki akarja a tanyai határfelügyelői állás felállítását, álljon jobbra, aki nem akarja, álljon balra. 19
