Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
Előretekintés
ben Fábián Bertalan Zsiga a szénatermés valamivel kevesebb mint feléért elvállalta a terület füvének megóvását, lekaszálását és összegyűjtését. Olyan esztendőkben, amikor a nagyon távoli Küságon vagy Kiságon túli legelőt nem jelölték ki közbirtokossági csorda vagy cimborasági juhnyáj legelőjének, előfordult, hogy köröndi lakosok nyaranta bizonyos bérleti díj ellenében családi marhaállományukat járatták rajta. Az állatokra felügyelő vénemberek pásztorkodás közben zsindelyfaragással is foglalkoztak. A zsindelykészítéshez elvileg a közbirtokosságtól vették a fát. Havasi tevékenységük több évszázados hagyományt próbált éltetni a XX. század viszonyai között. A Kiságon túli legelőn nyaranta kint tartózkodó, családi keretben pásztorkodó állattartóknak szállásra., állataiknak kosárra volt szükségük. 1905. április 25-én a birtokossági tanács megtárgyalta a szállásépítéseikkel kapcsolatos faigényüket. A közbirtokosság biztosította számukra a szükséges fát, mert szállástartásuk együtt járt a legelő trágyázásával. 1928. április 6-án, miként fentebb idéztem, a birtokossági tanács figyelmeztette őket, hogy szállásukat a Kiságon túli mezőn, a birtokossági vezetők által kijelölt helyen kell tartaniuk. XX. század végi néprajzi gyűjtés alapján gyanítható, hogy a Kiságon túli legelő nyári állattartói a közbirtokosságtól kapott fa felhasználásával állataiknak marhakosarakat, maguknak pedig 3 méteres, laposra hasogatott bükkfákból, nyeregtető formájú kalibákat építettek. Ősszel a kalibák és a kosarak fáját haza vitték a faluba tüzelőnek. A népi emlékezet a XX. század végén is őrizte néhány XX. század eleji köröndi lakos nevét, akik nyaranta felszálltak családjuk teheneivel, borjúival a Kiságon túlra. A marhákra felügyelve zsindelyt csináltak, és kerítésnek való deszkát faragtak a jó levegőjű nyári havasban. Ilyen, Kiságon túl legeltető, szállástartó, faragó emberek voltak többek között azok a hajdani köröndi férfiak, akiket a XX. század végén Károly Ferkó bá és Fábián Dani Jóska bá néven emlegettek. Előretekintés A köröndi közbirtokosság jól működő gazdasági szervezetként élte életét a XX. század első három évtizedében. Meghatározó jelentőségre tett szert a falu mindennapi életében. Épületfához és tűzifához juttatta Korond mezőgazdaságból élő családjait. Szervezte az állatok legeltetését. Pásztorokat alkalmazott. Felügyelt a határ rendjére. Határpásztorok fogadásával biztosította a földművelés zavartalanságát és biztonságát. Védte a tulajdonában lévő erdőket. Az erdőpusztítás meggátolása érdekében erdőpásztorokat tartott. Gondoskodott apaállatokról: bikákról, kanokról. Ez a jól működő gazdasági és társadalmi szervezet a XX. század közepén áldozatul esett a szocializmus-építő törekvések kezdeti nagy lendületének. 1948-ban életbe lépett Románia új alkotmánya, amelynek 6. cikkelye kimondta, hogy az erdők és a legelők a nép közös tulajdonát képezik.21 Ezzel kiment a talaj a közbirtokosságok lába alól. 1949-ben a legtöbb közbirtokosság felszámolódott. A köröndi közbirtokosság osztozott a többi székely közbirtokosság sorsában. 21 GARDA Dezső 2002. II. 292-293. 26
