Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
Állatpásztorlás, nyájak és pásztorok
kosarazás helyét az elnök személyesen jelölte ki. A pásztor tavasszal fát kapott a közbirtokosságtól, amelyből meg kellett építenie a kosarat. A kosár csinálásáért és a trágya elegyengetéséért jogot szerzett arra, hogy a közbirtokossági legelőn két saját marháját járathatta. A sertéspásztorok a tehénpásztorokhoz hasonlóan hóalvadástól hó leestéig, tehát koratavasztól télig őrizték a falu népének hazajáró sertéseit. Reggel napfölkölte előtt hajtottak ki, és napnyugta után hajtottak haza. A sertéspásztortól elvárták, hogy este, a sertések hazaengedésekor ne az állatok után, hanem az állatsereg előtt haladjon a falu iskolájáig, hogy ezáltal megakadályozza a jószág szaladását. A kanász pásztorlási bérét a sertéstulajdonos gazdák fizették, mégpedig a kihajtott sertések életkora arányában. Az előző évi, vagy idősebb sertések után legtöbbször fél véka, vagy 8 kupa gabona és bocskorpénz járt. Az év eleje és június elseje között született malacokért 4 kupa gabonát és fél bocskorpénzt adtak a gazdák. A június elseje után született kicsi malacokért 2 kupa gabonát és a bocskorpénz negyedét kellett fizetni. Korondon az 1940-es évekig, olyan esztendőkben, amikor jól termett a bükk- makk, a sertéstartáshoz hozzátartozott a makkoltatás.19 A XX. század első felében, ha nyár végén szépen mutatkozott a makktermés, a közbirtokosság vezérkara megtette a szükséges intézkedéseket a makk hasznosítására. 1905. augusztus 23-án, a birtokossági tanács ülésén a közbirtokosság makktermő területeit két részre osztották. Az egyik területet, amelybe a Datka többsége, a Hosszúközti legelő ritkásan álló bükkfái és a beldüllők bükkösei kerültek, kijelölték a köröndi közbirtokossági tagok sertéseinek makkoltatására. A másik területet, amelyhez a „Kiságon túli és a Kiságon inneni” bükkösök, valamint „a Datka pataka és a Fűrész útja közötti rész” került, árverésen makkoltató vállalkozónak adták bérbe.20 A közbirtokossági tagok sertései jog szerint kerültek bele a koraősszel, szeptember végén, október elején szerveződő makkon hízó sertésseregbe. A falka december közepéig, de legkésőbb a karácsony előtti napokig maradt a hegyekben. A közbirtokosság biztosított faanyagot hullófákból a makkoltatott sertések részére szükséges kosár és a kanász részére felállítandó szállás készítéséhez. A birtokossági tanács 1921. szeptember 25-én hozott határozata szerint a makkoltatást végző sertéspásztornak a sertések tulajdonosai egy-egy állat után hetente egy kupa gabonát és heti egy lej bocskorpénzt fizettek. A bérbeadásra kijelölt makktermő terület sorsa nyilvános árverésen dőlt el. 1905-ben szeptember 3-án tartották a makk-árverést. A kikiáltási árat 400 koronában állapították meg. A három licitálónak a kikiáltási ár 10%-át bánatpénz gyanánt az árverés előtt le kellett tenni. A nyertes, aki valószínűleg nem volt köröndi, 1905-ben 600 korona 1 fillérrel kapta meg a makkoltatási jogot. A bérleti díjat két részletben: október 1-jén és december 30-án kellett kifizetnie. A második részletből levonták a licitáláskor fizetett bánatpénzt. 19 A hajdani makkoltatás emléke: ISTVÁN Lajos 1980. 57. 20 A köröndi makktermés bérbeadásának 1600-ig visszavezethető nagy múltjára: DEMÉNY Lajos - PATAKI József-TÜDŐS Kinga 1983. 1994. HL 1969. 23
