Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
a Nagykőrösi utca 34. szám alatt volt a városi lakásuk és abban a házban volt cipész üzlete és cipész műhelye. Keresztapám minden délben pont 12 órára érkezett ki a szőlőbe ebédre. Akkor már az asztalon kellett, hogy gőzölögjön a finom leves, amit keresztanyám főzött. Keresztapám Édesanyámnak volt a bátyja. Leányuk Margitka és fiuk Józsi voltak az első unokatestvéreim. Nagyon szerettük egymást. De térjünk át a szüretre. Egy hold szőlőjük volt Keresztszüleimnek. Évközben, hol egyedül, hol testvéreimmel, hol Édesanyámmal gyakran mentünk ki a szőlőbe, ahol Keresztanyám mindig megvendégelt bennünket, hol uzsonnával, hol pedig vacsorával. Abban az időben bátran jöhettünk este is haza, mert akkor még nem fenyegetett semmiféle veszély. Nem volt, aki megtámadja az embert és kiraboljanak, mint a mai világban van. Még nappal sincs az ember biztonságban. Mindig eltérek a tárgytól. Szóval a rokonság és fogadott napszámosok szedték kosárba a szőlőt. Volt egy puttonyos férfi, akinek a puttonyába ürítették a szedők a telt kosarak tartalmát, a szőlőt. A puttonyt nagy kádba ürítette a puttonyos. A kádból unokabátyám, Józsi zsákba szedte a szőlőt és következett a másik kádban a szőlő taposása. Ma ezt a munkát gép végzi. A kitaposott szőlőt berakták a sutuba és lassan elkezdődött a sutulás. Folyt a gyönyörűséges must, amit mindenki megkóstolt. Iszogattuk mi gyerekek is. Én kisgyerekkoromban nem sokat tudtam segíteni, inkább játszadoztam. A kisutult mustot kis hordókba merték be az arra a posztra beosztott férfi segítségek. Délben bőséges ebéd, este vacsora. A sutulás éjfélig is eltartott. A kiszedett törkölyt másodszor is kisutulták. A mustot a pincébe helyezték el. Ünnepnapnak számított minden családban a szüret. Ott volt a család apraja, nagyja, sógor, koma feleségestől. Keresztapámnak neves cipészüzlete volt a Nagykőrösi utcában. Gyönyörű szép csizmákat is csinált. Az 1896-os párizsi kiállításon aranyérmet szerzett a kiállított csizmájával. Egyszer egy Csáktornyái utcai gazda csizmát rendelt saját anyagból. De nálam szabja ki Szabó úr a csizmát, hogy én is lássam. Keresztapám a megrendelő szemeláttára két pár csizmára valót szabott ki a bőrből. De sokallta a gazduram és azt mondta, nem lesz ez sok? Hát gazduramnak nem két lába van? Mondta keresztapám. És megnyugodott a gazduram. Ilyen furfangos volt az én szeretett Keresztapám. Suszterinas korukban nagyon sok kalandban volt részük. Ketten voltak. Vettek a piacon két-két zsemlét és az egyikük könyökig feltűrte az ingjét és a másik belelökte a barátok temploma előtt tejfelt árusító gazdasszonyok nagy tejfölös edényébe. Utána elszaladtak és az utcasarkon nyalogatták a tejfölt az áldozat karjáról. A suszterinasoknak abban az időben tekintélyük volt a városban, bár minden hájjal meg voltak kenve. Egy másik kaland. Egy öregúr ment a Klapka utcában, utána ment a suszterinas. Az öregúr minden lépésre durrantott egyet, így ment ez 10-15 lépéssorozatban. Ekkor a suszterinas elkerülte az öregurat, annak az orra alá egy nagyot durrantott. Na most ezt aprítsa fel az úr, ha tudja, 121
