Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
történt. A szervezésben Hackspakker Károlyné, Anci néni mellett én is részt vettem. A szervezésben is és az egyes házak pénzkezelésének ellenőrzésében is. Egy egyemeletes házban nyolc lakó volt. Teruskánk a 24. számú házban lakott. Ez az utca végén volt, és akkor már nem volt autóbusz, amivel haza tudott volna menni. Mi Sárikámmal szívesen adtunk neki szállást, mert jó barátnőnk volt. Sajnos fiatalon elhunyt gyomorrákban. Férje már jóval előbb meghalt. Igen sokan elmentek az akkori barátaink közül. Elment Bánovszki Zoli és neje Mancika. Mindkettő fiatalon. Tamási János és neje Valika, Iván Gábor, és Kerpesics Mártika drága barátnőnk. És elment az én drága jó Sárikám, már kilencedik éve. 1992. június 15-én szívinfarktusban másfél nap alatt. És azóta éldegélek egyedül. Csak gyermekeim néznek rám, hívnak telefonon naponta. Én ez év februárjában töltöttem a 92-ik életévemet és ebben a korban fogtam hozzá „Életutam” megírásához. Hátra van még kb. 35 oldal. Egyszóval fentiek szerint szórakoztunk mi abban az időben, a 60-as években kellemes baráti körben. Ma már sajnos nagyon sokan kiestek a sorból... Hajnal Jánosné a Gazda Leánykor elnöke Abban az időben jó barátnőnk volt Hajnal Jánosné és férje is János. Sárikám gyakran rendezett társasvacsorákat, melyen Hajnalné Marina esetenként itt volt nálunk a társasvacsorán. Ez a barátság azonban megszakadt Sárikám elhunyta után. De az oka is megvolt. Ugyanis Marina kihasználta nyugdíjas testvérét Erzsikét, akit a Kerekes utcában mindenki tisztelt és szeretett. Erzsiké szomszédjai sokat tudtak abban az időben beszélni róla. Erzsiké régen elhunyt. Marina férje János is. Marina férjhez ment Szél János földbirtokoshoz. Helyesebben volt földbirtokoshoz, mert mint kulákot mindenből kiforgatták az akkori elvtársak. Rokonaink, barátaink Erdélyben, a Felvidéken Nyugodtan elmondhatom, hogy mind Erdélyben, mind a Felvidéken voltak barátaink, rokonaink még drága Sárikám életében és vannak mind a mai napig, akikkel tartom a kapcsolatot hol személyesen, hol levélváltással. Erdélyben kétszer voltunk Sárikámmal, másodszor Bóna Lajossal és feleségével, Erzsikével, autóval. Mindkét esetben Papp Zoltiéknél, Ilonkánál élveztük az ők igazi magyaros vendégszeretetüket. Nagyon szép helyen laknak. A Déli-Kárpátok alatt, Brassótól kb. 7-8 kilométerre, Hétközségben, Tatrangban. Szép kis családi házuk van. Többes számban beszélek, pedig Zolti sógorom már tíz éve lehet, hogy elhunyt. Csak Ilonka él egyedül. Amikor mi ott voltunk, élveztük Zolti vidám meséit, vicceit, és Ilonka finom főztjeit. 112
