Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Romsics Imre: Egy pásztorcsalád vándorlása a Kalocsai Sárközben
Körmére szegődött Baka (Romsics) Ignáchoz. 1929. november 16-án feleségül vette egy alsómégyi juhászcsalád lányát, Agócs Juliannát, akit Körmére vitt magával. 1945-ben költözött Homokmégyre, ahol 1990. február 4-én halt meg. Négy fia született, András, Péter, János és Ferenc. 1945. szeptember 30-tól családi birtokain dolgozott fiaival. András és Péter a földműveléssel foglalkozott, János juhászkodott, Ferenc pedig a gyermektelen nagynéninél lakott Hülyén. Nősülés után mind a négy fiú Homokmégyen telepedett le.28 Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Szentistvánról Halomba költözött Bényi István legidősebb (?) gyermeke Bényi József kiscsaládja Kalocsán lakott, így valószínűleg nem kerültek kapcsolatba a juhászattal sem. A másik három gyerek, István, Lukács és Mihály, valamint leszármazottaik mindannyian juhászok, így egész életük a juhok és a legelők utáni vándorlással telt el. István és leszármazottai Kalocsa környékén, Mihály és leszármazottai Sükösdön telepedtek meg. Lukács szintén Kalocsa környékén „telepedett meg”, de halála után gyermekei Sükösdre költöztek A Kalocsai Sárközben töltött másfél évszázad alatt folyamatos vándorlásban, mozgásban volt a család. Migrációjukat nagyobb mértékben határozták meg a juhosgazdák kívánalmai és a rendelkezésükre álló legelők, mint a családi viszonyok. Akkor is ezt kell mondanunk, ha a Kalocsa környéki tartózkodásuk idején a Bényi család férfi tagjai mindig juhászdinasztiák leányait vették feleségül. Az anyakönyvek tükrében beigazolódott az a családi szájhagyomány, mely szerint az összes Bényi juhászkodással foglalatoskodott. Nem találtunk olyan bejegyzést egyik település anyakönyveiben sem - természetesen amikor volt ilyen -, hogy ne juhászként írták volna be a férfi Bényieket. Egyetlen kivétel van csupán, Bényi Lukács és Bartek Borbála Mihály fia, aki a házasságát követő harmadik esztendőben felhagyott a juhász- sággal, s akinek gyermekei sem folytatták tovább azt. Ennek egyetlen magyarázata lehet csupán, hogy ő volt talán az egyetlen, aki nem juhászcsaládból származó feleséget választott magának. Az anyakönyvek nem a legalkalmasabb forrásai az ilyen típusú migráció kutatásának, mégis megfogalmazhatjuk vizsgálatukból, hogy a juhászkodó Bényiek az állandósuló lakóhelyválasztás után is folyamatos vándorlásban voltak. A kiscsaládok berendezkedésétől függően vándoroltak közelebbi-távolabbi legelőkre, szolgálatba. Legvégül fölvetődik a kérdés. Honnan érkeztek a Kalocsai Sárközbe a Bényiek? A kérdésre ma még nem adhatunk egyértelmű választ. A kutató szerencséje, - Nota bene! - szerencsétlensége, hogy a tanulmány pontosítása során talál fontos adatokat. Talán perdöntő adatokat. A végleges pontosításukhoz azonban még nagyon sok munkára van szükség. Sokat küszködtünk azzal, hogy megtaláljuk a baj ászéntistváni beköltözés idejét és a kibocsátó állomást. Nem találtuk sehol a nyomát. Egy szerencsétlen véletlen folytán le kellet utaznunk Sükösdre, ahol az anyakönyvekben - ellentétben a levéltári példányokkal két megjegyzést találtunk, az egyik Rigyitza (Regőce), a másik Felsőszentiván volt. Az Érseki Levéltárban csak 1826-tól vannak meg másolati példányban az anyakönyvek, így lehetetlenné vált a családok föltérképezése a XVIII. században. Mással próbálkoztunk, ezért elővettük a Bérmáltak anyakönyvét, amely nem várt eredményt hozott. 28 Bényi János életéről bővebben - ROMSICS Imre 1992. 120
