Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban
FÖLDRAJZI VISZONYOK, TERMÉSZETI KÖRNYEZET, KÖZLEKEDÉSHÁLÓZAT A Duna-Tisza közi Homokhátság a magyar honfoglalás idején és az Árpád-korban sokkal nedvesebb, kedvezőbb vízellátottságú volt, mint napjainkban. A mély fekvésű, vízjárta laposokból kiemelkedő hátak között egykor a mainál lényegesen több kisebb- nagyobb tó, vízfolyás, ér volt.22 Ugyancsak nagyobb lehetett az erdővel, cserjés bozóttal borított terület aránya is.23 A jellegzetes Duna-Tisza közi táj Árpád-kori állapotába enged bepillantást az 1055. évi tihanyi alapítólevél és a tihanyi apátság 1211. évi birtokösszeírása, melyben a király (I. András) által az apátságnak adományozott birtokok között volt egy lovak legeltetésre alkalmas hely. Ez a Kolon nevű birtok a mai Izsák területére esik, nevét a Kolon-tó őrzi. A bozótos, nádas, rétes, lefolyástalan vízállásokkal tagolt homokos terület határpontjai számos egykori földrajzi nevet őriztek meg: Bábahomoka, Előhomok, Feketehomok, Fövenyeshomok, Köveshomok, Háromfertő, Gunusara. A Duna bal partjának jellegzetes arculatát a folyóval párhuzamosan húzódó egykori részben elmocsarasodott mellékágak, a sarak határozták meg, melyek közül a legnagyobb a mai Őrjeg mocsár volt. A Sárköz kisebb vizeit a Vajas-ér gyűjtötte össze. Ez a kisebb erekkel, tavakkal és szigetekkel tagolt terület kiváló lehetőséget kinált a tavi, réti és rekesztő halászatra, valamint a komplex ártéri gazdálkodásra. Egykorú adatok szerint a középkorban még a Duna-Tisza közén is kiterjedt erdőségek voltak. Egy ilyen nagy kiterjedésű, Cegléd, Kőrös és Kecskemét között elterülő erdőről értesülünk Cegléd 1368. évi határjárásának leírásában.24 A Duna-Tisza köze településhálózatának kialakulására és fejlődésére - több más tényező mellett - kétségtelenül nagy hatást gyakoroltak a földrajzi viszonyok és az általuk meghatározott közlekedési lehetőségek, a folyami átkelőhelyek, gázlók, révek, az úthálózat. A tájegység megközelítése a Dunántúl vagy a Tiszántúl felől a középkorban csak a két folyón való átkelés révén volt lehetséges. Emiatt már a kora Árpád-kortól számos átkelőhelyre van adat, vagy ezek hiányában csupán megalapozott feltételezés. A Dunán Apostagnál, Hartánál, Szentbenedeknél, Bátyánál, majd lentebb Szekcsőnél, Káplánnál és Kőszegnél volt rév.25 A Tisza két partját is számos rév és gázló kötötte össze: Alpárnál a Görögrév, Csongrádnál a bödi rév, lentebb a körtvélyesi, a szegedi, a kanizsai és a zentai rév.26 A Duna-Tisza köze úthálózatát a folyók menti É-D irányú és a két folyóvölgyet összekötő Ny-K irányú utak rendszere határozta meg. A Duna bal partján Budáról Bodrogvár felé vezető országutat Soltnál keresztezte a Fehérvárról Szeged és Erdély felé vezető út, amely azután Akasztón keresztül Halas irányába haladt. Egy másik csomópont Kalocsánál volt, ahol Halómon és Csornán át lehetett a szegedi utat elérni.27 A Nádudvar és Baja felől Hajszentlőrincen át Bodrogba vezető nagy út Bátmonostor közelében keresztezte a Duna-Tisza közén átvezető legfontosabb kereskedelmi és sószállító utat, amely a pénzváltással és sókereskedelemmel foglalkozó mohamedán kálizokról a Káliz22 BÁLINT Marianna 1998. 45-46. 23 Uo. 45-46. 24 BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 84-86. 25 GYÖRFFY György 1987. 342. 26 GYÖRFFY György 1963. 703., 886. 27 GYÖRFFY György 1987. 342. 25
