Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Somogyvári Ágnes: Honfoglalás, honfoglalók a IX–X. században a Duna-Tisza közén. (Rövid áttekintés a régészeti leletek tükrében)
granulációt öntéssel utánozzák, a kerek keresztmetszetű, nyitott végű karperecek, pontkörös fejes gyűrűk bolgár kapcsolatokat mutatnak, a kettőskúpos ezüstözött ón gömbökkel díszített fülbevalók, az ólom boglárok, a pánsíp-szerű bronzlemezek a szlávság felé mutatnak kapcsolatot. Itt kell megemlítenem, hogy a régészeti kutatás sokáig csak a tarsoly lemezes, rozettás, lószerszámos temetkezéseket és a hozzájuk tartozó temetőket tekintette a honfoglaló magyarság temetőjének, és a felszínre került leletekben szegény, soros elrendezésű temetőket, az úgynevezett bjelobrdói típusú leleteket a szláv őslakosság hagyatékának tekintette. Szőke Béla volt az, aki kutatásai során megállapította, hogy ezek a temetők is a magyarsághoz tartoznak, azok köznépi temetői. Ezek a temetők a X. században természetesen magukba foglalták a teljesen asszimilálódott őslakosság így már elkülöníthetetlen leletanyagát is. A következő kérdés a honfoglalók letelepedése, amely változatlanul nagy vitákat eredményezett. A törzsek elhelyezkedésével, letelepedésével kapcsolatosan nem egyértelműek a krónikák. Anonymus Árpád vezérrel Alpártól a Körtvély tóig elterülő földet Ondnak, Ete apjának adományoztatta. Mivel Anonymus magát a törzset nem nevezte meg, ezért a helynevek alapján történt kísérlet a törzs meghatározására. Az eredmény a Tarján törzs volt. Az is általánosan ismert, hogy Anonymus saját korának viszonyait vetítette vissza a honfoglalás időszakára, és a XII-XIV. században már valóban a Bor- Kalán nemzetség volt birtokos ezen a területen. Bíborbanszületett Konstantin azt írja munkájában, hogy a magyarok által lakott terület a Dunánál kezdődik, feljebb pedig, „ahol Turkia egész szállásterülete van azt mostanában az ott folyó folyók nevéről nevezik el: az első folyó a Temes, a második a Tútisz, a harmadik a Maros, a negyedik folyó a Körös, és ismét egy másik folyó a Tisza.” A történészek közül többen foglalkoztak a törzsek, ezen belül a fejedelmi törzs elhelyezkedésével. Györffy György a honfoglalás kori állattartás vizsgálatánál a télinyári legelő váltásnál kétféle mozgást különített el. Az egyik a köznép mozgása, amely csak kismértékű elmozdulást említett és a folyókra merőleges volt. A főemberek állat- állományukkal a folyókkal párhuzamosan mozogtak, téli szállásaik a folyók alsó szakaszán, nyári szállásaik a folyók felső szakaszán voltak. A helynévi anyag segítségével próbálta meg a fejedelmi törzset elhelyezni. Az ő elképzelése szerint Árpád törzse a Duna jobb partján nomadizált, téli szállása Pécs környékén lehetett, nyári szállása pedig Anonymus és a XI. századi oklevélanyag utalásai alapján a Csepel-szigeten volt. Az ő feltételezése szerint Árpád fiai közül Zolta a Bodrog megyei Vajas mentén legeltetett. Megpróbálta a helynévi anyag segítségével azt is meghatározni, hogy a Duna- Tisza közén melyik törzs telepedhetett le. Mivel a Jenő kivételével minden törzsnév előfordul ezen területen, ezért úgy gondolta, hogy ez a törzs telepedett itt meg. A törzsnévi falvak lakosságának uralkodó elemeiben katonáskodó családokat látott, akik egy-egy nemzetségfő, törzsfő szolgálatában álltak. Kristó Gyula kutatásaihoz nem a helynévi anyagot vette alapul, a krónikákra sem támaszkodott, hanem abból az ismeretből indult ki, hogy a nomád törzsszövetségeknél a vezető törzs szállása mindig középen van, a többi törzs szállásától körülvéve. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az Árpádok szállásterülete a Duna-Tisza közén volt, illetve az ő területük volt még a Duna jobb partja is. Ez a helyzet állt fenn egésze 955-ig vagy 970-ig. Ehhez az elképzeléshez kapcsolódott Szabó János Győző, aki az előkerült tarsolylemezek és hajfonatkorongok díszítését vizsgálta. Megállapította, hogy a Duna- Tisza közén előkerült tarsolylemezek és hajfonatkorongok díszitése központos elrende13
