Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
r — Nem kell, mindent beszerzek, csak vigyél fel engem, mert én nem maradhatok... — Dehogynem! Itt nagyon jó sorsod lesz... Nem bírták lebeszélni. Hát, azt mondta neki a struksz madár, hogy három ökröt vágasson le a pásztorokkal. — A három ökröt négyessöljétek föl! Azt kötözd össze, oszt hozasd ide! Azt fölkötöd a hátadra, te meg felülsz ide, a nyakamra. Akkor talán a három ökör kifutja az ő menázsiát. Hát, Kasuba Kis Miklós elment a gulyáshoz. Mondta neki, hogy három ökröt kellenne szétdarabolni tizenkét darabba. Akkor fölviszi a struksz madár ide. Föl is mélázták a strukszmadarat, elindultak, hogy fölhozza Kasuba Kis Miklóst. Jöttek-jöttek, jöttek-jöttek... Egyszer hátraszól a struksz madár, hogy: — Egy darab ökröt kérek! Kasuba Kis Miklós adott neki a szájába egy negyed rész ökröt. Lenyelte, akkor megint jöttek-jöttek, jöttek-jöttek... Szélsebesen jöttek! A fél Földet megkerülték... Hát, akkorára elfogyott a tizenkét darab ökördarab. De felhozta a strukszmadár. Köszönte Kasuba Kis Miklós neki, oszt az visszaszállt. Ott már bírt menni üresen. Kasuba Kis Miklós meg eltalálta, hogy fölkeresi a barátait. Ment-ment, ment-ment, mendegélt... Még akkor nagyon sokat kellett neki menni, amikor megtalálta azt az erdőt meg azt a csőszházat, ahonnan elindult. Megtalálta a két komát. Megölelték, megcsókolták egymást. Sírtak, nevettek. — Hol voltál, merre jártál? Mit láttál? Hogy jöttél haza? Mindent fel kellett neki sorolni... Amit én elmondtam, meg még kibővítve... Hanem elmondja ám Kasuba Kis Miklós, hogy ő mit látott: — Volt három vár: egy színarany, egy díszesebb, egy gyémántból... Meg, hogy milyen gyönyörű kisasszonyok vannak ott... — Hanem, fiúk! Oda le kell menni! Mink leszünk annak a világnak az urai! Fonták a kötelet megint, de háromszor annyit, mint azelőtt. Addig fonták a kötelet, annyi kötél volt, hogy rákötötték annak a kunyhónak az ajtófélfájához, és elindultak rajta lefele. Ment, ment a három legény lefelé. Addig mentek, még csak le nem értek. Mikor leértek, Kasuba Kis Miklós tudta a járást. Mind a három ott maradt a gyönyörű szép kisasszonyokkal. Aztán sógorok lettek. Óriási lakodalmat csináltak. Fele barmot levágták, megsütötték, megfőzték. Akkora lakodalmat csaptak, hogy tán még most is zubog a föld! Ha meg nem haltak... Ez a mese eddig volt — az ülepük tele volt... Aki nem hiszi, az issza ki, ami bennük volt... * 30
