Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)

Krupa András: A péteri, valamint a dunaegyházi és kiskőrösi szlovákok őszi, karácsonyi ünnepköri kalendáris szokásai

megyéből érkezett. Kiskőröst 1718-tól részben Hont és Nógrád megyei, továbbá Árva, Bars, Turóc megyei, tehát közép-szlovák térségbeli szlovákok telepítették be újra.:

A kezdő őszi jeles napokkal kapcsolatosan szórványos ismeretek állanak rendelkezésre mindhárom helységből. A Mihály ( Mihala, szept. 29.) napját Péterin bizonyos mezőgazdasági tevékenységek határnapjaként tartják számon. Ekkor fejeződött be a falusi csordának a közlegelőn való legeltetése. Ez több más hazai szlovák helységben szintén ekkor történt. (De pl. Dunaegyházán Márton napjáig járt ki). Péterin is intenzív szőlő- termelés folyt, miként Kiskőrösön, ők ekkor kezdték a szüretet.

Az utóbbi időben Magyarországon egyre inkább általánossá válik amindenszenteki (Vsichsvatich: Péteri, Kiskőrös, VsichsviaC. Dunaegyháza, nov.l.) kegyeleti népszokás, mely a karácsonyhoz hasonlóan minden családot érint, s az esztendő ünnepei közül a közösségi szokásrend által leginkább nyilvántartott és ellenőrzött jeles nap. Valamennyi család rendbehozza a szükebb és tágabb rokonság sírjait, holott néhány évtizeddel korábban nem volt jellemző: Zat’iav ahi hrobi sa hesl’i okopat’, ako teras. (Azelőtt a sírokat sem kapálták körül, mint most. - Péteri, Dunaegyháza). Az evangélikusok régen nem gyújtottak gyertyákat sem a sírokon. Kiskőrösön az 1. világháború, Péterin a II. világháború hősi halottainak tiszteletére - katolikus családok rituális tette nyomán - kezdték, s megmaradt mindmáig. Az utóbbi években - ugyancsak katolikus hatásra - mind Péterin, mind a másik két Duna-Tisza közi helységben a temetőben tartanak istentiszteletet is.

Márton (Martina, nov. 11.) is részint határnapot jelent. Míg általában a magyarok és a hazai szlovákok körében a disznóölés Andráskor (pl. Dunaegyházán) kezdődött, Péterin és Kiskőrösön - ahol Márton nevű gazda volt - már a nevenapján is vágtak hízót. Kiskőrösön e naphoz kötötték mindennemű határbeli munka befejezését is. Márton napján várták mindenütt az első havat. De a koratéli időszak mintegy négyheti ciklusban történő ellentétes időjárási váltásának első napi megfigyelését Katalin (Kata, Katarina, nov.25.) napján végezték, mégpedig a karácsony időjárásához való viszonyítással. Ez a hiedelem egyébként közismert a magyar és a szlovák néphitben. Péterin így mondtákylc na Katarinu prsí dázd’, tak na Kracún je sucho. (Ha Katalinkor esik az eső, karácsonykor száraz az idő.) Dunaegyházán ez esetben karácsonyra fagyot, hideget vártak. Míg a kiskőrösi szlovákok szerint "Katalin a jégen csúszkál" (Kata sa klze na l'ad’e). De mindenütt ismerték a magyar nyelvű változatokat is: Katalin locsog, karácsony kopog, vagy fordítva.

Péterin az adventtel összefüggésben azt a tiltást is idézték, amely rendszerint katolikus szlovákok körében él: Katalina odkazuje, Ondrej zakazuje. (Katalin üzeni, András beköti) - mármint a hegedűt, a táncos vigadalmakat, melyeket mindenütt, így Péterin is tiltottak, miként az öregek megtartották a szigorú adventi böjtöt is. Péterin ezen a napon katalinágként aranyesőt helyeztek vízzel teli edénybe, hogy karácsonyra kivirágozzék.Ők azonban nem hiedelemokból, hanem a nép körében mindinkább felerősödő esztétikai célból tették.

A mikulásajándékozás Miklós (Mikulás, dec. 6.) napján Kiskőrösön viszonylag korábban, századunk 10-20-as éveiben, Péterin és Dunaegyházán pedig az 1920-25-ös években terjedt el. Mindhárom helységben a legegyszerűbb és a legáltalánosabb eljárás volt szokásban, csizmába, cipőbe diót, almát raktak, a szegényebb Péterin a sokgyermekes családoknál félbe vagy negyedre vágott kockacukrot is (miként karácsonykor a karácsonyfára). Tréfából vagy nevelési szándékkal vöröshagymát és fokhagymát is kaptak a rendetlenebb gyerekek. Ajándéktárgyak vagy csokoládé mikulások Kiskőrösön csak a 30-as évek közepén tűntek fel, s a két másik faluban később. Azokban a szlovák helységekben, amelyekben nem volt szokásban az alakoskodó mikulás öntevékeny járása, elő32