Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bereznai Zsuzsanna: Pészachi hagyományok
míg a tésztacsináló egyre pofozza két tenyerével a kovásztalan pépet, nehogy megkeljen ujjai alatt.”13 Általános szokás volt, hogy péntek reggel sütötték meg az ünnepi kalácsot, a barcheszt, a kuglófot és a tejes dolgokat, ezután pedig a sóletot. így történt Pészach előtt is.14 NISZÁN 14. PÉNTEK A SZÉDERIG Niszán 14-én este köszönt be az ünnep. Ekkor már munkaszünet van. A vallási előírás szerint ekkor van „az elsőszülöttek böjtje” és „a jámborok és talmudtudó- sok böjtje”. Kecskeméten a század elején a neológ zsidóknál már nem volt szokásban a húsvét előtti böjt.15 Kiskunfélegyházán e napot általános böjtnapnak tartották, az esti széder lakomáig mindenki böjtölt. De csak a felnőttek böjtöltek egész nap, a gyerekeknek csak fél napot kellett:16 „Amikor kislány voltam, nagyon büszke voltam arra, hogy én egész nap nem ettem. Pedig a gyerekeknek csak fél napot kellett böjtölni. Egy birsalmába szegfűszeget szúrtam, és azt szagolgattam. Nem ettem egész nap.” A SZÉDEREST A széder lél peszach („Pészach estéjének rendje”) vagy röviden „széder”-nek nevezik a niszán hó 14-én este rendezett ünnepi lakomát, mellyel kezdetét veszi az ünnep. Egyes helyeken az ünnep első két estéje a széderest. Ágai Adolf gyermekkorának jánoshalmi élményeit írja le 1912-ben megjelent visszaemlékezéseiben:17 „Reb József átlépi a ház küszöbét. Felesége, leánygyermekei elé járulnak és úgy fogadják őt, mint királyt. Király is ő ma, bár uralkodása, jóllehet húsvétra szól, mégiscsak pünkösdi királyság. Áz asztalfőn ott a trónus. Lágy párnából, lágy szeretettel vette meg a feleség. A ház ura beléereszkedik, őszinte méltósággal, ünnepi komolysággal. A hófehér abroszon csak úgy csillog-vilíog minden. A maceszek le vannak terítve, a földi lét sanyarúságait példázó sós víz, keserű torma, mellette petrezselyem, tán a reményt jelentő zöld, mind takaros rendben vannak felállítva. Kezdődik az ünnepi szertartás. A mély csöndet megszakítva csengő hangon zengi el Reb József a beköszöntő áldást. Utána Bárele elhadarja a mánistanét. Míg a család apró tagjai több kevesebb vitézséggel gyűrik le az élet sanyarúságait, a „reménységet” s a „könnyeket”, és az egyiptomi népvándorlás sokszor hallott részletein is épültek már a gombócos leves várandóságához türelmetlenkedő ifjú kedélyek.” A század első feléig a széder a legfőbb családi ünnep volt. Az utóbbi évtizedekben a zsinagógákban tartanak közös széderesteket, mivel sok az öreg, egyedülálló ember. A'széderest vezetője a családfő, akinek irányításával a Haggáda alapján végigkísérik a szertartásokat, az imákat és költeményeket. A széderest az ünnepi Kiddus imával kezdődik, mely után Sehechjánu-áldás következik, s az első pohár bor. Majd rámutatnak az asztalon levő pászkára: „íme a sanyarúság kenyere, amit őseink ettek Egyiptomban” - majd megtöltik a poharakat, és a család legkisebb fiúgyermeke megkérdezi a Má Nistánát: „Miben különbözik a mai este az év többi estéjétől?” A választ a családfő adja meg a Haggáda 93
