Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
BARTH JANOS NÉPCSOPORTOK, NÉPRAJZI CSOPORTOK ÉS TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI TÁJAK A DUNA-TISZA KÖZÉN A DUNA-TISZA KÖZE FOGALMÁRÓL A Duna-Tisza köze a Kárpát-medence közepén elterülő nagytáj. Az Alföld része. Határai három oldalról természetesek és adottak. Északról önkényesen húzhatók meg. Előadásomban a Lacháza-Cegléd-Szolnok vonalat tekintem az északi határnak, mivel Szolnoknál jelentősen keletre fordul a Tisza. A Duna-Tisza köze név a tudomány által kreált jellegzetes műnév. Évszázadokkal ezelőtt a népnyelv a Kétvízköze névvel illette a két nagy folyó között elterülő tájat. A Duna-Tisza köze, a tőle délre elterülő Szerémséggel együtt, a középkor végén Magyarország legfejlettebb vidékének számított, amely élen járt a civilizációs vívmányok meghonosításában és terjesztésében. A török uralom alatt sok pusztítás és veszteség érte. Magyarsága lassan kipusztult. Az újkori újranépesedés során etnikai sokféleség és kevertség alakult ki. A XVIII-XIX. században három megye és három szabadalmas kerület osztozott a Duna-Tisza köze területén: Pest-Pilis-Solt, Csongrád, Bács-Bodrog vármegye; a Kiskunság, a Tiszai-korona kerület és a Sajkás kerület. Külön törvényhatóságot jelentett a táj négy szabad királyi városa: Szeged, Szabadka, Zombor, Újvidék. Az 1870-es évektől a szabadalmas kerületek beolvadtak a vármegyékbe. Meghatározó lett Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács-Bodrog és Csongrád vármegye léte. Alapvetően eszerint tagolódott a nagytáj. Különösen fontos választóvonal volt Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közös határa. 1920 óta, néhány évet leszámítva, országhatár választja kétfelé a Duna-Tisza közét: északi része Magyarországhoz, déli része Jugoszláviához tartozik. A határ mesterséges. Nem-követ etnikai határokat. A következőkben röviden áttekintem a Duna-Tisza köze történeti-néprajzi tájait, népcsoportjait és néprajzi csoportjait. HÁROM VÁROS A XVI-XVII. században gyakran használt megnevezés Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd együttes jelölésére. A „három város” magyarsága túlélte a török uralmat. A környező elpusztult falvak lakossága itt futott össze. Nagy határuk alakult ki. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd az óriásfalu-jellegű agrárvárosok klasszikus példái. Törzsökös parasztpolgár népességük jellegzetes magyar mezővárosi pa7
