Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Beszédes Valéria: A tisztaszoba változása Észak-Vajdaságban
BESZÉDES VALÉRIA A TISZTASZOBA VÁLTOZÁSA ÉSZAK VAJDASÁGBAN Vajdaság északi térségeiben a XVIII. századtól öt nemzet élt egymás mellett, s jelentősen befolyásolták egymás kultúráját. Az interetnikus vonatkozások erőteljesek az anyagi műveltségben, a gazdálkodás egyes ágaiban: a földművelésben, állattartásban, a népi építkezésben. Ezekben alig van eltérés az itt élő népességnél. így volt ez a szobabelsők esetében is. Az ötvenes évekig kizárólag a kisipari munkákat és háziipari termékeket találunk az itt élő falusi lakosság házaiban. Ettől az időtől kezdve a falusi, vásári iparosok termékeit fokozatosan kiszorítják a nagyüzemekben készített, a különböző divatirányzatok hatására készített bútorok. Az egykori Bács-Bodrog vármegyének fejlett volt az asztalosipara, jóllehet vidékre mindig szállították a deszkát, korábban Erdélyből tutajokon a Tiszán, a trianoni döntés után pedig Boszniából és Sumadijából már vasúton. Éppen a XIX. századi hagyománynak a hatására ezen a vidéken több jól működő asztalos üzem volt és van még napjainkban is. A bútor és lakástextil határozza meg egy-egy falusi, tanyasi szoba jellegét. Az alábbiakban Észak-Bácskában tekintjük át a szobabelső alakulását a múlt század közepétől századunk első harmadáig. A korábbi korszakra is utalunk a levéltári adatok alapján. A sarkos elrendezés nyomára bukkantunk 1992 nyarán a völgyesi Sarnyai-tanyán. Feltételezhetjük, hogy az egykori munka- és szentsarok ezen a tájon is kedvelt forma volt, de nagyon gyorsan kiszorította a párhuzamos szobaelrendezés. A múlt század hatvanas éveiben készült kéziratos néprajzi leírások már a párhuzamos elrendezésről számolnak be.1 Az adatközlők is, a vonatkozó irodalomban is az utóbbi beosztást emlegetik. Festett színes ágyvégeket, ládákat elsőként a svábok és a bunyevácok cserélték ki flóderozott bútorokkal, a világoskék virágmintás asztalosmunkákat legtovább a sokácok használták a Duna menti településeken. Az itt élő magyarság tisztaszobája is területenként változott. Kupuszinán még a tízes években is a világoskék alapszínű szabadrajzú virágmintás bútorokat kedvelték. Doroszlón ebben az időben a lányok már a sötétbarna ágyakat, sifonérokat kapnak kelengyébe. Szabadkán és a környező tanyákon, valamint Csantavéren már nem emlékeznek sötétkék, illetve világoskék bútorokra. A menyasszonyi, vagy ahogy itt nevezik tulipános ládák is barnák voltak, s a még fellelhető tárgyak alapján megállapíthatjuk, hogy az úgynevezett komáromi ládák típusába sorolhatók.2 Szabadka környékén e szempontból Ludas kivételnek számít, mert a szegedi kirajzású településen kedvelték a világoskék alapszínű festett bútorokat. A szobák legfontosabb bútorai a ládák, az ágyak, a padok, az asztalok, a szek37
