Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Kovács Endre: Doroszló népének piaci kapcsolatai
Pénteken: újra Zomborban Szombaton: Hódságon 16 van Szondon 6 nincs Vasárnap: újra Apatinban volt a hetipiac. A fölsorolt helységek közül 1945-ig Apatin, 1946-tól 1962-ig Hódság, 1963-tól 1964-ig Sztapár, 1965-től folyamatosan Zombor volt a járási, illetve a közigazgatási központ. A doroszlói piac sohasem volt „híres”, illetve különösebben vonzó, máshonnét való eladók, kofák számára. Időszakonként, leginkább ínséges években volt némi nyüzsgés, de a fölhozott áru leginkább csak a település lakói közt cserélt gazdát, került eladásra. Korábban a községháza előtti széles gyalogjárdát használták piacnak. Piactér az 1970-es évek óta van: az egészségház meg az áruház közé épült. 1983 óta a helyi önkormányzat határozata értelmében a hagyományos szombat helyett keddet nyilvánították piaci nappá, mert úgy vélték, hogy azért nincs fölhozatal, mert szombaton a doroszlói kofák mind a hódsági piacot látogatják. Ez a próbálkozás azonban nem járt eredménnyel. A falu háztartásai önellátó jellegüknél fogva mellőzik a helyi piacot; terményfölöslegüket leginkább háztól árusítják. Nem számít ritkaságnak a lakóház ablakába, kapujába helyezett áruminta, ami a kínálatról tanúskodik. Csak néha látni a falu központjában, az áruház előtt, áruját kínáló falubeli zöldséges kofát, függetlenül a piaci naptól, de ez is inkább csak reklámul szolgál, hogy fölhívják magukra a figyelmet, és házhoz szoktassák a vásárlókat. Ilyen körülmények között Doroszlón három évtizede nem volt megtartva a hetipiac. KORÁBBI KAPCSOLATOK Doroszló mindig is parasztfalu volt, amelyben mindenki és minden a növénytermesztés meg az állattenyésztés sikerének volt alárendelve. Föld nélkül itt nem lehetett boldogulni. A falu polgárainak a tekintélyét fertályokban fejezték ki, melynek következtében még a kisiparos is föld után sóvárgott, és ha valamiképpen szert tett rá, akkor iparát csak télen át űzte, amikor nem volt kint munkája, vagy ha már végképp megvált az iparengedélyétől. A termelés profilja és csererendszere az első világháború tájékán a következőképpen alakult. Külső piacra leginkább kenyérgabona, zab, kukorica, köles kender, fűszéna, bor, pálinka, sárgarépa, petrezselyem, friss gyümölcs (meggy, cseresznye, őszibarack, szilva), tűzifa és kemény épületfa kerültek. Lucernamagot, muhar- meg borsómagot a cséplőgéptulajdonosok árusítottak. Haszonállatokból szarvasmarha, ló, sertés, juh, baromfi; állati termékekből tej, tojás, gyapjú és különféle állati bőrök kerültek piacra. A két világháború küzötti árutermelést és az árufölösleget mi sem szemlélteti jobban annál, hogy 1907-ben tagosítás ment végbe a falu határában, amely hamarosan 58 tanya kiépülését eredményezte. Itt béresek laktak, és jószágtenyésztéssel is foglalkoztak. A tanyákon élő családot a béresnék szorgalmának köszönhetően, leginkább a tej- meg a tojáshaszon éltette. Ezek hasznosításában fő szerepet a közeli hetipiacok játszottak. A munkapiacon 1910-ig semmiféle munkára sem jött vidéki a faluba. A falusi munkaerőfelesleg a bácsi pátriárkánál aratott részre, csépelt meg más munkát végzett, ami két hónapot is eltartott. 28
