Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Katus: Ujfalusi Éva Katalin. — Lacikát: if j. Móra Lászlót, Móra László kisfiát. — Józsi: Móra József. — Verebély: talán Verebély Tibor (1875—1941) orvosprofesszor, a budapesti III. sz. sebészeti klinika igazgatója. — Misa: Móra Mihály. — spiritussps üveget meg egy csomó itatóspapirost: bogárgyűjtéshez. — Katának: Móra Katalinnak. — kénképés^be: talán elírás fényképész helyett, talán valami (ma már kideríthetetlen értelmű) szójáték. — Pista rabarcképének: ezek szerint fénykép készült róla a hadifogoly- táborban. — lányok: Móra István lányai. — Ujfalusi mama: Móra István anyósa. — Julkának: Tóth Istvánná Móra Juliannának. — avangárde: itt kb. előhírnök. — ispitára: kórházra. — káder: régi katonai műszó; háború idején a csapatoknak az a visszamaradó részlege, amelyiknek az a feladata, hogy a harcoló csapatokat feltöltse, pótolja, erősítse. — Butomust: virágkáka. — lábai éjszakára se lappadnak le: az elégtelen szívműködés miatt. 168 Móra István — MF-nek, Budapest, 1916. július 19. Édes Ferim! A Jánoska borsai lapjának magyarázója és folytatása ugyancsak 11-ikéről és ugyancsak Borsáról írott cibillevél. Hogy kerültek haza benne van a magyarázat is. Kirli- babánk már 10-én való föladását is elmondja a fiunk. Tán legjobb lesz, ha a köszöntés elhagyásával az egész levelet lemásolom. „Ügy vagyunk itt, hogy útban vagyunk. Hogy hova, azt nem tudom. így tudok aztán a cibilpostán írni. Hadicimem továbbra is a régi marad. Pityóval tegnap (10.) Kirlibabán találkoztam, éppen csak láttuk egymást. Talán megnyugosznak egy kicsit otthon. Hiába, most nagyon zivataros életet élünk. Sokat harcolunk. Mihelyt lehet, többet! Mindnyájukat stb. Jani. U. i. Itt küldök két szál virágot. Kirlibaba szikláiról, ahonnan a hadosztály visszavonulását fedeztem egy félóráig a szakaszommal!” A két szál saxifraga repenst eltettem a Laci tiroli gyopáraihoz. Tehát Kirlibaba védői 11-én már Borsán voltak. Bőséges okunk van hát föltenni, hogy a brizlopi nyereg is esedékes volt már akkor. A mai (illetőleg tegnapi) Höfer se szól már Prizlopról, csak a tőle északra fekvő területről. A valóság után pedig úgy látszik egy héttel sántikál. A retirádánk tempója, úgy látszik, elég sebes. Ha a tizediki kirlibabázás után 11-én már Borsából írhatott Jani, Isten veletek! Ölel szeretettel mindnyájatokat Bp. 916. júl. 19. Bátyátok U. i. Maris holnap hazamén Félegyházára, onnan Alpárra. Egy kis mézet próbál verbuválni a keserves kenyérhez elbolonditónak. 284
