Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. Valószínű kelte 1917. jún. 25. körül, a 25-tel kezdődő héten. A múlt héten kiadott rendelet ugyanis „június 23-án jelent” meg az Estben, a következő hét pedig 25-én kezdődött. a szerkesztőségben Bobnak: Sz. Szigethy Vilmos 1916-tól ismét a Szegedi Naplónak dolgozott, így Móra közvetlen munkatársa volt. — Mari néninek: nem tudjuk azonosítani. — Balogh Károllyal: városi tanácsnok, a pénzügyi és statisztikai ügyosztály vezetője Szegeden. — a jegyző úr Besenyőn: az 1917. évi tiszti címtár szerint Búzásbesenyő (Kis Küküllő mv.) jegyzője Májai Ferenc volt. — a múlt héten kiadott rendeletet, a mit az Est is közölt: Rendelet a termés lefoglalásáról. Az Est, 1917. jún. 23. 3—4. Eszerint: „Mindazok, akik önmaguk nem termelnek, vagy akiknek termése nem fedezi saját szükségletüket, jogosítva vannak a házi szükséglet céljaira szemes gabonát vásárolni a H(adi) T(ermény) átvevő bizottságaitól, de csak olyan községek területén, ahol a H. T. megfelelő mennyiséggel rendelkezik. [. . . ] Ezt a vásárlási jogosultságot indokolt esetben a Közélelmezési Hivatal elnöke az illető község területén túl a törvényhatóság területére is kiterjesztheti.” — Tonelli: Tonelli Sándor (1882—1950) közgazdász, publicista; a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara vezető titkára, majd 1923-tól főtitkára. A szegedi lapok rendszeres cikkírója Vö. P. [éter] L.[ászló]: Tonelli Sándor centenáriuma. Somogyi-könyvtári Műhely, 1982. 2. sz. 69—71. — Pistát utasítottam: Lippai Istvánt, Móra nevelt fiát. — Szász-' Szász Ernő, az Üjszegedi Kendergyár igazgatója; ő és felesége ez időben Móráék köréhez tartozott. — Juhász úr: Juhász István könyvkereskedő (Jókai u. 12.). Az 1930. évi címtár még regisztrálja, akkor tehát még élt. Lásd még az 1917. júl. 20-ai levelet. 174 MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1917. július 15. Édes fiacskám, a ki bizonyosan megnyugodtál már azóta és nem busitasz engem fiatalasszonykás mélabúddal, bár elismerem, hogy az korodhoz illő, csak röviden foglalom össze a történeteket, mert körülbelül száz elintézetlen levelem van. Ez nem tréfa, még egyre zuhog a gratulánsok áradata. (Sajnos, nem csak Írásban, hanem szóban is, tegnap délután, hogy a vasúttól hazajöttem, igész bucsujárás volt nálunk.) A legmeglepőbb és legkedvesebb gratuláció: Herczel báró barátunk meleg szavú sürgönye. Erre bizony igazán nem gondolt volna az ember. Az installációm ma volt a könyvtár bizottság ülésén, — még most is émelyedek a sok dicsérettől s azért nem is igen van étvágyam. Kosztra a Kaszinó-vendéglőben abonnáltam: három fogásos ebéd és vacsora étlapról 6 korona és a mint látom, nagyon gondom kívánják viselni. Aránylag jól is főznek, — más talán azt mondaná, nagyon jól, de engem ön-kegyed, mint házitündér kissé elkényeztetett. Szász és Turcsányiné az imént telefonáltak (vasárnap alkonyatkor irom ezt), a társaság ma este ünnepelni kíván a Tiszában, — képzelem, szegénykém, mennyit fogsz csuklani egy óra múlva. Híradásod várva csókollak, fiam: Ferkó 293
