Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Ittam már én verset elhagyatottságrul, száműzöttségrül, árvaságrul — hanem úgy látszik, a sors a magam nyomorúságán akar mindnyájára megtanítani. Most tudom csak: mit tesz kiszakadni azok közül, a kik aggódó figyelemmel nézték minden lépésem, a kik osztoztak a keserűségemben, gyógyítottak, ha fájt valamim, védelmeztek, ha bántott valaki — kiszakadni olyan emberek közé, a kik nem törődnek vele, élek-e, halok-e, a kiknek nem panaszkodhatóm, mert úgy se értenek meg, a kik közt nincs egy se, a ki egész lelke melegével fordulna hozzám! Hanem bölcs az Isten: édessé teszi a keserűt és megkönnyíti a nehezet! Mert mindenki szenvedett, mindenki nyomorgott és mindenki küzdött, — de nem mindenkinek adott az Isten szelíd, türelmes angyalt, mint nekem, angyalt, a kivel érdememen fölül jutalmazza minden szenvedésemet. Minden boldogsághoz küzdelmes út vezet: de nem minden boldogság olyan közellevő, mint az enyim. Mert ha szalmás gunyhóban is, ha egy szobás gunyhóban is, ha szegényen is, ha küzködve is: de egymás mellett boldogok leszünk! (Aztán az is nagyon bánt, hogy a fizetésembül még egy krajczárt se kaptam: pedig mennyi mindent szándékoztam én nektek vinni: nem lesz belőle semmise. Hanem, ugy-e kicsim, köllök én szegényen is?) Én nyomorultan is, szinte betegen is megírtam ezt a levelet: édes üdvösségem: ne várakoztass, írj azonnal, megírván azt is, mivel leszel elfoglalva hétfőn. És most letelt az én negyed órám: hajrá munkába megint, írj, mindenem, írj! Csókom, kézcsókom, a kiket illet. Te pedig bocsáss meg, hogy panaszkodtam: de sok nyomorúságom emlékezetére elragadott a fájdalom! Sokszor, nagyon sokszor ölel, csókol: Ferid Bpest. 97. decz. 11. Tintával írott autográf, a Magyarország szerkesztősége levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. hét órai munkáiul halálra fáradva: a Magyarországnál végzett korrektori munkájára utal Móra. — Írtam már én verset elhagyatottságrul, száműzöttségrül, árvaságyul: gyakori motívumok ezek Móránál; lásd. pl. Temetőben (Félegyházi Hírlap, 1895. nov. 3.), A Golgotán (FH, 1896. ápr. 5.), Refrén (FH, 1896. júl. 5.), Síremlék (FH, 1896. aug. 16.), Levélhulláskor (FH, 1896. szept. 20.). 23 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1897. december 13. Édes szerelmem! Az este vettem kedves anyám levelit, ma délelőtt a tiedet. Kérj bocsánatot nevemben a többiektül, hogy csak neked írok, de mindössze öt percznyi időm van, ebédelni se érek rá, mennem kell korrektúrába, mert ma reggel se voltam bent. 47
