Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
117 MF — Walkshausen Ilonának, Szeged, 1902. június 29. Édes mindenem, sőt valamivel ennél is többem! Gondolom, külső formája is ennek a levélnek elárulja már ránézvést, hogy biz ez nem épen rendes körülmények közt íródott. A min azonban nem értek olyan borközi állapotot, aminővel drága mamánk meggyanúsított szerdán reggel, mert noha láttam ugyan színit a bornak az éjszaka, sőt szagát is éreztem, berúgva azért annyira se vagyok, mint a fogfájós állapotú népek. Veszedelmesebb természetű az én részegségem, mivelhogy onnan veszi eredetit, hogy máma egy kicsikét sokat dolgoztam. Valami három nagy czikket, a mit, remélem, most már majd megtalálsz a Naplóban, és egyebeket, azon felül még inspekcziós is voltam. Pedig micsoda egy északa volt ez! Egy óra után bementem, neki gyürkőztem az ép akkor hozott esti fővárosi lapoknak és dr. Olló főmunkatársunk segélyével gyártottam az éjjeli postát. Egyszerre iszonyatos sípolás és kocsi robogás az utczán: ég Újszegeden a kenderfonó gyár, felgyújtották a tegnapelőtt elbocsájtott sztrájkoló gyári lányok. Tűztengerben úszik az ég alja, nagy vörös nyelvek csapódnak föl egész a csillagokig. Nosza az asztalhoz vágtam én is dr. Ollót, fiakkerbe dobtam magam és őrülten vágtattunk át Újszegedre. A hol égett is a kenderfonógyár — mellett négy rakás rőzse. Egy negyed három lett, mire visz- szaértünk, semmi újsággal nem terhelve, hanem egy pár bánatos káromkodással könnyülve. Dr. Olló megint csattogtatni kezdte aczélcsőrit, mikor csengeni kezd a telefon és a csendőrlaktanyáról jelentik, hogy éjfélkor egy részeg embert elgázolt a lóvonat. (Közbevetve legyen mondva, milyen jó is, hogy én szerdán reggel kint nem kószáltam, mert hasonló állapotban létezvén, hasonló sorsra juthattam volna.) No ez is megvan, mikor jön a sürgönyhordó egy budapesti távirattal, hogy az angol király ma este 11-kor Londonban beadta a kulcsot. Huj, a Krisztus tagadóját neki, hát épen akkor kellett ennek a baromnak felfordulni, mikor én vagyok az éjszakás! És rögtön megírtam egy égreszkettető czikket, hogy milyen fene igazságos az Úristen, mikor nem engedi az angolnak, hogy keserűség nélkül élvezze a búrok fölött való diadal örömét. Lippay, a mettőr minden harmadik sornál el vágja a papirost, hogy rögtön elvágva szedni lehessen a czikket minden szedőnek, mert úgyis el vagyunk késve, az én írásom meg a 14 ember közül úgyis csak három tudja folyékonyan szedni, — pedig már nagyon szépen szőkül a hajnal. És mikor az utolsó három sort is leadom, akkor jön egy másik távirat, hogy csupa hazugság volt az előbbi. Tabló! Tovább erről nem érdemes Írni. Háromnegyed négy volt, mikor hazaértem. Jelenleg pedig már egynegyed hat, mert ép félórája írom ezt a levelet, mert attul tartok, azután úgy elalszom, hogy egyéb dolgaim miatt nem jutok levélíráshoz, és lesz megint olyan Luczanapi zivatar, akár rövid levél megy, akár egyáltalán nem megy, hogy ahhoz képest a kenderfonógyár égése, meg az angol nép gyásza csak füleden gomb. Tehát írtam és írok, még a toll ki nem 212
