Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
1902 113 MF — Walleshausen Ilonának, Szeged, 1902. május 4. Kedves Ilonám! A levelemnek az szolgáljon bevezetésül, hogy nem tudom, nem kell-e befejeznem már az ötödik-hatodik sorral, a mennyiben most kilencz óra múlt s nekem három negyed tízre legkésőbb a Dugonits-társaság ülésén kell lennem, mert a holnapi lapba én írok róla tárcát. Hanem igaz szívvel ígérem, hogy ha most rövid lenne is a levelem, legközelebb kipótolom. És végre ha rövid lesz is most: legalább idejire megkapod és nem lesz apprehensio. Tehát: az első szamárságot azzal követtem el tegnap, hogy úgy siettem felülni a vonatra és nem töltöttem több időt veletek — és nem hoztam el a lapockát. Édes anyámnak áldott kézit csókold meg helyettem, bocsánatot kérve nevemben, hogy ha ő talán egy kicsit ingerültnek talált, mikor azt a fölséges lapockát olyan szívesen erőszakolta rám, hogy mégis csak tegyem el. Azért voltam ingerült, mert semmi kedvem se volt lekésni mindjárt első ízben. Végre is csak én adtam meg az árát, hogy olyan makacs voltam: mert bizony most jóizűt lehetne belőle harapnom a kávécskácskácska után. No de ha Isten éltet, majd behozom még ezt a mulasztást és hasonlókép helyreütöd te is azt a vétked, hogy mikor én pénteken, vagy csütörtökön este példálóztam, hogy de jó volna egy kis cseresznye, te sehogyse akartad elérteni, hogy én nem az eleven, hanem a bemúmiázott, befőtt cseresznyéről beszéltem. No de nem baj, majd máskor kapható lesz. Tehát: megérkezésem után Békefihez siettem, aztán megkezdtük a vizitelések beláthatatlan sorozatát: összejártuk a városházát, törvényszéket, királyi táblát, postát, plébániákat, tanfelügyelőséget, iskolákat. Valami 45 emberrel ösmerkedtem meg hamarjában s holnap már ezek mindegyikéhez azzal a kérdéssel kell bekopogtatnom : mi újság, uram? Azután megnéztem, milyen az éjjeli inspekció, a miből nekem is kij utminden héten egyszer s így épen három órakor feküdtem le. Törődött is vagyok, ha nem olyan is, mint a Zsiga lába, hanem talán majd estére már kialszom magam. 201
