Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
sohse volt szünidőm, mint ez lesz. Hanem hiszen meg is dolgozok ezért a boldogságért. Ha csak hogy te akkorra férjhöz nem mégy valakihöz, mire én hazamegyek. (Igazán nagyon sok megadni való csókod lesz! Meg ne feledkezz ám a szavadrul, mert akkor elő mutatom ezt a leveled!) Május 5. Péntek. Még most is vacog a fogam, mikor ezeket a sorokat írom, annyira átáztam-fáztam vacsoráról eljövet. Juli néni mondta, mikor elmentem vacsorázni, hogy ne menjek, mert bolond idő készül. Hanem én nem hallgattam a jó szóra s bár már menetközben is esett, szerencsésen megérkeztem Pistáékhoz. Arra számítottam, hogy visszafelé villanyosra ülök, de hiába vártam tovább egy negyedóránál a szakadó záporban, villanyos csak nem jött. Végre kénytelen voltam gyalog elindulni s a máskor nyolc percnyi utat most majd háromnegyed óra alatt tettem meg. A szél négyszer fordította ki az esernyőm, s gallérom, nyakkendőm, de meg egész ruhám úgy elázott az esernyő dacára is, hogy itthon egész szárazba köllött öltöznöm. És most fogvacogva gondolok arra az időre, mikor te először marasztaltál ilyen szakadó esőben, hogy ne induljak neki az éjszakának, hanem háljak nálatok. (Még most se tudod, mit tesz az a „H. 1. ?” ?) És most átkozom kegyetlenül azt a kedves ösmeretlent, a ki olyan fényes jövendőt és halhatatlan hírnevet ígér nekem a Hírlapban, hogy sokkal jobban tenné, ha adna most egy jó meleg nagykendőt — (a te téli kabátkád is jó volna — meg egy csésze teát. Rettentő csúnya bevezetése van annak a dicsőségnek: azt hiszem, Félegyháza nagy fiát egy-két hetes nátha fogja megkoszorúzni dicső verseiért! Azt írod, lelkem, hogy büszke vagy rám. Annak véghetetlen örülök, azonban kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy nincs rá semmi okod még most. Hanem lesz jövő ilyenkorra, vagy előbb is, ha az Isten segít. Hogy miért, ezt most még nem mondom meg; hanem azt te is bizonyosan természetesnek tartod, hogy nagyobb dologrul van szó, mint akár a körmagyar, akár a kreuz-polka, habár tagadhatatlan, hogy ezek is nagyon tiszteletre méltó dolgok. Hanem most már tényleg annyira fázom, hogy le köll feküdnöm és betakaróznom meleg paplannal (H. 1.?) Május 6. Szombat. Ügy aludtam félötig, mint egy kis angyal. Ügy látszik, a nátha is respectálja az én nagyságomat. Mindannyiotoknak fiúi szeretettel kézit csókolom, téged pedig százmilliomtízszer ölellek, csókollak, bizonyosan szívesebben, mint te engem: Ferikéd ! Az Öreg is úgy hív most, hogy Feri öcsém. Látod, Jakab hogy szereti a vőlegényit! 128
