Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
71 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1899. március 10. Kedves Ilonám! Igazán kár volt múlt heti leveled végére odatenni azt a pár sort: hogy a következő levelem ne legyen ilyen szűkreszabott és ilyen hideg, mint ez volt. Egyszerűen nem értelek. A levelem „rövid” voltát még csak elengedném — noha ennél a levelemnél hosszabbat még csak kettőt írtam az idén — hanem a mi a hideg- ségit illeti, azt végkép nem értem. Mert igazán örömmel és szivembül írtam azt a levelet. Ha egy pár januári levelemre írtad volna, hogy hideg: igazat adtam volna neked. Mert tagadhatatlan, hogy ennél sokkal hidegebb leveleket is írtam már én neked, a mit te megálltál minden szemrehányás nélkül. Hogy mi volt ebben a szerencsétlen levélben ennyire hideg, vagy hogy hol kívántál volna több melegséget bele: végképp nem tudom. Azért nagyon-nagyon kérlek: húzd alá vörös ceruzával abban a levélben a hideg helyeket, az üresen hagyott oldalára pedig írd meg azt, hogy milyennek képzelsz te egy nem hideg levelet, írj oda egy tetszésednek megfelelő melegséggel teljes levelet. Arrul azonban minden esetre adj fölvilágosítást, édes, hogy mik voltak a hibás helyek: hogy jövő leveleimben aztán ahhoz tarthassam magam. Az is szent igaz, hogy nem állítanék valami nagyot, ha azt mondanám, hogy te se túlságosan adsz ám a melegségre példát a leveleidben! Nem tudom addig, míg meg nem írod, milyennek köll lenni egy szerelmes vőlegény szerelmes levelinek, — mondom, nem tudom addig, hogy vájjon ez a levél megfelel-e az Ízlésednek. Jelenleg még csak annyi eredménye volt a szemrehányásodnak, hogy abbul a bizonyos meglepetésből, a mit a múlt levelemben ígértem, nem lett semmi. Arra gondoltam ugyanis, hogy úgy napló formában minden este írok neked vagy félórácskát és levél gyanánt azt küldöm el hetenkint. Leveled után azonban nem tudtam rászánni magam, hogy hiába írjak, mert könnyen megeshetik, hogy hiányzanék belőlük a melegség és igen hidegek lennének — tudniillik a te ízlésed szerint. Pedig én nem akarok a te kedved ellen cselekedni. Hanem ha mustrát küldsz, akkor talán majd én is megteszem. Mindezek dacára azonban hiszem, hogy akármilyen hűvös hangulat árad is ki a leveleimbül, mégis csak nehezen várod Gyümölcsoltót te is. Mondanom se köll, hogy nekem is otthon jár minden eszem-kedvem, akármennyire igyekeznek is az óvónénikék a figyelmemet lekötni itt az ablak alatt. Attul se félek túlságosan, hogy a találkozásunk hideg lesz. Ez az én — szerinted — fagyos szivem is majd csak fölenged akkorra, hacsak hogy a tied meg nem hűvösödik. Kedves anyánk levelét vettem csütörtökön. írja, hogy mennyire számítod már a szünidőt. Ezért veszem én is könnyebben ezt a szerencsétlen szemrehányást, holott annál nagyobb vétket, azt hiszem, nem tudsz meggyónni húsvéti szent gyónásod alkalmával se. Errül jut eszembe: hogy nem lenne-e jó, ha azt a bizonyos szent gyónást elvégeznéd időnek előtte? Mert én, ha hazamegyek, úgy se hagyok órát elvonulni a fejünk fölött annélkül, hogy vétekre ne csábítanálak. Ugyancsak a szent116
