Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Romsics Imre: Tóth Mike, a fényképész
Romsics Imre Nagy-Barát ra (fényképezés) mentem és visszatérve éjfélig a győri pályaudvar várótermének két székén törtem magam, mi azonban többször is megesik. Reggel 3 órakor Komáromban voltam s 5 órakor kocsin Keszegfalu-nak indultam, csakhogy mindjárt a városon kívül tengernyi vízbe kerültünk s a fiakkeres sem előre, sem hátra nem tudott: én már az övig érő vízbe akartam gázolni, midőn egy jó ember segítségével valahogy kivergődtünk és, nagy kerülővel tengelyig érő iszapon ott meg-megáldogálva, valami útfélére kerültünk. Megpihenés (és fényképezés) után vissza Komáromba és Budapestre. Vagy négy napig ismét a folyóiratok szerkesztésével s a levelek elintézésével voltam elfoglalva, azután egyszerre csak izzadságtól és portól elborítva Buda-Eörs-ön teremtem. Ott is volt valami megtekinteni való. De az esti vonattal Pozsony felé menve Szempczen kiszálltam, és 3 órakor reggel Csataj-nak tartottam (fényképezés). Még az nap ismét Szölgyén-en voltam (fényképezés), mert az első fénykép üveglemeze útközben összetörött. Este Budapesten. - Másnap d. e. Visegrád-ra mentem (fényképezés) és d. u. visszatértem; rögtön a másik pályaudvarra hajtatva, Aradnak vettem utamat. A következő nap délelőtt Lippán szálltam ki (fényképezés), de két óra múlva visszafelé Kétegyházán át d. u. 4 órakor már Medgyesházán voltam. Nem volt mód benne, hogy szándékom szerint Medgyes-Bodzásra jussak: az egyik fuvarosnak a kereke eltört, a másiknak a lova sántított, vagy 8 megszólított fuvaros nem akart. - Míg visszamenő éjjeli vonatot vártam, és vacsoráltam, egy csendőr őrmester igazolásra szólított fel, egyszerűen, mert előtte ismeretlen vagyok. Hát igaz, sajnos, hogy még minden csendőr őrmester nem ismer, de az is igaz, hogy sok külföldi és végtelen sok belföldi kujtorgatásomban ilyen számon kérést nem tapasztaltam. No de mentem is onnét rögtön, Szászrégen-ig meg sem álltam, a hová másnap délután 2 órakor érkeztem. Innét azonnal jó pénzért Görgény-Üvegcsür-be hajtattam (fényképezés); ez is csak három órácska s ugyanannyi vissza. Szászrégenben meg kellett hálni. — Reggel 5 órakor már kocsiban ültem. A legregényesebb út ez, talán egész hazánkban, de hát, kérem, 5 és fél óra kocsizás, szúró melegben és országúti fojtó porban, az is csak valami. Mindegy. Gödé-be mégis eljutottam, Jézus sz. Szíve legújabb templomát lefényképeztem. Vissza is kellett jönnöm. * Hány helyen fordultam meg, azt nem vettem számba, a sok kalandot, furcsaságot és kellemetlenséget sem mondhatom el mind, de annyit mondhatok, hogy a «Hírnök» számára fölhasználható 50 fényképet készítettem e szünidő alatt. Miért mondtam el mindezeket? Egyszerűen azért: 1. Mert sokan kiváncsiak voltak rá; 2. nehogy a kedves olvasók azt véljék, hogy a szerkesztő valami szobaőrző vén dádé; 3. hogy lássák, mily fáradsággal és költséggel szerzi be a «Hírnök» igényteleneknek látszó közleményeit, illetőleg képeit. 40
