Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Kecskeméti Tibor: Tóth Mike ásványgyűjteményének tudományos és muzeológiai értéke
Tóth Mike ásványgyüjteményének tudományos és muzeológiai értéke Az anyag túlnyomó része a történeti Magyarország nagy múltú bányavidékeiről származik (a lelőhelyek megnevezésében elöl a magyar, utána a mostani név szerepel). Különösen a korabeli bányászatigazgatási elnevezés szerinti Alsó-Magyarország (Selmecbánya, Banská Stiavnica; Hodrusbánya, Banská Hodrus; Körmöcbánya, Kremnica; Úrvölgy, Spania Dolina; Libetbánya, L’ubietová; Újbánya, Nová Bana; Besztercebánya, Banská Bystrica, Bélabánya, Banská Belá; Vihnye, Vyhne), Felső- Magyarország (Aranyidka, Zlatá Idka; Rozsnyó, Roznava; Jászó, Jasov; Szomolnok, Smolník; Dobsina, Dobsiná; Vörösvágás, Cervenica; Sajóháza, Nadabula; Gölnicbánya, Gelnica), a Kőhát-Gutin vidék (Nagybánya, Baia Maré; Kapnikbánya, Cavnic; Felsőbánya, Baia Sprie; Oláhláposbánya, Báija; Macskamező, Räzoare; Botesbánya, Botes(i; Kisbánya, Chiuzbaia; Oradna, Rodna), az Erdélyi-érchegység ún. aranynégyszöge (Nagyág, Säcärämb; Abrudbánya, Abrud; Verespatak, Rofia Montaná; Offenbánya, Baia Arie§; Zalatna, Zlatna; Rézbánya, Báija; Aranyi-hegy, Mágura Uroiu), valamint a Bánát klasszikus lelőhelyeinek (Dognácska, Dognecea; Vaskő, Оспа de Fier; Újmoldova, Moldova Nouä; Oravicabánya, Oravija Montaná; Csiklova, Ciclova Montaná) anyaga van gazdagon képviselve. A külföldi lelőhelyek sorában minden kontinens képviselve van. A legtöbb példány természetesen Európa alpi régióiból (Ausztria, Svájc, Németország, Franciaoszág), Olaszország vulkáni vidékéről (Vezúv, Vulcano, Lipari-szigetek), a Skandináv-félsziget, valamint az Ural ősi röghegységi lelőhelyeiről származik. Több klasszikus brazíliai, japán, chilei, bolíviai és mexikói lelőhelyről, de még Madagaszkárról és Új-Zélandról is találunk példányt a gyűjteményben. Szakmai teljesség A gyűjtemény J. D. Dana rendszere szerint van felállítva. Dana rendszerét az ásványok kémiai összetétele szerint alkotta meg az 1860-1870-es években, s az akkor a világon a legkorszerűbb volt. Hat osztályba sorolta az ásványokat: az elsőbe a terméselemeket, a másodikba, többek közt a szulfidokat és az arzenideket, a harmadikba a klór-, bróm- és jódvegyületeket, a negyedikbe a fluorvegyületeket, az ötödikbe az oxigéntartalmú vegyületeket sorolta. Ezeket oxidokra és savakra bontotta. Az utóbbiba csoportosította a szilikátokat, kolumbátokat, tantálokat, titanátokat, foszfátokat, arzenátokat, stibiatokat, vanadátokat, nitrátokat, bórátokat, wolframatokat, molibdenátokat, szulfátokat, kromátokat, tellurátokat, karbonátokat és oxalatokat. A hatodik osztályba a szerves vegyületek alkotta ásványok kerültek, köztük a legjelentősebb a szénhidrogének és a borostyánkő. A források szerint Tóth Mike első rendszertani gyűjteményét 1885-ben állította fel, nem sokkal azután, hogy az egyetemek és a múzeumok világszerte a Dana-féle rendszert kezdték használni. Gyűjteményében Dana rendszertani egységeiből az egyes osztályok ásványai meglehetős gazdagsággal voltak képviselve. Minden alapvető rendszertani egységből volt példánya. Megállapítható tehát, hogy Tóth Mike az akkori idők legújabb és legszakszerűbb rendszerét követte, így hallgatói a legkorszerűbb ismereteket kapták tőle oktatása során. Lényegében a Magyarország ásványai című könyvében is ezt a rendszert követte. 117
