Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)

Romsics Imre: "Az igazság felismerése az ember szellemének kenyere, és életének fűszere." Tóth Mike és a természettudományos ismeretterjesztés

„Az igazság felismerése az ember szellemének kenyere, és életének fűszere”

én ezt föl sem vettem azon megnyugtató öntudatban, hogy hasznos munkát végeztem, mert az Abbeville és Boulogne közt fekvő nagy tőzegtelepeket behatóan megtekintettem, természetesen nem egyszer forgatván elmémben és képzeletemben az «Orjeget». Az igaz, hogy mi felnőttek is gyakran úgy teszünk, mint a gyermekek: száraz ággal kergetjük képzelődésünk pillangóit. Én is azt véltem akkor: hát ha még egyszer hazádnak e kutatással hasznára lehetsz!? Gázoltam réteken, mocsárokon át, kérdezősködtem a munkásoknál, tudakozódtam a tulajdonosoknál, néztem az ásás, szárítás, raktározás és a szállítás módját: jegyezgettem és magamban okoskodtam. Nézdegéltem és kérdezősködtem a gépek után.... de ennek sem híre, sem hamva! A téglányalakban kiásott tőzeget a pázsitra kirakják, ha némikép kiszikkadt, fölhalmozzák épen úgy, mint czigányaink a vályogot, azután a réteken deszkából épült és mindenfelé látható raktárakba elrakják, alkalmas időben, vagy eladás esetén onnét a boulognei kikötőraktárakba fuvarozzák, honét a fogyasztók által közvetlenül a használatra elvitetik. Rengeteg az a tüzelőanyag, melyet azon mocsáros vidék évenkint szolgáltat. Ennek behatóbb megtekintése hogy ne érdekelt volna engem, ki Pestmegye mocsáros vidékeit, Berettyó mentét, a Tisza tájait Kőrösmezőtől egész Földvárig és Magyarország több más hasonló vidékeit gyakran merengve végig néztem, Fertő és Balaton partjait bebarangoltam, Bihar és Hajdú megye ingoványait gázoltam! Rengeteg az a tőzegmennyiség, mely az említett vidékeken a zöldelő földkéreg alatt fölhasználtatását várja.”9 10 A magyarországi tőzegtelepek megnyitásától azt várta, hogy a tőzeg elégetésének ideje alatt a megmaradt erdőségek fölerősödjenek, „egy kevesetfölszedődjenek”.

Az ismeretterjesztési és a gazdaságossági szempontok együttesen jelentek meg a magyarországi sóbányákról írt cikkében, melyet a Hírnök 1894. évi naptárában jelentetett meg. A sóvidékek leírása és a sófejtés bemutatása mellett értékelte a só gazdasági jelentőségét: „Meglepő nagyszerűek e sóbányák minden tekintetben. Már 1870 és 1880 között évenkint átlag két millió és kétszázötven ezer mázsa tiszta sót adtak. De a sóbőség hazánkban oly rengeteg, hogy ha egész Európát is kellene sóval ellátnunk, erre maga az egy Akna-Szlatina is évszázadokon át elég sót szolgáltatna. [...] Több mint 30 helyen volna fejthető a legtisztább kősó, s a sótömeg mindenütt megmérhetetlen. — Ha tekintetbe vesszük, hogy a só mázsájának fejtési és kezelési költségei 1 frtra sem rúgnak, eladási ára pedig átlag 8 frtnál nagyobb: sejthető, mily óriási kincset bír nemzetünk sóbányáiban.”10 írását két képpel szemléltette, közölte a rónaszéki sóbánya fényképét, valamint a désaknai sótömb keresztmetszetét a bemélyített bányaüregekkel.

E sóbányákról írt cikkében azonban egy ez idáig nem említett szempontot is fölvetett. A napjainkban is modemnek vélt fölfogás szerint a sóbányák idegenforgalmi lehetőségeire hívta föl a figyelmet: körülményeim oly kedvező helyzetbe jutottak, hogy Közép-Európa majdnem minden sóbányáját megtekintettem. Hogy mit ítélek Stassfurtról, Haliról, Ischelről, Halleinról, vagy Bochniáról, nem szándékom ez alkalommal kimondani; de annyit mégis habozás nélkül azonnal kimondhatok, hogy valóban nevetséges az a hűhó, melylyel a bányalátogató vendégeket például Berchtesgadenben a

9 TÓTH Mike 1885.

10 TÓTH Mike 1894. 59-60.

127