Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Gazda Enikő: Koldulás, kéregetés
Kalocsa, 1993. november 15-19. álruhás istenség járja végig az embereket, és az őt visszautasító lánynak a méhében gyermeket fogan. Klasszikus balladáink közül a „Két rab testvér” és a „Gyermekét próbára tevő anya” típusában találkozunk a koldus alakjával, mindkét esetben mint a próbáratevés archetípusával. Mátyás király alakjához is kötődnek hasonló jellegű történetek. Hiedelmeink közül a garabonciás és a tudós koldus hiedelemkörével érintkezik a koldus alakja. A garabonciás házról házra járva élelmet kéregét, aki pedig nem ad neki, annak háza táját jéggel vereti el. A tudós koldus ezzel szemben meglátja, hogy ki a boszorkány a faluban, meggyógyítja a megrontott tehenet vagy kőoszloppá változtatja a hitetlenkedőket. (MAGYAR HIEDELEMMONDA KATALÓGUS 1980. 116.) Számos hiedelem kötődik a koldus botjához, valamint kenyeréhez is. A megrontott tehenet a koldus botjával meg kell verni vagy a koldus kenyerével kell etetni. (RICHTER 1905. 99.) A kisgyereknek is kolduskenyeret kell adni, hogy jó beszédű legyen. A hagyományos paraszti társadalom többfajta módszerrel próbálta megakadályozni a koldulás nagyobb elterjedését. A naptári év több napján épített ki olyan népszokásokat, melyeknek célja az adománybegyűjtés lenne. Gondoljunk a karácsonyi kántálásokra vagy az újesztendei köszöntésekre, balázsolásra vagy a Gergely napi kéregetésre. Ilyenkor nemcsak a fiatalok indultak el köszöntő verseikkel, énekeikkel, hanem a falu elesettjei, hátrányos helyzetű emberei is. Gondoljunk arra, hogy már Kodály korában a karácsonyi kántáló énekek többsége a cigányokra vagy énekes koldusokra maradt. (KODÁLY 1981. 15-16.) A mindenki által elfogadott népi énekes köszöntések mellett a természeti katasztrófák károsultjainak a megsegítésére is alakultak ki érdekes megsegítési módszerek. Gondoljunk a kalákák intézmény -rendszerére. A Csíkban ismert kalákák egyik formája a tűzkárosultak segélyezésére irányult. A ház nélkül maradt ember szomszédjai végigjárták a falut és adományokat gyűjtöttek a ház gyorsabb újraépítésére. Hasonló változat a „lopó kaláka” is. Aki például széna nélkül marad, az zenészeket fogad, és az így megrendezett táncmulatságra csak azok léphetnek be, akik szénát hoznak magukkal. (HAJDÚ FARKAS 1993. 82-83.) Városokban különböző szociális intézmények vállalkoztak a koldusok megsegítésére, -pl. Kolozsváron a Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesület dologházakat állított fel e célból. Tehát a koldulás egyrészt egyéni létfenntartási módszer, másrészt azonban társadalmi ügy. így leginkább a „másik ember” konkrét megfigyelése segítségével kutatható. IRODALOM CSIZMADIA Andor, Dr. 1943 Az erdélyi Szegényügy a Gubernium irányítása alatt. In: Nép és Családvédelem Ш. 4. szám. HAJDÚ-FARKAS Zoltán 1993 Csíki kaláka. Csíkszereda 47
