Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Magyari Márta: Ellentétes értékrendek találkozása egy görög katolikus közösségben
Kalocsa, 1993. november 15-19. járt, a közvetlen előd pedig az 1930-as években végzett Ungváron. Valószínűleg a még korábbi elődök is erősen érintettek lehettek a latin szellemtől,4 mert a faluban már az 1920-30-as években virágzottak a vallásos társulatok, számos rózsafiizértársulat működött, melyeknek ekkor férfiak is tagjai voltak, az idősebb generáció asszonyai közül fiatal korukban sokan felvették a skapulárét. Mindezek hatására a nyíracsádi görög katolikus gyülekezet vallásos gyakorlatában számos a római katolikusoktól kölcsönzött elem van, s vallásfelfogásuk is -az erős görög katolikus ön tudat ellenérelatin jellegű. A gyülekezet és az új lelkész felfogásbeli különbsége természetesen nem elvi síkon, nem elvont vitákban nyilvánul meg, hanem olykor jelentéktelennek tűnő, de mindig konkrét, kézzelfogható dolgokról folyó vitában. Az ellentétek gyakran bizonyos tárgyakhoz kötődnek, azok eltérő megítélése alapján használatuk, illetve mellőzésük a vita tárgya. A papi viseletbe, a liturgikus öltözetbe már a múlt század végén bekerültek idegen elemek - nyugati szabású reverenda, csipkés miseing. (CSERBAK 1986. 292.) Római katolikus hatásra elterjedt, hogy a gyászmiséket fekete ruhában végzik, pedig a keleti egyházban a gyász és a bűnbánat színe a vörös. (MIHÁLYFI 1933. 284.) A bizánci hagyományokhoz való visszatérés külsőségekben megnyilvánuló jeleként az új lelkész bevezette, hogy vörös színű ruhában temet, ezt a változtatást hívei rövid időn belül elfogadták.-’ A liturgikus öltözet mellett az egyházi szertartások színhelye, a templom és felszerelési tárgyai is jelentős mértékben megváltoztak a latinizálási tendencia hatására. Sok görög katolikus templomban szétbontották az ikonosztáziont, római katolikus hatásra padok, szószék, gyóntatószék és mellékoltárok kerültek a templomokba, valamint szenteket ábrázoló szobrok. Az épület felújítása során a nyíracsádi templomba is beépítettek egy szószéket. Jelenleg ez a szószék az egyik ütközőpont a lelkész és a gyülekezet között. A lelkész tudatosan kerüli használatát, hiszen ez az ő szemében a latinizálási tendencia egyik kézzel fogható momentuma. A hívek pedig, mivel évek hosszú során át megszokták “hogy papjuk onnan prédikál, elvárnák tőle legalább minden vasárnapi használatát. Azzal érvelnek, hogy ha nem a szószékről beszél nem értik tisztán szavait. A lelkész pedig, aki a mereven betartott ülésrend helyett jobbnak látná, ha az elől üresen álló padokba ülnének le, azzal vág vissza, hogy majd felmegyek, ha maguk előre ülnek.6 A templomi viselkedés szabályai terén is van eltérés a lelkész elvárásai és a hívek kialakult gyakorlata között, bár ez verbális szinten nem nyilatkozik meg. A lelkész a keleti szellemtől, viselkedéskultúrától idegennek tartja a gyakori térdeplést, viszont gyakrabban elvárná híveitől a szertartások közben a felállást a tiszteletadás jeleként. Amikor teheti kézmozdulattal jelzi is ezt.7 A lelkész és a hívek felfogásbeli különbsége, eltérő értékrendje talán a húsvéti ünnepek előkészületeiben rajzolódik ki a legplasztikusabban. A korábbi gyakorlat Nyíracsádon az volt, hogy nagypénteken felállítottak a templomban egy barlangszerű építményt, amit szentsírnak neveznek. Ebben a szertartás során elhelyeztek egy Krisztust ábrázoló gipsz szobrot, valamint az oltáriszentséget. Ezt nagypéntek délutántól a feltámadásig katona ruhába öltözött legények őrizték és asszonyok 101
