Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)

Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3

belsejébe mélyített vagy a ráépített katlannak.50 Az általunk bemutatott boltozatlan, kétnyílású kemence pontos funkcióját nem ismerjük. Elképzelhető, hogy formája alapján katlanként működött.

4. típus: kőkemence (13. ház: 7. kép 4). A 13. ház kemencéje az igen jó építőanyagnak tekinthető tavi dolomitos ún. réti mészkő darabokból állt. Az alapanyagot helyben vagy a közelből, a Kiskunság területéről nyerték.51 A négyszögletes kőkemencét egy lemélyített gödörben építették meg, és feltehetően agyaggal tapasztották össze. Ezzel kapcsolatban egy problémára szeretnénk utalni. A szakirodalomban nincs mindig élesen megkülönböztetve a tisztán kőből vagy az agyagba rakott kőből épült kemence. Egyes vélemények szerint megkérdőjelezhető a tisztán kőből épült kemence léte. Eszerint a tüzelőberendezésnek zártnak kellett lennie, szükség volt legalább agyagtapasztásra, mert különben nem őrizte a meleget, a hőtartása nem volt megfelelő.52 Ugyanakkor valószínűleg léteztek nyitott tetejű, agyagtapasztás nélküli ún. kőtűzhelyek is,53 bár ezek létét többször kétségbe vonták.54 A Kárpát-medence hegyvidéki területeit az Árpádkorban kőből épült, illetve kő-agyag vegyes tüzelő- berendezés jellemezte. A kőben szegény Alföldön az agyagkemence volt az általános, de kőből épültek is előfordultak.55 Az Alföld peremterületein már gyako50 DÁM 1986, 242-244. A füstös és nem füstös kemencékhez épített katlanok és sparherdek az Alföld (DÁM 1982,113.), Kelet-Szlovákia (SO- POLICA 1982, 315-335.), Dél-Zala (KERECSÉNYI 1991, 231-253.) stb. néprajzi anyagából is ismertek. A fenti kemencével rokonítható eddigi legjobb párhuzamot Mezőtúrról ismerjük (BÁTKY 1930,9. ábra).

51 Lásd a kötetben dr. Szónoky Miklós tanulmányát. Régészeti adatok bizonyítják, hogy az Alföld egyetlen köve, a réti mészkő felhasználása az egész középkor folyamán igen gyakori volt. A réti mészkő bányászatának és felhasználásának történelmi adataival és régészeti nyomaival legutóbb Szarka József és Kustár Rozália foglalkozott bővebben (SZARKA 2008.; KUSTÁR - SZARKA 2013.). Tanulmányaikból kiderül, hogy a Duna-Tisza-közén számos Árpád-kori „kővágóhely” működhetett. Ezt a kőfajtát környékünkön több helyen is bányászták, a Kővágó-erekből és Ferencszálláson, minden bizonnyal már az Árpád-kor elejétől kezdve (SZTRINKÓ 1982,160.).

52 K. CSILLÉRY 1982,195-196.

53 TAKÁCS 1996, 201. Például ilyen került elő Gergelyiugornya-Ócs- kafalun (RégFüz I. No. 21 (1968) 47.).

54 Kovalovszki Júlia: Opponensi vélemény Takács Miklós: 10-14. századi falvak a Kisalföldön (kerámia, építmények, településszerkezet) című kandidátusi értekezésről. Kézirat. Budapest 1994,3-5. Erre Takács Miklós utal (TAKÁCS 1996, 201., 45. j.). Természetesen igen nehéz eldönteni egy kőből épített, de a feltárás idejére már elbontott vagy bolygatott tüzelőberendezés esetén, hogy az kemenceként vagy tűzhelyként funkcionált. - Erre mutat rá TAKÁCS 2006, 546.

55 Kőkemencét az Alföldön Tiszalök-Rázompuszta (MÉRI 1952,

ribb a kőkemence, ami a kőben gazdag hegyvidék közelségére utal.56 A 13. objektum esetében feltételezett rövid oldalú bejáratú, kőkemencés ház több lelőhelyről ismert.57 Érdekesség, hogy a kemencét kissé a földbe süllyesztették. Ez nem gyakori, de nem is példa nélküli jelenség az Árpád-kori épületeknél.58 A magyarság mind Kelet-Európábán, mind a Kárpátmedencében találkozott földbemélyített kőkemencés házakkal. A kelet-európai szláv lakosságnál évszázadokig uralkodó volt ez a háztípus, a Kárpát-medencében élő avarok és szlávok is kőkemencés házakban laktak.59 A fentiek alapján több szerző szerint is a magyar ke- mencés házkultúra szláv hatásra alakult ki, de legalábbis a Kárpát-medencében, főleg annak ÉK-i területein, feltehetően keleti szláv hatással is kell számolni.60 A Kárpát-medencében a kőkemencék archaikusabbak az agyagkemencénél, mindenesetre a korai időszakban, a

58-59.), Nyíregyháza-Felsősima (NÉMETH 1973, 22.), Tiszaörvény (KOREK 1973, 37.; HORVÁTH 1971, 35-36.), Tiszafüred-Morotvapart (LASZLOVSZKY 1991, 326-327.), Doboz-Hajdúirtás (RégFüz I. No. 27 (1974) 71.), Szabolcs-Kisfalud (FODOR 1976, 379., 8. kép), Tiszaeszlár- Bashalom (KOVALOVSZKI 1980, 32.), Hajdúböszörmény (RégFüz I. No. 33 (1980) 79-80.; WOLF 1989,48.), Szer (VÁLYI 1986a, 122-125.; VÁLYI 1986, 224-225.), Tiszakarád-Inasa (WOLF 1989, 49.), Dunaegyháza (RégFüz I. No. 45 (1992) 61.), Kiskunfélegyháza mellett (SOMOGYVÁR1 1997, 87-88.), KiskunfélegyházaBelsőgalambos (V. SZÉKELY 1997, 81- 82.), Kiszombor-Nagyszentmiklósi út (BÁLINT 2005. 217-218.), Makó, Beke-tanya (BALOGH - PALUCH 2009,27.) épületeiben. Az utóbb említett lelőhelyen kőpakolásos kemencés házat tártak fel.

56 Ilyet találtak Magyarad, Poroszló-Rábolypuszta (SZABÓ 1975, 36- 48.), Veresegyháza-Ivacs (MESTERHÁZY 1983, 134-135-, 143-), Sály— Lator (MESTERHÁZY 1986,89.), Szigetszentmiklós-Üdülösor (IRÁSNÉ MELIS 1992a, 42-45., 49.; ENDRŐDI - HORVÁTH M. 2009,163.), Kerekegyháza (IRÁSNÉ MELIS 1992, 76.) Soroksár-Haraszti út és Budapest XXII. kerület, Háros út (IRÁSNÉ MELIS 1992a, 50.), Budapest 002-003. lh„ Vető VIII. dűlő (BENCZE - KOROM - TEREI - TÉZER 2009, 139., 142.), Óbuda-Hajógyári-sziget (HAVAS 2008, 34.), Budapest-Csepel- sziget (HORVÁTH - ENDRŐDI - MARÁZ 2007, 229., 9. kép), Bicske- Pócaljai-dűlő (DOBOZI - FULLÁR 2012, 180.), Ófehértó-Keresztút (MAJERIK-LARSSON 2012a, 315.), Seregélyes-Belmajor (FÜKÖH 2012, 342.), Törökbálint, Tükör-hegy (KOVÁCS - RAJNA 2012, 387.), Tök, Dézsér-táj (STIBRÁNYI 2008, 299.), Tata, Káposztás-völgy (PETÉNYI 2008,289.), Véménd 6. sz. (BOLDOG 2008,305.) lelőhelyeken.

57 PL: Muzsla-Csenkén/Muzla-Cenkov (KUZMA - OLDANI - HANULIAK 1983, 143., 337., 87/1. kép), Kéménden/Kamenín (Sk) (NEVIZÁNSZKY 1982, 69-75.), Tatabányán (VÉKONY 1980, 28-29.), Visegrád-Várkerten (KOVALOVSZKI 1986, 62.; KOVALOVSZKI 2002,

86., 17. kép), Pilismarót-Szobi réven (KEMENCZEI - STANCZIK 1979, 7-16.) figyeltek meg ilyen helyzetű kőkemencéket.

58 Ilyen földbe süllyesztett kőkemence került elő pl.: Magyaradról (SZABÓ 1975, 36-38.), Felsőzsolcáról (SIMONYI 2003, 120.) és Tis- zaeszlár-Bashalomról (KOVALOVSZKI 1980,32., 21. rajz).

59 SZABÓ 1975, 53-55.; FODOR 1977a, 288.; FODOR 1977, 74.; RAPPOPORT 1975, 126-127, 136.; BÓNA 1973,68-71.

60 DÁM 1982, 346-347.; BALASSA 1985,70.

304