Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Petkes Zsolt: Árpád-kori temető a tételhegyi Templomdombon
PETKES ZSOLT: ÁRPÁD-KORI TEMETŐ A TÉTELHEGYI TEMPLOMDOMBON 36 példány három fő típusra osztható: 2 darab egyszerű, kisméretű huzalkarika ismert a temető területéről, amelyek a 28. és a 214. sírból származnak, mindkét példány bronzból készült. A leggyakoribb huzalkarikatípus az S-végű karika, melyből összesen 27 darab került elő, anyaguk többségében bronz (17 eset). Gyakori melléklettípus az S-végű karikák bordázott változata, összesen 6 darab került elő sírból és egy szórvány példány ismert, ezek anyaga is általában bronz, azonban a sima S-végű karikákhoz képest kiegyensúlyozottabb a bronz- és ezüstkarikák aránya (4:3). A tételhegyi temetőrészletből előkerült huzalkarikák mindegyikén megfigyelhető a hosszú használat nyoma, a karikák kopottak, töredezettek. (10. kép) A templom melletti sírok anyagából is előkerült egy S-végű bronzkarika (110. sír), a tárgy sírban lévő helyzete viszont felveti annak a lehetőségét, hogy nem mellékletként, hanem a sír földjébe, esetleges egy korábban a közelben elpusztított sír anyagából kerülhetett a temetkezésbe. A 10-11. századi falusi temetők elsődleges leletei a különböző típusú huzalkarikák, közülük is kiemelkednek a magyarországi és a nemzetközi kutatás által fokozott figyelemmel kísért S-végű karikák.18 A kiemelt figyelem ellenére azonban e tárgytípusok keltezési lehetőségei túl széles időhatárok között mozognak, míg az egyszerű huzalkarikák lényegében a teljes honfoglaláskor és Árpád-kor alatt használatban voltak,19 sőt a korszakot megelőző és az azt követő időszakban is kimutatható viseletűk, addig az S-végű karikák használata valamivel szűkebb időhatárok közé szorítható. Szőke Béla megjelenésüket a 960-970-es évekre helyezi,20 azonban e tárgytípus elterjedésével kapcsolatban többen felhívták a figyelmet arra, hogy ez az időpont elsősorban a Felvidék nyugati részére, illetve a Dunántúlra érvényes,21 kelet felé, az Alföld és Erdély irányában fokozatosan, néhány évtized eltolódással később jelenhetett meg.22 A bordázott S-végű karikák megjelenése némileg későbbre tehető az egyszerűbb változatnál, így használa18 A témáról alapos áttekintést nyújt: SZŐKE-VÁNDOR 1987, 54-59. 19 KOVÁCS 1994,112.; KISS 2000, 71.; MESTERHÁZY 2002,332.; RÉVÉSZ 2008,402. 20 SZŐKE 1962, 87. 21 TÖRÖK 1962,43.; MESTERHÁZY 1965,104.; MESTERHÁZY 2002, 332. 22 MESTERHÁZY 1965, 104.; GÁLL 2008, 245. tának kezdete all. század második felére helyezhető. Az S-végű karikák használatának felső határát megnyugtatóan Parádi Nándor23 és Bóna István24 tisztázta, kimutatva, hogy az egyszerű S-végű karikatípusok egészen az Árpád-kor végéig megtalálhatók a templom körüli temetőkben és a különböző kincsleletekben, így nincs pontos datáló értékük. A temetőrészlet egyik különleges, ritka ékszertípusa a 8. sírból előkerült sötétszínű, zárt üveggyűrű. E típus párhuzamait megtalálhatjuk a fiad-kérpusztai,25 26 a fülöpszállás-kerekegyházi26 és a püspökladány- eperjesvölgyi27 falusi temetőkben, valamint a baracs- apátszállási,28 a ducói29 és a dobokai IV. vártérségi30 31 templom körüli temetőkben. A ducói31 és a dobokai32 példányokat all. századra; a fiad-kérpusztai darabot a sírból származó I. István érem all. század második negyedére-közepére;33 a püspökladányi temetőből származó gyűrűt a sír környezete alapján all. század második felére;34 a baracsi példányt a feltárás vezetője all. századra, esetlegesesen a 12. század első felére keltezte.35 36 E ritka gyűrűtípus eredetének vizsgálatát tűzte ki célul egy kutatócsoport, a hagyományos régészeti módszereken túl anyagvizsgálatok bevonásával kívánják tisztázni a tárgyak pontos származási helyét. Első eredményeiket 2014 elején egy előadásban foglalták 36 össze. A temetőrészlet keltezése szempontjából kiemelkedő jelentőségű a 78. sírból származó I. (Szent) László- érem (1077-1096); a huzalkarikák által megadott bő időintervallumot az üveggyűrű keltezési lehetőségeivel egybevágó módon szűkíti le a temetőrészlet használati idejét all. század utolsó negyedére és végére. A te23 PARÁDI 1975,153. 24 BÓNA 1978,138-139. 25 NEMESKÉRI-LIPTÁK-SZŐKE 1953, 286-287. 26 SZABÓ 1938, 43. 27 M. NEPPER 2003, II. 201. 28 KULCSÁR 1995, 229. 29 RUTTKAY 1979,129. 30 GÁLL 2011,133. 31 RUTTKAY 1979,129. 32 GÁLL 2011,43. 33 NEMESKÉRI-LIPTÁK-SZŐKE 1953,218. 34 M. NEPPER 2003, II. 201. 35 KULCSÁR 1995, 229. 36 CSEDREKI-LANGÓ-PETKES 2014. 99
