Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)

Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából

GALLINA - GULYÁS - MOLNÁR: KÉSŐ ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSRÉSZLET KISKUNFÉLEGYHÁZA, AMLER-BÁNYÁBÓL épületek belsejében. Külön említésre érdemes a 8. ház padkája, amelyik legin­kább még a Fodor István által bemutatott Tiszafüred-Ma- joroson feltárt ház padkájával állítható párhuzamba. Ez is a rövid oldali bejárat előtt, a kemence mellett helyezkedett el. Elhelyezkedése más funkciót sejtet, mint a klasszikusnak mondható padkáké. Egyfajta előtér - egy második helyi­ség kezdeménye - alakulhatott így ki. Ez a megoldás már egy fejlettebb lakáskultúra irányába történő elmozdulást jelent, mivel így a fűtés nagyobb hatásfokú lett, ugyanis az összetett bejárat, előtér alkalmazása mellett egyfajta me­legfüggöny képződött a lakótér előtt.86 „Ülőgödör”. Az Árpád-kori lakóépületekben gyakran fordulnak elő a különböző méretű, általában ülő- vagy munkagödörként meghatározott, a ház aljába mélye­dé gödrök, melyeket a ház földjén végzett időigényes munka kényelmesebbé tétele érdekében hoztak lét­re. Ezeket régészeti értelemben először Méri István írta le, az említett funkciót kapcsolva hozzájuk.87 Az utóbbi években ezen objektumok - különösen a két kis oldalnyúlvánnyal rendelkező példányaik - tárolóként való értelmezése kap nagyobb szerepet.88 A kiskun­félegyházi feltárás során a 14 épület közül ötben volt gödörszerű beásás. Az 1. épületbe, az első periódusban az É-i sarokba és a K-i sarokba, majd a 2. periódus ide­jén a D-i negyedbe ástak egy-egy gödröt (2. kép 1). Az utóbbi két gödröt vele azonos időben megásott, négy vagy öt cölöplyuk vett körbe. Ezen esetekben egyfajta berendezési elemet, lábas bútort is feltételezhetünk. A 6. ház DK-i részében egy igen sekély, lekerekített sar­kú gödröt (4. kép 1), a 8. ház közepén pedig egy nagy­méretű, szabálytalan alakú mélyedést figyeltünk meg (5. kép 1). Ez utóbbi jelenség talán két egymásba ásott gödörként értelmezhető. A 10. ház Ny-i részében egy ovális alakú, továbbá a középső részén egy lekerekített sarkú, szabálytalan szögletes alakú gödröt bontottunk ki (6. kép 1). A 13. háznak a DK-i sarkában egy kisebb méretű, sekély gödör volt (7. kép 3). Mint a felsoro­lásból láthattuk, az „ülőgödrök” különféle méretűek és alaprajzúak voltak, illetve a házban elfoglalt helyüknek semmiféle struktúrája nem volt. Leletanyag nem került elő betöltésükből, csupán a 13. ház gödrében találtunk egy-két állatcsontot. 86 FODOR 1989, 23-25. 87 MÉRI 1952,60. Szellemesen a veremház lefelé mélyített „beépített bútorának” nevezte. 88 TAKÁCS 2010, 9-10. Az épületek építési módja és szerkezete Megfigyeléseink szerint az építmények gödrét a föld­be mélyítették. A lelőhely részleges elpusztítása, illetve a gépi földmunka miatt az eredeti mélységet azonban nem sikerült megfigyelnünk. így a házak mérhető mélységéből nem vonhatunk le következtetéseket. A szerkezeti elemeket tekintve kiderül, hogy az objek­tumok esetében több építési mód képzelhető el. Ezeket vizsgálva, kiderült számunkra, hogy többször rekonst­ruálták úgy a házak tetőzetét, hogy a tető szarufái a gö­dör széleire támaszkodtak.89 E rekonstrukciókat nem követtük, hiszen a gödör szélére támaszkodó tetőszer- kezet és az oromfalak statikailag nem megoldhatók.90 Az épületek szerkezetével kapcsolatos elképzeléseink és rekonstrukcióink során többnyire Sabján Tibor és Ta­kács Miklós elgondolásainak, gyakorlati tapasztalatai­nak nyomán haladtunk.91 Egyik legfontosabb, az utób­bi évtizedben sokat idézett, megfigyelésük volt, hogy a veremházak gödre nem biztos, hogy megegyezett a la­kóház teljes alapterületével, vagyis az utóbbi bizonyos értelemben független az előbbitől.92 Sabján Tibor az eredeti gödör széleitől 1 m-re támaszkodó tetőzetet re­konstruált. Vélekedését elfogadva jelentősen megnő az alapterület és számos korábbi, a házrekonstrukcióknál felvetődő probléma megoldódik. Fontos megjegyezni, hogy a szerzők megállapításai a különböző típusú épü­letek közül csak - a Közép és Kelet-Európábán igen el­terjedt - sekély gödrű építményekre vonatkoztak.93 Az idézett mű alapvetően meghatározta az elmúlt évtized kutatását, eredményei alapján számos épületrekonst­rukció készült.94 95 A fenti elgondolásokhoz részben ha­sonló eredményre jutottak az ópusztaszeri kutatócso­• • • 95 port tagjai is. A fentiek alapján sorra vesszük a lelőhelyen előkerült házak rekonstruálható fal- és tetőszerkezeteit. 1. Néhány épület esetében a két ágasfás tetőfedési mód különböző variációit figyeltük meg (6., 8., 12). Ezt te­kinthetjük az Árpád-kori gödörházak általános, illetve 89 VÉKONY 1980,29.; MADARAS 1988,44. 90 SABJÁN 1999,131-132. 91 SABJÁN 1999,131-176; TAKÁCS 1999,93-129. 92 TAKÁCS 1999,99-100. 93 SABJÁN 1999,132-133. 94 Pl.: MOLNÁR 2002, 122-123.; KOVALOVSZKI 2002, 87-91. 95 SZENTGYÖRGYI - MEZEI - BÚZÁS 2000. 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom