Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - V. Székely György: A Solt–Tételhegyen előkerült numizmatikai anyag értékelése
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 mos) pénzverés időszakát szintén több magyar pénz képviseli a tételhegyi anyagban. Az Albert halálától következő bő negyedszázadban kibocsátott pénzek valódiságát gyakran elég nehéz eldönteni, hiszen a pénzek ezüsttartalmának csökkentése már a hivatalos veretek esetében is olyan mértékű volt, hogy szinte nemesfémet alig tartalmaztak. A rézhamisítványoktól ezeket legtöbbször csak a verőtövek gondosabb készítése különbözteti meg. A lelőhely földrajzi elhelyezkedése alapján természetesnek tűnik I. Ulászló (1440-1444) 16 erősen rezes anyagú, inflációs verete, többségük a budai és az alsólendvai verdéből került ki. Ezek négy faj között oszlanak meg, melyeket az 1441 és 1443 közötti években bocsátottak ki, tehát I. Ulászlónak mind az első, mind az utolsó uralkodási évében vert dénárjai egyelőre nem bukkantak fel. Hiányoznak a kiskorú V. László (1440-1452) nevében kibocsátott gyenge értékű dénárok, jóllehet több egykorú leletben együtt fordulnak elő.24 Feltűnő a Hunyadi János kormányzóságának idején, 1446-1452 között vert dénárok hiánya, csupán egy nagyszebeni dénárhamisítvány került eddig elő. V. László (1453-1457) pénzkibocsátását is csak egy eredeti körmöci verésű dénár és ennek egy rézhamisítványa képviseli az egyeduralom időszakából. Ezzel szemben pl. az orgovány-kápolnai éremanyagban ezek több példányban is előfordultak'25 Ez az inflációs pénzverés jellemezte I. Mátyás (1457-1490) uralkodásának első évtizedét is, amely időszakból négy budai veret származik. Az 1467/1468. évi pénzreform után vert állandó ezüsttartalmú, értékálló pénzekből egy garas, három dénár és egy obulus került eddig elő, mindet Körmöcbányán verték. A jó minőségű ezüstdénárok verése Mátyás utódai alatt is folytatódott, kivéve az 1521-1525 között lezajlott pénzrontás, a „nova moneta” kibocsátásának éveit. Érdekes, hogy a tételhegyi anyagban eddig csak egy sírobulusként bukkant fel II. Ulászló (1490-1516) körmöcbányai dénárja, pedig a viszonylag közeli solt- szőlőhegyi kis éremleletben több ilyen is volt.26 A Mohács előtti évek zavaros és bizonytalan politikai 24 Pl. Szerencs: BELHÁZY 1889, 481-488.; Csataj: KRASKOVSKÁ 1960,395. 25 Valószínűleg egy szétszántott nagyobb 15. századi éremleletből származó példányok a KJM Numizmatikai gyűjteményében: H.618. = KJM. NGy. Ltsz.: 79.77-9., 80.7.7., 80.9.1., 83.5.23., 83.6.14-16., 84.2.25., 84.3.43.; H.664. = KJM. NGy. Ltsz.: 63.2.1-2., 79.7.11., 80.7.8., 83.5.26., 83.6.18., 84.3.47. 26 Solt-Szőlőhegy: NumKözl 13 (1914) 26. viszonyai a pénzverésben is nyomot hagytak, amit II. Lajos (1516-1526) itt előkerült két verete is jól érzékeltet. Az egyik egy körmöcbányai antiqua moneta, míg a másik egy gyenge ezüsttartalmú nova moneta a pozsonyi verdéből. A kettős királyság időszakát I. Ferdinánd (1526-1564) egy dénárja képviseli, majd a Habsburg- uralkodók magyarországi aprópénz kibocsátását csupán egy II. Mátyás (1608-1619) dénár felbukkanása jelzi. Más lelőhelyek (pl. Kunbaracs, Kunpeszér) éremanyagában éppen ez az időszak a legerőteljesebb.27 A török hódoltság korának pénzforgalmi visszaesése a tételhegyi egyházi és világi központ jelentőségének erős hanyatlását jelzi, ami nyilván a török pusztítása, a hadjáratok, az általános közbiztonság romlása miatt következett be. A korabeli létbizonytalanság miatt a XVI-XVII. században nagymértékben megnövekedett a kincsleletek száma. A Tételhegyről ilyet még nem ismerünk, de Solt területén, pontosabban nem ismert helyen már került elő ilyen zárt éremlelet. A 4420 dénár legfiatalabb darabjait 1568-ban verték, elrejtése ekkor vagy a következő évben történhetett.28 Ugyancsak ilyen évszámú pénzekkel záródott a pálmonostorai lelet is.29 Viszonylagos emelkedést mutat a XVII. század második feléből és a századfordulóról származó tételhegyi pénzek száma. Ezek a kis értékű váltópénzek a török kiűzésével kapcsolatos hadjáratok, a felszabadító háborúk mozgalmas időszakának emlékei. Az egész ország, így a Duna-Ti- sza köze egykorú pénzforgalmára jellemző a forgalomban lévő pénzek származási helyének és kibocsátóinak rendkívüli tarkasága,30 amit a Habsburg-birodalomban 1659- ben bevezetett krajcárrendszer sem tudott megszüntetni.31 Ez legfeljebb a címletek és az éremképek terén mutat némi egységesedést. A török felszabadító háborúk időszaka, majd az ezután következő Rákóczi-szabadságharc után a tételhegyi éremanyag sora is végleg megszakad, a Duna- menti térség pénzforgalmi súlypontja a lassan újratelepülő és benépesülő falvakba helyeződik át, amit az ott előkerült zárt kincsleletek bizonyítanak.32 27 A mindkét lelőhelyről gyűjtött anyag a Kecskeméti Katona József Múzeumban található, jelenleg feldolgozás alatt van. 28 Solt: NumKözl 11 (1912) 19. 29 V. SZÉKELY 1998, 592. 30 Kecskeméten pl. a XVII. század második felében a korabeli iratokban több tucat pénzelnevezés fordul elő: IVÁNYOSI-SZABÓ 1980, 75-89. 31 BODOR 1973-1974,61-66. 32 Dunapataj: 53 db/1715 = MNM. ÉRT. 17/1876.; Dunpataj-Kossuth 248
