Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Zsoldos Attila: Tétel középkori birtokosai
ZSOLDOS ATTILA: TÉTEL KÖZÉPKORI BIRTOKOSAI A mai Solt-Tételhegy területén előkerült és a rendelkezésre álló légifotók alapján feltételezhetően a jövőben feltárható régészeti jelenségeknek az írott források segítségével történő értelmezése nem ígérkezik egyszerű vállalkozásnak. A vidék ugyanis egyike a mai Magyar- ország legrosszabb forrásadottságokkal rendelkező területeinek. Ez a helyzet annál is inkább sajnálatos, mert a terület jelentősége a 900 utáni magyar történelemben aligha vonható kétségbe. Bizonyos nyomok arra utalnak, hogy az Árpád leszármazottai által vezetett magyar törzs a Kárpát-medence közepén, a mai Dunántúl északkeleti területeitől a Duna-Tisza köze déli részéig elnyúló sávban telepedett meg, a szállásterület súlypontjaként pedig a mai Budapest tágabb környéke jelölhető meg, megfogalmazódtak azonban - nagyobb részt régészeti megfigyelésekre, kisebb részt írott forrásokon alapuló történeti érvekre alapozottan - olyan vélemények is, melyek szerint Árpád és törzse eredetileg a Tiszántúlon (közelebbről a Felső-Tisza vidékén) telepedett meg, s onnan költözött át, az egyik változat szerint, az Északkelet-Dunántúlra (tehát hozzávetőleg az Anonymus Gesiájában emlegetett területre), míg egy más vélekedés szerint a Felső-Tisza vidékére tehető eredeti szállásterületét feladva előbb a Duna-Tisza közét (Kalocsa környékét) szállta meg Árpád törzse, s csak ezt követően került sor az Északkelet-Dunántúl birtokbavételére, mely ily módon harmadik lett volna az Árpádok Kárpát-medencei szálláshelyeinek sorában.1 Az egyes elképzelések közös pontja, hogy a 10. század utolsó harmadában már valamennyi az Árpádok szállásterületeként számol a mai Solt-Tételhegy tágabb környékével. Sajnos, e terület korai története - az említett forráshiány miatt - alig-alig ismert. Jellemző módon ismeretlen például az, hogy e terület mely vármegyéhez tartozott eredendően. Legkésőbb a 13. század elején e vidék bizonyosan Fejér megye része volt, vitatott azonban, hogy Fejér megye vajon eredetileg is átnyúlt-e a 1 Az Árpádok korai szállásterületére vonatkozó különféle elképzelésekről 1. KRISTÓ 1980, 445., RÉVÉSZ 1996, 202-204., RÉVÉSZ 1999, 144-147., MAKK 2004, 118-122., ZSOLDOS 2010, 299-301. Zsoldos Attila Tétel középkori birtokosai Duna bal partjára vagy ez a helyzet csupán másodlagos fejleménynek tekinthető-e.2 Ebben a vitában fontos szerep juthat a Solt-Tételhegyet ábrázoló légi fotókon kirajzolódó objektumnak, mely egy kora Árpád-kori ispánsági várat sejtet, ám annak teljes körű régészeti feltárása nélkül, aligha lehet felelősséggel nyilatkozni e kérdésben. Területünk az Árpád-kor egy másik, szintén régóta vitatott kérdéséhez is kapcsolódik. Közismert, hogy a korai magyar egyháztörténet egyik leginkább vitatott pontja a kalocsai érsekség megszervezésének ügye.3 A földrajzi közelség önmagában is felveti annak lehetőségét, hogy a Solt-Tételhegy leletegyüttese valami módon hozzájárulhat ahhoz, hogy tisztábban lássunk e tekintetben, csakhogy ez esetben is kizárólag a teljes körű régészeti feltárástól és az annak során napvilágra került leletek feldolgozásától várhatók olyan új eredmények, amelyek közelebb vihetnek az egykor volt valóság megismeréséhez. Mindaddig az írott forrásokra támaszkodó kutatások legfontosabb támpontja minden kétséget kizáróan a lelőhely ma is használt neve, mely feltűnően egybecseng a Bács megyei Titel nevével. Az azonban teljesen lehetetlennek látszik, hogy Tételt azonosítsuk Titellel. A Tisza dunai torkolata közelében fekvő Titel lokalizálása ugyanis vitán felül áll: erre vallanak az ott működő, Szent Bölcsességről nevezett társaskáptalan ismert birtokai (melyek a közeli Arad, Zaránd, Bodrog, Csongrád, illetve a távolabbi Valkó, Szolnok és Tolna megyékben feküdtek), illetve a káptalan hiteleshelyi működésének földrajzi tere (mely Bács, Keve és Szerém megyékre terjedt ki). A titeli egyházat Szent László király és öcs- cse, Lampert herceg alapították, utóbbit itt is temették el.4 Bizonyosan erre a Titelre vonatkozik Ioannés Kinnamos I. Manuél bizánci császár 1164. évi magyar- országi hadjáratával kapcsolatos adata, mely szerint a császár „a Duna felé igyekezett, s a Száván átkelve Titellel (Titelion) szemben állította fel seregét”, illetve 2 A vitára 1. KRISTÓ 1988,244-246., vö. még ZSOLDOS 1998,4-8. 3 A kérdésre 1. KOSZTA 1996,105-115., THOROCZKAY 2009,51-65., legújabban 1. még KOSZTA 2013. 4 Az adatokat 1. GYÖRFFY 1987-1998,1. 240-242. 225
