Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Biller Anna Zsófia: Solt–Tételhegy feltárásának állatcsont leletei
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 Az egyes objektum típusok állatcsont-anyaga Érdekes megvizsgálni az egyes objektumtípusok fajok szerinti összetételét (II. táblázat). A mintában szereplő adatok a gödrök javára tolják el mind a fajgazdagságot, mind a csontok mennyiségét. Ez a gödrök túlsúlyából adódik. Azonban ettől eltekintve is látszik, hogy a három főbb gazdasági haszonállat (szarvasmarha, kis- kérődzők, sertés) az összes objektumtípus anyagában szerepel, és többnyire a kiskérődzőké a vezető szerep, amelyet a szarvasmarhák csonttöredék-száma követ. A vad fajok is főként a gödrökből származnak. Az árkok anyagában elvétve, míg a vizsgált házéban egyáltalán nem szerepelnek. Ezek alapján, óvatosan ugyan, de arra lehet következtetni, hogy a gödrök a hulladék tárolására szolgáló települési egységek lehettek, a lelőhely többi részén pedig kevés esetben szóródtak el a csontmaradványok. Ezt támasztja alá az is, hogy viszonylag ritka a csontokon megfigyelhető ragadozó (kutya) okozta rágásnyom, amelyek akkor keletkeznek, amikor a kutyák szabadon hozzáférhetnek az ételhulladékhoz. ? (1) Gödör (36) Árok (7) Sáncárok (1) Ház (1) Szarvasmarha 4 83 5 4 3 Juh/Kecske 12 218 7 3 2 Háziló 1 15 2 0 1 Házisertés 5 39 4 3 1 Házikutya 0 5 0 0 0 Gímszarvas 0 3 0 3 0 Vaddisznó 0 5 0 0 0 Vörös róka 0 1 0 1 0 Mezei nyúl 0 1 0 0 0 Közönséges hörcsög 1 1 1 0 0 Madár 0 1 0 0 0 Halak 0 7 0 0 0 Puhatestűek 0 67 16 4 0 ÖSSZESEN 23 446 35 18 7 II. táblázat Az Árpád-kori objektumok állatcsont-anyaga Az Árpád-kori objektumok anyagában megtalálható mind a kora, mind a középső, mind a késő Árpád-korra keltezhető leletanyag. A 40 Árpád-kori objektumban összesen 522 csonttöredék, 3 összefüggő vázrész, 4 tojáshéj, 18 folyami kagyló és 77 csiga volt. Háziállatok közül a házisertés került elő a legnagyobb mennyiség, majd a kiskérődzőkből, szarvasmarhából, s végül lóból és kutyából. A baromfiak közül házityúk és házilúd szerepelt. A kevés vadállat közül a hörcsög csontjai fordultak elő a legnagyobb mennyiségben, majd a róka, a mezei nyúl, és végül egy-egy töredékkel a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és az ürge. A csonttöredékek között szerepelt még 3 halcsont töredéke is (I. táblázat; 8. kép). A csontanyag töredezett volt: 15-380 mm közötti nagyságú csontdarabok fordultak elő. A sírok állatcsont-anyaga A korszak anyagának értékelésekor a sírok maradványait külön kell kezelni, mivel az azokból előkerült állatcsontok az ember által erősen szelektált darabok (például ételmelléklet), így nem alkalmasak az étkezési és állattartási szokások általános felvázolására, hiszen a sírokból olyan állatfajok maradványai kerülhetnek elő, amelynek az adott kulturális közegben élő ember szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatott. A 43 objektumból 27 állatcsontot tartalmazó csontvázas sír került elő, amelyek közül a 284. női sír padma- lyos volt. A sírokban összesen 81 csonttöredék, 28 csiga, 8 kagyló és 3 tojáshéj volt (III. táblázat). A húshasznú háziállatfajok közül szarvasmarhát, kiskérődzőt és sertést mellékeltek. Ezek férfi-, női és gyereksírokban egyaránt előfordultak. A szarvasmarha a sírok 54 %-ában megtalálható volt, a kiskérődzők és a sertések csontjai pedig a sírok negyedében. A vad fajok közül róka és őz volt két női sírban. Madárcsont egyetlen férfisírból került csupán elő. Tojáshéj maradványa azonban 2 sírban is volt. A nem meghatározható kis- és nagypatás csonttöredékek feltételezhetően a már említett három húshasznú háziállatfajtól származhattak. Kiemelkedő még a csigák száma a sírokban, főként az 54. gyereksírban, ahol más állatcsont maradvány nem is akadt. Az 54. gyerek sír, a 281. férfi sír és a 284. padmalyos női sír valamivel több csonttöredéket tartalmazott a többinél, amelyek állatcsont maradvány szempontjából szegényesnek mondhatók (III. táblázat). A sírokban megtalálható csontmaradványok közül a fejrégió csontjai a róka kivételével az összes állatfaj esetén megtalálhatóak. A kutya és az őz esetében kizárólag ebből a régióból. A szarvasmarha és a kiskérődzők esetében a húsos régió csontjai megelőzik a fej régiót. A sertés esetében azonban a fejcsontok dominálnak. Ez az állkapocs és állcsont töredékek valamint a fogak magas számával magyarázható. Kitűnik tehát, hogy elsősorban szarvasmarhából és kiskérődzőből származó, húsos részeket tartalmazó ételmellékletet adtak a halottak mellé (9. kép). Azonban az ételmelléklet adása ebben a korszakban, különösen, hogy az Árpád-kornak nem a ko208
