Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Rosta Szabolcs–Buzás Gergely: Solt–Tételhegy középkori templomának 2006–2009. évi feltárása
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 Ezek nem tűnnek utólagosnak a falalapozáshoz képest. Kis kiülésűk, egymástól mért távolságuk és alaprajzi helyzetük azt sugallja, hogy a templom kapuzatának bélletalapozásai lehettek. Az ilyen jellegű bélletes kapuk a román kortól a 14. századig igen elterjedtek voltak. Ez esetben kétségkívül egy 14. századi példájukkal lehet dolgunk, hiszen a templomhajó alapozási árkának aljáról I. Lajos királynak a 14. század harmadik negyedében vert szerecsenfejes dénárja került elő. A 14. századi gótikus bélletes kapuzatok homlokzat elé kiugró rizalitját szinte minden esetben meredek háromszögű vimpergával zárták le. E vimperga oromzatdíszéből származhat az ásatás során előkerült sárgára festett keresztvirág töredék, amelynek ezen az egyszerű épületen más funkciója nem igen lehetett: kb. 40 cm-esnek rekonstruálható szélessége ugyanis túl kicsi ahhoz, hogy tetőoromzatot díszíthetett volna, ahhoz viszont túl nagy, hogy egy szentségfülkéről származzon (16. kép). A templom széles, téglalap alaprajzú tornya olyan gótikus toronyépítményekkel vethető össze, mint a szintén 14. századi berhidai plébániatemplom tornya. E torony sarkát azonban egy-egy átlós támpillér is támasztotta, megerősítve ezzel ennek az épületrésznek a gótika korára való keltezését. A toronyaljat a templomhajóval árkádív kötötte össze, és elképzelhető, hogy az első emelete karzatként szolgált, nagy mérete legalábbis ezt lehetővé tette. A torony északi oldalához kapcsolódott a templomnál és annak utólagos északi támpilléreinél is későbbi osszárium kicsiny, téglalap alakú helyisége. A templom egykori oltárairól a főoltár alapozásának téglasorai és a diadalív két szélén mutatkozó falkiszedések, a két egykori mellékoltár alapozási nyomai árulkodnak. Az oltárokon kívül külön figyelmet érdemel a templom nyugati részében, a bejárat és a toronyalj között kialakított keresztelőkút alapozás,2 ami mellett a kőből faragott, díszítetlen keresztelőkút darabjai is előkerültek (17. kép). A templom rekonstrukciója arra vall, hogy az épület a 14-15. századi magyarországi falusi plébániatemplomok legáltalánosabb épülettípusába tartozott. Ez az épülettípus és a kőfaragványok egy részének keltezése jól összeegyeztethető a hajó alapozási árkából élőké2 Hasonló pozícióban került elő az 1360-as években emelt visegrádi palotakápolna Mátyás-kori padlóján egy olyan, padlótéglákkal körberakott kerek mező, amely ott is feltehetően a keresztelőmedence helyét jelölte ki. BÚZÁS 1991, 77. rült I. Lajos szerecsenfejes dénárja által meghatározott, 14. század harmadik negyedére tehető építési korral. Kétely egyedül a szentély esetében merülhet fel: a kétszer hornyolt boltozati bordák, a lapos poligonnal zárt szentély3 inkább a 15. század végének és a 16. század első felének jellegzetes, késő gótikus formai elemei, bár teljes mértékben nem zárható ki a 14. századi keltezésük sem.4 A kései keltezésnek ellentmond, hogy az ásatás során nem került elő korábbi szentélyalapozás, viszont mivel a szentély és a hajó feltárása két szakaszban folyt, így a két épületrész falainak kapcsolatát nem lehetett megvizsgálni. A templomhajó esetében egyértelműen igazolható I. Lajos kori építkezés minden bizonnyal Tétel falu bárói rangú birtokosainak, az eredetileg magukat Tételről, később Nevnáról nevező Treutel család tagjainak, feltehetően Treutel János Szörényi bán és tárnokmester, illetve testvérei művének tekinthető.5 6 Amennyiben a szentély átépítése valóban a 15. század végén történhetett, úgy az alighanem Mátyás király, Corvin János vagy Ráskai Balázs budai várnagy birtoklásához köthető.6 Összegzés A tételi gótikus plébániatemplom a 14-15. század jellegzetes magyar falusi plébániatemplomainak egyik olyan emléke, amely ugyan szinte teljesen elpusztult az újkorban, de a régészeti feltárásnak köszönhetően ma részben mégis megismerhető számunkra. Az elmúlt évek során nagy mennyiségű információval lettünk gazdagabbak az egykori templommal kapcsolatban, mégsem tekinthetjük lezártnak ismereteinket. A templom előre nem várt méretei, illetve a folyamatosan jelentkező új és szerteágazó jelenségek (és azok nem minden esetben megnyugtató magyarázatai), ma még csak kevés biztos következtetés levonására adnak lehetőséget. 3 A középkori Magyarország területén a székesfehérvári prépostsági templom Mátyás király által az 1480-as években emelt szentélyének axiskápolnája, valamint a besztercei plébániatemplom 16. század első feléből származó szentélye hasonló alaprajzú. 4 A kétszer hornyolt bordatípus legkorábbi megjelenése a középkori Magyarország területén a leleszi prépostsági templom 14. század második felére keltezhető szentélyének keresztboltozatán lelhető fel. A 15. század első évtizedeiből is ismerünk néhány példát: a kurityáni pálos kolostor és a füzéri vár korai várkápolnájának boltozati bordáit. E korai emlékek azonban mind az ország jól körülhatárolható északkeleti régiójából származnak. 5 Treutel Jánosról: ENGEL 1996, II. 247. 6 Tétel birtoklástörténetéről: ZSOLDOS 2009. 128
