Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén
BALOGH CSILLA: AVAR KO RI LÓ, LOVAS ÉS LÓSZERSZÁM OS TEM ET K EZÉSEK A D UN A-Tl S Z A KÖZÉN sír vegyes gyöngysorában előforduló kisméretű, korai dinnyemag gyöngyök alapján 13 0 — a VII. század végére tehető. Vagyis a Duna-Tisza közén a lószerszámos temetkezések későbbi csoportja akkor jelent meg, amikor a Körös-Tisza-Maros közén már eltűnőben volt a szokás, pontosabban visszatértek az egész ló eltemetéséhez és már nemcsak férfiak, de nők körében gyakorolták. Végezetül a Duna-Tisza avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezéseiből levonható következtetéseket az alábbiakban összegezhetjük: Az avar kori Duna-Tisza közére nem jellemző a ló, lovas és lószerszámos temetkezés. A kora avar kori lelőhelyek közül a csepel-hárosi, az avar kor második felére tehetők közül a szeged-makkoserdei temető emelkedik ki a lovas temetkezések nagyobb számú előfordulásával. Az előbbi a Dunántúlhoz kötődik (Ny-K tájolás, cölöpös sírok, leletanyag germán kapcsolatai), az utóbbi pedig a Tiszántúlhoz kapcsolódik számos szállal (Ny-K tájolás, késői típusú fülkesírok, több állatáldozat). A lovas temetkezés a kora avar korban, mind pedig az avar kor második felében alapvetően a Duna és a Tisza menti keskeny sávban fordul elő. A temetőkön belül egy tömbben helyezkednek el, s temetkezési szokásuk minden elemében (tájolás, sírforma, áldozati állatok, stb.) beleillenek az adott temetők rendjébe. Az egész és a részleges lóval temetés gyakorlata az egész avar korban csak a férfiakhoz kapcsolódik. Az eddigi adatok alapján a ló és lovas temetkezések csak rövid ideig és csak kis, helyi közösségekben voltak szokásban a vizsgált területen. A legkorábbi lovas sírok a gátériek, a csepel-hárosi és az űrbőpuszta temető korai temetkezései között találhatók. Ezek a VII. század második negyedére, az űrbőpusztaiak a középső harmadra keltezhetők. A VII. közepe után tovább él e szokás a hárosi és az űrbőpuszta temetőt használók körében, de több, ekkor induló temetőben is felbukkan: a Duna-Tisza köze északnyugati szegletében az ekkor induló apostagi, dunavecsei és szabadszállási temetőben, és a Dél-Alföldön a makkoserdei temetőben. Valamennyiben egyszerre, a VII. század végén felhagynak a lóval való temetés gyakorlatával. Ma 130 BALOGH 2009, Kat. 18., 177. kép.; 196. kép 4-8., 197-198. kép. még nem tudni, hogy milyen okból, de a makkoserdei közösség a VIII. század végén ismét feleleveníti ezt a szokást a fülkesíros sírformával együtt. A lószerszámos temetkezések területi szóródása a lovas temetkezésekhez hasonló. A szokás feltűnése egybeesik a legkorábbi lovas temetkezésekkel, datálásuk a VII. század második negyede. A VII. század közepe után nyitott temetők némelyikében is felbukkant e szokás a század végén, akkor, amikor a Körös-Tisza-Maros közén már „visszatértek" az egész ló eltemetéséhez. A korai lószerszámos temetkezések — a szeghegyi sír kivételével — férfiakhoz köthetők, azonban az avar kor második felére tehető sírok alapján többségében már a nők gyakorolják. Katalógus I. Lovas sírok Apostag-Célkitermelőhely B. terület (BALOGH 2009, Kat. 4.) Az M8 autóút építését megelőzően Apostag délkeleti határában nyitott homokbányában 44 avar kori sír került feltárásra bronzkori és szarmata telepobjektumok mellett. A sírok között három lovas sír volt, amelyben a ló a lovas bal oldalán, párhuzamos helyzetben feküdt. A teljesen feltárt temetőben a sírok ÉK-DNy irányú, szabálytalan sorokba rendeződtek. 9. sír (1. kép 1): T: ÉNy-DK (300-116°). H.: 230 cm, sz.: 132 cm, m.: 58-72 cm. Bolygatatlan. Cölöpös sír. Nagyméretű, szabályos téglalap alakú aknasír, amelynek hosszoldalainál 2-2, a fal síkjából kiugró cölöplyuk volt, melyek a sír alja alá nyúltak. A sírgödör jobb oldalánál koporsóba eltemetett, hanyatt, nyújtott helyzetben fekvő férfi csontváza nyugodott. Koponyája hátra billent, állkapcsa a mellkasra esett. Jobb válla kissé fel volt húzva, karjai nyújtva, szorosan a felsőtest mellett nyugodtak. Lábai párhuzamosan feküdtek. A férfi bal oldalán, vele párhuzamosan, kissé a bal oldalára rogyasztva egész ló feküdt. Koponyája orral a sírgödör északi sarka felé fordult. Az emberváz mell.: 1. A medencében trapéz alakú vascsat (l.kép 2) volt. H.: 4,5 cm,sz.: 4,3 cm. 2. A jobb medencecsont alatt egy téglalap alakú vascsat hevert ( 1. kép 3). H.: 3,9 cm, sz.: 3,3 cm. 3. A délnyugati saroknál lévő cölöplyukból egy kisebb méretű, téglalap átmetszetű. téglalap alakú bronzcsat került elő (1. kép 5). H.: 2,8 cm, sz.: 2,3 cm. 4. Ismeretlen rendeletetésü bronzlemez töredék (1. kép 4) hevert a koponya jobb oldala mellett. 5. Egyenes hátú, egyélű vaskés (1. kép 6.) került elő a jobb alkar alól. Markolattüskéje letörött. H.: 16,3 cm.sz.: 1,6 cm. 6. A jobb medencecsont mellett egy kerek átmetszetű vaskarika (2. kép 1.) volt. Átm.: 4,4 cm. 7. A bal lábszárcsont külső oldalánál, élével a lábszár felé egy 21
