Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén
ARCHAEOLOG IA CUMANICA 2 jedt I. típust képviselte, a 162. és 266. sírokban a ló a lovas jobb oldalán, párhuzamosan feküdt (KISS 1963: II. típus). Ez a típus a IV. típushoz hasonlóan a peremterületekre jellemző 6 7, s így ebbe a képbe bele is illik. A lovas sírokba - a szabadszállási 50. sír és a makkoserdei sírok többsége kivételével - nem került egyéb áldozati állat. Mind a korai, mind pedig a késői lovas temetkezésekre áll, hogy a lovakat általában felszerszámozva és lándzsával temették el (vö. 1. táblázat). E tekintetben is a makkoserdei sírok lógnak ki a sorból, amely szintén növeli a megítélésükkel kapcsolatos a bizonytalanságot. A lovas temetkezés szokása ebben a korszakban is egyértelműen férfiakhoz kapcsolódó temetkezési szokás maradt. Részleges ló: A rítus Ázsiában az avarok távozása után sem honosodott meg, a Kárpát-medencei részleges lovas temetkezéseknek nincs párhuzama ott. Bóna István szerint a szükség vezette rá az avarokat (az eltemetett felszerszámozott harci paripa és a halotti toron feláldozott ló egybekötése) az új szokásra, és a formával valahol Kelet-Európában ismerkedtek meg. 68 A kelet-európai steppén a részleges lovas temetkezés szokása a hun mozgalom idején tűnt fel az alán vagy a hun sírokban, mint ahogyan pl. a jól ismert Pokrovsk 36. kurgán 2. sírja mutatja. 6 9 Kárpát-medencei hun temetkezésből is adatolható most már a szokás előfordulása: Üllő határában (Üllő 9. lelőhely) nemrégiben feltárt két hun kori sír közül az egyik részleges lovas temetkezést tartalmazott lószerszámokkal. 70 A kora avar kori részleges állat temetkezések többsége a Tiszántúlról került elő, a Dunántúlon is előfordulnak. 7 1 A lovak részleges eltemetése sohasem vált az avarok körében „népszerűvé", a kora avar kori lovas te67 KISS 1963,156.; KISS 1996a, 169-170. 68 BÓNA 1979,19. 69 SINICYN 1936, 81-82., Tab. 9. A kérdésről bőséges hivatkozással BÓNA 1979,132. j.! 70 Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006. Pest Megyei Múzeumi Füzetek új sorozat 7. Szentendre 2006, 42-43., 46. 71 LÖRINCZY 1992, 113-117. A kora avar részleges lótemetkezéseket a csókái 43. sír kapcsán először Kovrig Ilona és Csalog József foglalta össze (KOVRIG-KOREK 1960), majd Kiss Atilla 16 esetet sorolt fel 6 típusba sorolva (KISS 1963, 158.), később Rosner Gyula egészítette ki az ismert adatokat a gyönki és a szekszárd-bogyiszlói úti előfordulásukkal (ROSNER 1977, 79-80). A lovak mellett az egyéb részleges állat temetkezéseket Lőrinczy Gábor gyűjtötte össze (LÖRINCZY 1992,113-117.). metkezéseknek alig 20%-át teszik ki. A szokást elsősorban a kora avar korban gyakorolták, helyenként még a VII. század harmadik harmadában is felbukkant. A Duna-Tisza közén a részleges lovas temetkezés a gombosi 22., a Fehértó A. 67., a makkoseredei 12+23. és 270., valamint a tiszavárkonyi 46. sírokban fordul elő. 7 2 A részleges lovastemetkezések körébe sorolható ezeken kívül a csak lókoponyát tartalmazó két temetkezés. Az eddig a szakirodalomban lovas sírként számon tartott szeghegyi sírról 7 3 Somogyi Péter vetette fel, hogy valószínűleg a sírba utólag beásott lókoponyáról van szó. 7 4 A kora avar kori részleges állat temetkezéseket tartalmazó sírok között jó néhány példa akad hasonlóra (pl. Dévaványa-Köveshalom 75. sír; Mokrin 8. sír 7 5). A Fehértó A. 70. sírban is csak a lókoponya került elő. 7 6 A makkoserdei részleges lovas sírok az egész lovas fülkesíroktól eltérően aknasírok, melyekben a lábakon keresztbe helyezkedtek el a lócsontok (KISS 1963: VIII. típus). Bár a részleges lovas sírokat Kiss Attila egyértelműen kora avar kori jellegzetességnek tartotta, 7 7 a felsorolt példák alapján elmondható — hogy csak a Duna-Tisza közénél maradjunk —, ez a szokás szórványosan feltűnt az avar kor második felében is. A ma még csak szórványos adatok összefüggések levonására nem alkalmasak, azonban az tény, hogy ezek után a részleges lovastemetkezések elterjedési térképén a Duna-Tisza közét nem lehet egyértelműen fehér foltnak tekinteni. 7 8 Lósírok Mindössze három lelőhelyről 6 kora avar kori, önálló lósírt ismerek a Duna-Tisza közéről, amelyek területi elhelyezkedése semmiben sem különbözik a korai lovas temetkezésektől (2. térkép). A csepel-hárosi temető eddig ismert 101 sírja mellett, a sziget északnyugati 72 POGÁNY 1908, 408.; MADARAS 1995, 144, Pl. 12.; SALAMON 1995,112-116., 132., Pl. 1., 19.; KISS 1963,158. 73 ROEDIGER 1903. 74 SOMOGYI 2002, 286. 75 KOVRIG 1975, 136. Adatai nem egyértelműek. Az első említéskor az É-D tájolású sírból, az emberi váz bal lábánál lókoponyát és lábcsontokat, juh és kecske állkapcsát közölték (KOVRIG-KOREK 1960, 289.), ugyanakkor később már csak egy lókoponyáról van szó (KOVRIG 1975, 136.; vö. LŐRINCZY 1992,113-117.!). 76 MADARAS 1995,22, PL. 12. 77 KISS 1963, 156. 78 Vö. NÉMETHl-KLlMA 1992, 177.! 16
