Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén
BALOGH CSILLA: AVAR KO RI LÓ, LOVAS ÉS LÓSZERSZÁM OS TEM ET K EZÉSEK A D UN A-Tl S Z A KÖZÉN Körös-Maros közén, a Csongrádi-sík, a Békési-hát és a Békési-sík területén helyezkednek el. 3 9 A sírforma előfordulásáról a Kárpát-medence nyugati feléből csak szórványos adatok vannak: a sokáig bizonytalanul kezelt bölcskei fülkesírokat 4 0 hitelesítette a SzekszárdBogyiszlói út 463. fülkesírja. 4 1 A formai jegyek alapján — az akna mérete csökken és ezzel hozható összefüggésbe, hogy az akna erőteljesebben lejt — a Duna-Tisza közén ismertté vált fülkesírok, s köztük a lovas sírok is, a késői típusba tartoznak 4 2 Egyéb áldozati állatok A Duna-Tisza köze kora avar kori lovas sírjaiban egyéb áldozati állat nem fordul elő, szemben pl. a Tiszántúl kora avar kori temetkezéseiben általánosan megfigyelt két vagy több áldozati állattal. 4 3 Ugyanez a helyzet a későieknél is, kivételnek gyakorlatilag csak ismét a makkoserdei sírok tekinthetők. Ezekben részleges és teljes marha, marhakoponya (akár több is) fordul elő. A lovas sírok típusai Valamennyi lovas sírt egybevetve, azok döntő többségében egész ló feküdt, s feltételesen ide sorolható az a kilenc makkoserdei sír is, melyek leírásában egyszerűen csak lócsontokról esik említés. Öt esetben részleges lovas sírról van szó. Mindkét változat csakis férfisírokban fordul elő. Ezeken kívül egy-egy férfi és női sírban a lókoponyák és kettő női sírban a lófogak mint attribútumok jelennek meg (vö. 1. táblázat). Egész ló: A lovastemetkezések leggyakoribb formája az egész avar korban, mikor az egész ló eltemetésre került. A Duna-Tisza közén az ilyen temetkezést tartalmazó lelőhelyek a két folyó mentén, keskeny sávban szóródnak (1. térkép) 4 4. Az egy temetőn belüli esetek száma 39 BENDE 2000, 251. 40 SZELLE 1891,243. 41 ROSNER 1999,63.; LÖRINCZY-STRAUB 2006, 26. j. 42 A sírtípus formai jellemzőit — elsősorban a kora avar kori jellegzetességekre koncentrálva — Lőrinczy Gábor foglalta össze (LŐRINCZY 1992a, 104.; LŐRINCZY 1994, 317.; LŐRINCZY 1995, 400-401.), az avar kor második felére keltezhető fülkesírok sajátosságait Bende Lívia tárgyalta (BENDE 2000, 251.). 43 BÔNA 1979; 1980; LŐRINCZY 1991; 1992. 44 A térképeknél a lelőhelyek számozása a Katalógusban szereplő számozással azonos. Az elterjedési térképeknél egy olyan alaptérképet használtam, amely a terület egykori természeti környezetét, egy tájrekonstrukciót is tartalmaz. Mivel a Duna-Tisza közének egészére vonatkozóan kiemelkedően magas, 70% körüli a csepel-hárosi (all korai temetkezésből 8 lovas sír) és a gátéri (a 6 korai temetkezésből 4 lovas sír) temetők korai sírjaiban. A lovas sírok az adott temetőn belül relatíve gazdagabbak, azonban a Duna-Tisza köze valamennyi kora avar kori temetkezése között csak átlagos gazdagságúak. Egész lovat csak férfiak mellett találunk, s ezekben a sírokban a lovon kívül egyéb áldozati állat nem fordul elő. A csepel-hárosi korai lovas sírokban (5., 25., 27., 39., 40., 55. és 73. sír 4 5) a lóváz az emberváz jobb oldalán, ellentétesen feküdt (KISS 1963:1. típus), az összes többi esetben a lóváz az emberváz balján, párhuzamosan (KISS 1963: III. típus) volt fektetve. Az I. típusú lovas sírok sem az avaroknál, sem Belső-Ázsiában nem tartoznak a leggyakoribb formához, míg a III. típus mindkét helyen nagyobb számban fordul elő. 4 6 Ázsiában mindkét típus az Altaj azon temetőiben (Kapcaly II. temető, Kuraj, Kudyrge 4 7) van jelen, amelyek az É-D meridiális tájolás alapján is rokoníthatók a Duna-Tisza köze kora avar temetkezéseivel. Az űrbőpusztai, csepeli és gátéri lovas sírokból származó préselt rozetta, félgömb és peremes korong alakú, valamint a háromkaréjos, rojtos végű lószerszámveretek — a Kárpát-medence többi, kora avar kori lószerszám-készletéhez hasonlóan — helyi készítmények. Ilyen díszítmények előállítására alkalilyen nem áll rendelkezésre, de az I. katonai felmérés készítésekor a Duna-Tisza köze még több mint 75%-a természetközeli-féltermészetes vegetációval borított volt (HARMATI 1994), ezért ezt a forrást elég korainak és elég adat-gazdagnak ítéltem ahhoz, hogy történeti referenciaként szolgáljon. A II. József-féle katonai felmérés alapján egy, a XVIII. század végi tájat ábrázoló retrospektív térképet készítettünk. A Duna-Tisza közi területet 1783-1784-ben térképezték fel 91 térképlapon. A felmérést Neu alezredes irányítása alatt 24 térképező tiszt végezte el, s ez az oka annak, hogy a térképlapok tartalmi és grafikai kidolgozottsága, illetve geodéziai precizitása eltérő. A lapokat megfelelő kicsinyítés után a mai 1:10 000 méretarányú egységes országos vetületű (EOV) topográfia térképre illesztettük és georeferáltuk, amelynél a háromszögeléssel bemért tereptárgyakat vettük figyelembe, mint elsőrendű illesztési pontokat, pl. templomokat, kiemelkedően magas buckákat. Mivel azonban a katonai felmérés egységes koordinátarendszer és geodéziai alappontok nélkül készült, tehát vetület nélküli, ezért pontossága nem kifogástalan. Ezután az egyes tereptárgyak közül a vízfolyásokat, az időszakosan és tartósan vízzel borított területeket, illetve a könnyebb tájékozódás kedvéért a nagyobb településeket rajzoltuk át. Az így elkészített térképet kizárólagos térképészeti forrásként használtam. A térkép elkészítésében Redenczky Antal geoinformatikus volt segítségemre. 45 NAGY 1998, Taf. 100., 104-105., 107., 111., 114. 46 BÓNA 1979,17. 47 LEVASEVA 1952; JEFTYUHOVA-KISELJOV 1941; GAVRILOVA 1956. 13
