Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Tomka Péter: Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont (Metro) 552. sír - a „lovashalász", avagy az interpretáció határai

archaeologia cumanica 2 formája

1

9, véleményem szerint ezeket a formákat nem kellene mereven elválasztani egymástól, egyidőben is létezhetnek. Nincs tehát akadálya annak, hogy a szokást - bizonyos körülmények között, egyes körökben - korábban is gyakorolják, mint azt általában feltételezzük. Az ezüst rojtmintás lóhere alakú veretekkel, álszíjvégekkel, kétféle nagyságú félgömbalakú veretekkel ellátott lószerszám

2

0 esetében éppen fordított a helyzet: általában a legkorábbi avar kori leletanyag között szokás számon tartani.

2

1 De valóban csak az lehet? A szerszámzat teljes rekonstruálására - mint láttuk, a szerencsétlen lelőkörülmények következtében - esélyünk sincs. A kengyel hiánya a korai keltezés érve lehetne (bár ismét és ismét szeretném hangsúlyozni, hogy ha valaminek a hiányával próbálunk érvelni, igencsak körültekintően kell eljárni). Csakhogy egyrészt az 552. sír habitusa (szegényes övkészlettel, szigonnyal-baltával), másrészt a temető egészének különleges „tájidegen" jellege miatt még kevésbé lehetünk biztosak abban, hogy a kengyelhasználat hiánya itt és most időrendi érv lehetne. Jelenlegi ismereteink épp ezen a ponton hagynak cserben bennünket. A rojtos végű, lóhere alakú vereteket a Kisalföldön eddig egyedül a bágyog-gyűrhegyi 2. sír egyetlen megmentett kantárverete képviselte

2

2, a közelben is ritkaság.

23 Korai avar kori keltezése általánosan elfogadott

2

4. A bágyogi lelet revíziója során számolnom kellett azzal, hogy a lósír szuperpozícióban volt az álcsatos körhöz tartozó férfi sírja fölött, keltezése tehát legjobb esetben is a 7. század második felére szorult vissza. Ha nincs is 19 TOMKA 2008c, 249-258. 20 Bóna István „kunszentmártoni" típusnak nevezte, szemben a „szegvári" típussal (amilyen egyébként a ménfőcsanaki temetőben feltárt másik lószerszám volt: a 706. lósírban) (BÓNA 1980, 55-62). 21 A témával a közelmúltban már foglalkoztunk a bágyog-gyűrhegyi 2. sír revíziója során (TOMKA 2009). 22 LOVAS 1929,120. kép 12; TOMKA 2009. 23 Környe 104. sír (SALAMON - ERDÉLYI 1971, 24., Taf. 18, szórványok: u.o. Taf. 27); Mór - Akasztódomb 21. sír (TÖRÖK 1954, 55-56., X. tábla 17). 24 Kovrig Ilona a legkorábbi avar leletek közé sorolta (KOVRIG 1955, 30-40), pénzes sírokban a VII. sz. első negyedéig követhető (GARAM 1992, 160-161). Bálint Csanád felvetette ugyan a típus Kárpát-medencei kialakulásának gondolatát, de a VII. század első felénél ő sem lépett túl (BÁLINT 1993, 210-211). Peter Stadler adatsora és rendszerezése még több szempontú ellenőrzésre szorul (STADLER 2005, file://C:/Eigene Dateien/ ZaumRiemenEndeOOUO - 00180). sok példa rá, azért nem teljesen egyedülálló eset: mint láttuk, ugyanígy datálódik a (szintén a koporsóra tett lószerszámos) székkutasi 51. sír is. Sőt, még két - jelen tudásunk szerint későbbi - példánk is van: Budapest -Csepel, Háros 39. sír, ill. Budapest XXII, Vöröskereszt u. 8. sír.

2

5 Tanulság: egy-egy típus fellépését, virágzásának idejét könnyebb meghatározni, mint végső eltűnését (egy-egy archaikus maradék jóval az általános használat után is előfordulhat még). Az álszíjvégeknek még a formája sem állítható helyre teljes biztonsággal roncsolt állapotuk miatt. A töredékeken mindenestre nem látszik semmilyen díszítés, valószínűleg a sima fajtához tartoztak. Kivétel a majdnem ép szíjvég felső részének pántolása, ennek ugyanis semmilyen szerepe nincs az álszíjvég esetében (nem kell a szíj-befogót erősíteni), csupán a hasonló igazi szíjvégek utánzására szolgál. A félgömb alakú kantárveretekkel együtt sokszor és sok helyen előfordulnak, keltezésükre nagyjából ugyanaz vonatkozik, mint a lóhere alakú rojtos végű veretekre

2

6. Tanulságos lehet(ne) a felszerelésükhöz használt, az ólmos masszába beillesztett pántok és hurkos fejű szegecsek felgyűjtése. A rendelkezésemre álló publikációk a legritkább esetben foglalkoznak ilyen egyszerű technikai részletekkel, megismerésükhöz részletes szemrevétel, esetenként röntgenfelvétel lenne szükséges. Lehet, hogy az egyszerű megoldások variánsai nem hoznának érdemleges eredményt, de megkísérelni egyszer még meg lehetne. A rojtos végű, lóhere alakú díszeket a ménfőcsanaki 552. sír esetében mindig keresztirányú pánttal és a hosszabb vég alatt egy szegeccsel szerelték fel - ilyen megoldással a szakirodalomban nem találkoztam.

2

7 A félgömb alakú veretek hurkos fejű szegecseihez hasonlókkal már többször lehetett találkozni, ez meg túl általánosnak látszik.

28 Az övkészlet leromlott formájában aligha alkalmas 25 NAGY 1998,155., Abb.68.1, Taf. 15,1-4, Taf. 174,1-6, Taf. 214, 3-4 (középavar?); NAGY 1998, 193., Taf. 130D, Taf. 131, fotó: Taf. 191, 6.10 (griffes veretes övű férfi mellett). 26 Kölked-Feketekapun: Typ 140 , VII. sz. első fele - „mit früheren Beginn" (KISS 1996, 244). 27 Az egyetlen gyanúba fogható rajz a szárazdi lovas sír egyik veretéről jelent meg (KOVÁCS 2001, 2. kép 3). 28 Deszk G temető 8. sír (CSALLÁNY 1939, Taf. VI, 24, 26), MórAkasztódomb 21. sír (TÖRÖK 1954, IX. t. 8), Szárazd (KOVÁCS 2001, 1. kép 19), Törökkanizsa/Novi Knezevac (HAMPEL 1900,117), Székkutas 51. sír (B. NAGY 2003,22., 23. kép - ha nincsenek is egészen visszahajtva), Csákberény 395. sír (a rajzos táblákat Szentpéteri József jóvoltából ismerem), Budapest XXII,. Vöröskereszt u. 8. sír (NAGY 1998, Taf. 131,47-64). 258