Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Szentpéteri József: A Barbaricumból Pannoniába
szentpéteri józsef: a barbar i cumból pannoniába germánok (keleti gótok?) lehettek a 4. század végén - 5. század elején. Az egyik házban talált bepecsételt díszű kiöntőcsöves korsó alapján a több házból és műhelyből álló falut a 6. század folyamán már a szintén germán langobardok lakták. 2 5 A kohótelep egyik része az „objektum" nyugati oldalán, a gépállomás mögötti dombon fekszik, a lelőhely neve: Zamárdi-Kútvölgy. Az endrédi elkerülő út előkészítését szolgáló munka egy jóval korábbi ásatás folytatásának tekinthető. 1986-1987-ben Gömöri János vezetésével itt, a Kútvölgyi-patak nyugati partján tárták fel a már egyébként 1962 óta ismert vassalaklelőhelyet: avar kori olvasztókemencék, ércpörkölő gödrök, tűzhelyek kerültek elő. 2 6 Az akkor ismert leletanyag alapján a 8-9. századra keltezett „ipartelep feltételezhetően egy nagyobb avar központ faépületeitől, jurtáitól és földbeásott viskóitól tisztes távolságra, de attól nem túl messze működött". 2 7 2 0 05-ben a völgy keleti, a feltételezett objektumhoz közelebb eső oldalán olyan földbe ásott házakat találtak, melyeket többek között bepecsételt szürke kerámiával keltezhetünk a kora avar korra. A nagy számú ház, kohó, kovácsműhely fennállása egészen az avar kor végéig dokumentálható. 2 8 Miért nem lehet mégsem kijelenteni, hogy azonosítottuk a Baján vezette avar kaganátus központját? Be lehet-e bizonyítani egyáltalán, hogy egyrészt földvárról van szó, és nem utolsósorban, hogy ez a hely volt a kaganátus „fővárosa"? A feltételezett földvár belsejében ugyanis meglepően kevés a leletanyag. A több ízben bejárt felszínről csak minimális mennyiségű korhatározó lelet került eddig elő: ezek többsége őskori kerámia, egy őrlőkő, s csupán néhány hullámvonaldíszes kerámiatöredék akadt köztük az avar korszakból. Sümegi Pál vezetésével és Juhász Imola közreműködésével 2003 nyarán két fúrást mélyítettünk az objektum keleti záródását alkotó aszóvölgy legmélyebb pontján, ám azon a helyen a löszös homokig érő 2 m vastag üledékből nem került elő emberi megtelepedés25 KISS V. 2004. 26 GÖMÖRI 2000,210-216,149-152. kép. 27 GÖMÖRI 2000, 215. 28 Gallina Zsolt és munkatársainak feltárása: GALLINA-HORNOKSOMOGYI 2007. re utaló nyom. Ez meglátásuk szerint vagy azt jelenti, hogy 1) a felhalmozott üledék viszonylag fiatal korú, és egy határozott és gyors üledékképződés eredménye, egyszersmind valószínűsíthető, hogy a korábban felhalmozódott üledék kimosódott a vizsgált völgyből a Balaton felé; vagy 2) a közvetlen környezetben valóban nem történt emberi megtelepedés, így ott nem maradt fenn emberi hatás nyoma. 2 9 2005 őszén (október, majd november folyamán) az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék munkatársaival 3 0 kiegészítő fúrásokat végeztünk a feltételezett objektum déli pereménél, majd belső részein (11. ábra). A célkitűzés az volt, hogy földtudományos módszerek segítségével ellenőrizzük a légi fotó alapján feltételezett objektum meglétét, és ezek alapján egy őskörnyezeti rekonstrukció is elkészíthető. A vizsgált térség rétegtanának, földtörténeti fejlődésének és felszíni formakincsének megismerése szolgáltak kiindulópontul a területről készült geomorfológiai térkép, digitális domborzatmodell, majd a terepi vizsgálatok során mélyített fúrások értelmezéséhez. Zamárdi, Kútvölgyi-dűlő vizsgált területe már a Mária Terézia által 1764-ben elrendelt I. katonai felmérés során készített (ún. Jozefiánus) térképen is azonosítható (12. ábra). Az akkori, nagy részletességgel elkészített térképen jól elkülöníthető geomorfológiai formák jelennek meg: a meridionális völgyekkel közrefogott hátra ÉK-DNy-i irányba egy út fut fel. A terepi morfológiai vizsgálatok során azonosítottuk az út irányát, maradványait a fúrásokban megleltük (2,2 méter mélységben itt került elő egy újkori cseréptöredék). A II. katonai (ún. Franciskánus) felmérés (1819-1866) során készített térképen azonban már nem jelenítették meg a háton áthaladó ösvényt. Ez olyan nagy mértékű erózióra utalhat, mely mintegy 50-100 év alatt betemette, eltüntette az egykori utat. A felszín formakincsének részletes feltárása érdekében Filó Gabriella K-ÉK-Ny-DNy-i irányú keresztszelvényeket fektetett a területre (13. ábra). A digitá29 A lelőhely környezettörténeti rekontstrukciójának bemutatása: SÜMEGI et al. 2004. 30 Köszönetet mondok Nagy Balázs geográfusnak és Filó Gabriella (akkor még) egyetemi hallgatónak, akik a fúrásokat végezték (FILÓ 2006). 239
