Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Wicker Erika - Knipl István: Árkok, sáncok, kérdések (Előzetes jelentés Apostag-Szilas-Kelet lelőhelyen végzett feltárásról)

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 Az egymás közelében, párhuzamosan futó három árok mélysége jelentősen eltért egymástól. A középső és keleti (26-27.) árkok tagolt aljúak, ám a nyesett felszínhez képest sekélyek voltak, a 25. árok azonban a nyesett szinttől mintegy 80 cm mélységben végződött. Szélessége 200 cm körüli, oldala függőleges, helyenként rézsűs, alja pedig többnyire egyenes volt. Ennek az árokrendszernek külön érdekessége, hogy az árokfenék kétoldali hirtelen „felugrásával" egy kb. 15 m hoszszú szakaszon igen sekéllyé vált. Mivel az árok utólagos betöltésére utaló semmiféle nyomot nem találtunk, a sekélyebb szakaszt is az árok eredeti részének tartjuk. Magyarázatát csak abban látjuk, hogy egyfajta bejárat, átjáró lehetett az árkon át (3. kép). Ez egyben felveti, hogy mi célt is szolgálhatott a 25-26-27. árkok alkotta rendszer (4. kép). Azt, hogy hasonló telepjelenségek értelmezése alapján vízlevezetésre gondoljunk, hamar elvetettük már csak amiatt is, mert az árokrendszer a terület legmagasabb pontján fut végig. Figyelembe véve a Duna ártéri területének veszélyes közelségét, felmerült az is, hogy talán az áradás elleni védekezéssel függött össze. Gát-szerepe azonban feleslegessé tenné „bejárat" kialakítását, ráadásul a feltárás idején készített légifotó

2 szerint a sáncrendszer több száz méteren keresztül követhető, és messze elkerüli az árterületet. (Az 5 árokkal jellemzett különleges szerkezetű árokrendszer vonala nem látszott a légifotókon.) Végeredményben csak általánosságban fogalmazhatunk úgy, hogy egy jelentős méretű, sáncos-árkos védmű része lehetett. A feltárt területen még egymás közelében elhelyezkedő árokrészek északnyugat-délkelet irányban sugarasan kissé széttartottak, s alkalmazkodtak a környezeti viszonyokhoz. Érdekes, hogy az útjukba eső, mesterségesnek látszó, kúpos kiemelkedést részben megkerülték, részben éppen bele-, majd a másik oldalán kifelé futottak, így azt is a „védelmi rendszer" részévé tették. (A kiemelkedésről a feltárást követő geodéziai fúrások segítségével bebizonyosodott, hogy a szarmata kornál korábbi, mesterséges objektum, mely feltehetőleg egy halmos temetkezés maradványa.

3) Ez a feltételezett „védmű"-szerep egyben igazolhatná egy, éppen a Duna felé néző, kb. 15 m 2 A légifotózást Czajlik Zoltánnak köszönjük. 3 A domb vizsgálatát Sümegi Pál (SZTE-TTK Földtani és Őslénytani Tanszék) végezte, munkáját ezúton is köszönjük. széles kapubejárat szükségességét. A szinte teljesen üres környezetű árokrendszer másik különlegessége, hogy - általános leletszegénysége ellenére - ékszerek kerültek elő belőle. A két bronz- és egy vasfibula odakerülését nehéz magyarázni, és éppily meglepő volt a közeli 34. gödör fenekén talált kisméretű ép bögre és 25 pasztagyöngy előkerülése is, főként annak ismeretében, hogy a gödörben más lelet nem volt. Ezeket és a fibulákat is csak valamiféle áldozattal tudjuk összefüggésbe hozni, s nem zárjuk ki a feltételezett védmű-rendszerrel való kapcsolatukat sem. A légifotók nemcsak a nagy sáncrendszert, hanem egy igen nagy kiterjedésű temetőt is jól mutattak. Feltárható területünk keleti végében kilenc, körárkos és anélküli sírt leletmentettünk. Az ÉNy-DK-i tájolású sírok nagyobbrészt egymás közelében voltak. Figyelemre méltó, hogy a körárok nélküli sírokat közvetlen a körárkosok mellett, egymáshoz közel, sort alkotva ásták meg. Általában fiatalon elhunytakat temettek el bennük, míg a körárkosokba inkább felnőtteket. Utóbbiak nagy részét kirabolták. Az érintetlen sírok anyaga érdekes viselettörténeti megfigyeléseket tett lehetővé. Két sírban jelentős számú, különböző színű pasztagyöngyöt tártunk fel. A gyöngyök sorokban, a nyak első részén és a csuklótájon voltak, így bizonnyal a ruha nyakát és ujjait díszíthették. A sírokban több bronz- és ezüstfibulát találtunk, többnyire a szegycsont környékén, az egyik váz mellett egymás alatt két fibula is volt. További sírleletek: két bronz fülbevaló, egy bronzgyűrű, egy orsógomb, két kisméretű edény töredéke, valamint egy vaskés és egy vaskard töredékei, továbbá egy római érme. (Aurelianus /270-275/, Antoninianus, MIR. 47. k. 337. sz. Kyzikos 7. emisszió.) A temető szélén egy 2,8 x 3,6 m nagyságú, részben földbe mélyített, kemencés ház került elő, bizonnyal annak a falunak a legszélső objektuma, melyhez a temető és az állattartó rész is tartozott. Maga a falu a feltárt területtől keletre, egy nagyobb kiemelkedésen valószínűsíthető, de megkutatására a megelőző feltárás során nem volt lehetőségünk.

4 4 A kézirat zárásakor értesültünk róla, hogy a tervezett út építése már jó ideje folyamatban van. 80