MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

III. HATÁRON TÚLI MAGYAR LEVÉLTÁRAK - PÁL-ANTAL SÁNDOR: Erdélyi levéltárak

1990 után elsőrendű feladattá vált a megszűnt Kommunista Pártszervek levéltárainak az átvétele. Ahol megfelelő tárolási lehetőség volt, pl. Beszterce, Gyulafehérvár stb, ott az Állami Levéltárhoz került a teljes anyagot. Máshol, mint Marosvásárhelyen, hely hiányában annak csak egy része, Kolozsváron pedig az átvétel raktárral együtt történt, az iratok mozgatása nélkül. Erre az időre esett egy, a kutatást hátrányosan befolyásoló esemény, amely máig megoldadan maradt. 1991-ben, Pétre Román kormányzása idején (a híres bányászjáráskor) ugyanis a „magyar veszély"-re hivatkozva a határmenti levéltárakból és a kolozsváriból egy-egy teherautónyi, rendkívüli fontosságúnak nyilvánított iratot az ország belsejébe szállítottak, majd a Gyulafehérvári Levéltárba helyeztek el. Az elvitt levéltárak eredeti helyére való visszaszállítása ma sem képezi megoldandó feladat tárgyát. Ilyen körülmények között csak azon anyag kutatható, amelyről előzőleg miktofilm másolat készült. 3. A levéltárak kutathatósága a segédletek függvénye. Csak azok a levéltárak kutathatók, amelyeknek levéltári egységenkénti (irat, dosszié, protocollum stb) darabonkénti nyilvántartása, leltára van. Leltárnak tekintettek általában a korabeli segédletek is. Ilyenek a 18-19. században készített leltárak, ha azok megfelelnek a mai igényeknek (sorszám mint jelzet, dátum, rövid tartalom), valamint az iktatókönyvek és mutatóik. Az 1965 előtt átvett levéltárak a legtöbb esetben mentési akcióként kerültek át az Állami Levéltárakhoz. A kommunista rendszer berendezkedése alkalmával megszűnt, illetve átszervezett intézmények és vállalatok levéltárai a mostoha kezelés miatt károsodtak és használhatatlanokká váltak. Az ilyen állapotban átvett iratok rendezése a levéltárosokra várt. Az 19661970-es ötéves terv keretén belül a levéltárak rendezésének a befejezését is feladatul tűzték ki. Az egységes munka biztosítása érdekében 1965-ben új levéltári rendezési, leltározási és selejtezési szabályzatokat léptettek életbe. A terv teljesítése érdekében országszerte többévi erőltetett menetű rendezési és selejtezési (1920 utáni iratok) tevékenység folyt. Ez alatt az idő alatt a szerényebb levéltári állaggal rendelkező Levéltárak rendezték és leltározták is az általuk kezelt levéltárakat. A nagyobbak azonban, főként az erdélyiek, amelyek nagy mennyiségű 17-19. századi iratot is őriznek csak részben tudtak a feladatnak eleget tenni. Az 1968-ban közbejött megyesítés gyakorlatilag megszakította a nagyméretű rendezési munkát. 1969-70-ben az átszervezéssel járó teendők kaptak elsőbbséget, mert a megyesítés levéltári anyag átcsoportosítással járt. A megszűnt fiókok anyagának átvétele és elszállítása, az egyházi anyakönyveknek az új közigazgatási egységek szerinti átcsoportosítása, új fond-