A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS

korszak is tartozik, ez első számú szerkesztési alapelve, hanem azért is, mert esetünkben sokkal több érv szól az oklevélszelektálás ellen, mint mellette. Az oklevelek válogatását tulajdonképp csupán külső, terjedelmi és időbeli korlátok indokolnák, melyek a Zsigmondkori Oklevéltár" első két kötetére is igen előnytelenül hatottak. Most viszont a forráskiadás számára a miliő sokkal kedvezőbb az ötvenes éveknél, amikor Mályusz Elemér Fejérpataky László hagyatékára és kiváló, de csekély számú segítségére támaszkodva lényegében egyedül állt szemben ötven év okleveles anyagának kiadásával: egy-egy szerkesztőre kisebb, azaz belátható feladat hárul csupán, terjedelmi szempontok sem diktálnak olyan szigorú rövidítési kényszert és végül a forráskiadás presztízse is emelkedett - bár talán nem a jogos mértékben. A minden fennmaradt oklevélre kiterjedő gyűjtőmunka viszont nem csupán - Mályusz Elemér kifejezésével élve - „vélt levéltári érdekeknek"

3 kedvez, hanem mellette szól még az oklevelek szelekciójával kapcsolatos két súlyos kifogás is. Az első és fontosabb az, hogy még a legjobban átgondolt és legkövetkezetesebben végrehajtott oklevélválo- gatás során is szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen szempontból fontos oklevelek maradjanak ki az oklevéltárból és következésképp - nagy valószínűséggel - a kutatás látómezejéből is. Példaként elég talán itt a történész számára általában legfölöslegesebbnek kikiáltott oklevéltípusra, a perhalasztásokra

4 utalni. Ezeknek az általában fecni méretű irományoknak - nem beszélve genealógiai vonatkozásaikról, illetve arról a segítségről, amit a készítette SÖLCH Miklós.); XI. (1327.) Szerk.: ALMÁSI Tibor. Bp. - Szeged 1996. (A pecsétek leírását készítette RÁCZ György.); XII. (1328.) Szerk.: Almási Tibor. Bp. Szeged 2001. (A pecsétek leírását készítette KOVÁCS Zsuzsanna.); XXIII. (1339.) Szerk.: PITI Ferenc. Bp. - Szeged 1999. (A pecsétek leírását készítette SÖLCH Miklós.); XXIV. (1340.) Szerk.: PITI Ferenc Bp. - Szeged 2001. (A pecsétek leírását készítette SÖLCH Miklós.). 2 Zsigmondkori Oklevéltár. I-IL: Összeállította MÁLYUSZ Elemér. I. (1387-1399). Bp., 1951.; II. (1400-1410). Első rész (1400-1406). Bp., 1956.; Második rész (1407-1410). Bp., 1958. III-VII.: MÁLYUSZ Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette BORSA Iván. III. (1411-1412). Bp., 1993.; TV. (1413-1414). Bp., 1994.; V. (1415-1416). Bp., 1997.; VI. (1417-1418). Bp„ 1999-; VII. (1419-1420). Bp., 2001. A továbbiakban: ZsO. 3 MÁLYUSZ Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról (Tapasztalatok és tanácsok). In: Századok 115. (1982.) 923-955. (a továbbiakban: MÁLYUSZ: A ZsO-RÓL); az idézet: 950. 4 Vö. BORSA Iván előszavát a ZsO. III. kötetéhez (ZsO. III. 5-12., a továbbiakban: BORSA: ELŐSZÓ), 7.