Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-28 / 9. szám
Melléklet a Losonczi Újság 9. számához. (1907.) az éppen veled szemben jövő öt zöld batár egyike, amely előtt pedig, akár csak a kir. posta előtt, ki kell térnie kocsinak, processiónak, menetnek, temetésnek, — mert az öt zöld batár nem tér ki, hanem következetesen az út közepén hullatja széjjel a bűzös levet. Az öt zöld batárt mindenütt láthatod, csak éppen szerény otthonodat tiszteli meg minél ritkábban b. látogatásával. A hordód a két nullás helyen is csurog, förtelmes bűzt terjesztvén lakásodon, teli is vannak már hordóid, várod már 4 napja, egy hete, másfél hete, két hete az öt zöld batár egyikének a vizitjét, de hiába! Egyszer azután mégis csak feltűnik, akár csak Noé bárkája, az öt zöld batár egyike a szögleten és hömpölyög az utcán végig, amerre lakói. Columbus felfedező hada nem örült jobban a földnek, mint amilyen gaudiumot okoz a gyerekek között, amikor e szó nyilallik végig a házon: jön a batár! De óh, e röpke szóban mennyi fájdalom, mert reménységed hiába való, a batár büszkén lenézve hajlékodat, elhalad melletted és nincs csemegéd, amivel becsalogatnád. Azonban áttérek már most abbeli ígéretemre, hogy konkrét javaslatot teszek, miként lehetne ez ügyben segíteni a bajon! A kérdés, mélyen tisztelt városi publikum, elsősorban az, jó-e maga a rendszer, t. i. a tőzegrendszer, mert ha a rendszer rossz, akkor a rendszert is el kell dobni, bármibe is kerüljön ez, mivel nem szabadna egy percig sem tovább maradnunk ebben a tifuszos és kolerás helyzetben; mert hogy mit művelne nálunk a tífusz vagy a kolera, ha egyszer beütne, annak a jó Ég a megmondhatója és méltóztassanak elhinni, nem az öt zöld batáron múlik, hogy még nem vagyunk benne valami ilyesféle járványban! Szerény nézetem szerint maga a tőzegrendszer jó, az nagyon sok helyen bevált, és igy a rendszeren változtatni s a várost nagyobb anyagi áldozatokba belevinni nem kell! Nem a rendszerben, hanem másutt kell keresni a hibát! Kézenfekvő Columbus tojása a dolog, hogy ha nem a rendszer a hibás, akkor a hiba csak a kezelésben lehet. Már előre jelzem, hogy az én javaslatom az, hogy a város ezt az intézményt ne tartsa önkezelésben, hanem adja egy tisztességes vállalkozónak becsületes, szigorú feltételek mellett bérbe. Ez, nézetem szerint, az egyedül helyes megoldás ez idő szerint. Azonban nem akarok ilyen könnyen átsiklani a javaslatok felett. Az első panasz, ugyebár, jelenleg az, hogy a hordók folynak és szállítás közben is a kocsikból az utcán közmegbotránkozásra csurog a lé. Nem kell nagyképűsködni, hanem egyszerűen ki kell cserélni a rossz hordókat és a rozoga kocsikat jókkal. A kocsiknál, azt hiszem, elegendő lenne kicserélni csak a kocsik vázát, t. i. a fa-részeket, és lemez-szerűen készíteni oly kocsikat, á la budapesti szemétkihordó kocsik. Ilyen kocsiknál nagyon meg lehet közelíteni a légmentes elzárást és könnyebbek is, mint a fa-kocsi. Ha pedig képesek lennénk a megközelítésig légmentes zárású kocsit behozni, akkor a baj részben már is orvosolva lenne. A hordókat pedig, amelyek úgyis szétmennek, fel kell cserélni vashordókkal, 2 milliméteres lemezekből. Az ilyen vashordók nem csurognának, felül is szinte légmentesen elzárhatok és ugyancsak könnyebbek, mint a fa-hordók, kivált a mostaniak, amelyek már tele vannak szívódva az ismert nedűvel. Ezen vashordókat meg lehet óvni a megrozsdásodástól is, mert be lehet vonatni egy rozsdamentes anyaggal; itt legjobban ajánlanám azokat miniummal bekenetni. Esetleg ajánlanám az emailiirozást, ami ugyan a miniumnál valamivel drágább, azonban nem nagyon sokkal; de viszont az emaillirozott hordóknál könynyebb a hordók mosása, ami egyik fontos követelmény. Megjegyzem, hogy most nem mossák a hordókat! Ha már most lenne légmentes és nem csurgó hordónk és kocsink, akkor a javítás munkájában, ugyebár, tagadhatatlanul előbbre volnánk. De menjünk tovább. Nálunk a rendszert azért nevezik tó'z^g-rendszernek, mert nincs sohasem tőzegünk. Tőzeg-rendszerünk igazi lucus a non lucendo!« Lehet, hogy a városi Korifeusok kapnak tőzeget, de mi, közönséges lialandók, nem részesülünk eme szerencsében. Tőzeg, tisztelt olvasóm, egyáltalában nincs. Hidd meg, hogy nem az a hiba, hogy nincs a tőzeg apróra összetörve s hogy a tőzeg-szóró készülék nem működik a hátad mögött. Ezt csak azok akarnák elterjeszteni, akik készek inkább a kisebb hiba ódiumát elviselni, mintsem a nagyobb hiba napfényre kerüljön. Az a hihetetlen dolog hallatszik ugyanis, óh boldog lakosa az öt zöld batár városának, hogy még mindezek tetejébe a tőzeg-gyár körül nagyobbszabású deficitek fognak mutatkozni, hogy csak tőzegért adósok vagyunk 60—70.000 koronával. Tőzegért, amit alig láttál kedves olvasóm, adós vagy 70,000 azaz szóval hetvenezer koronával! Risum teneatis amici! ? Nem-e fakadtok hahotára, barátim ! ? Elő kell adni azokat a tőzeg-számlákat minél előbb, hadd lássuk, mennyi tőzeget vettünk, mert hogy semmit sem használunk el, azt tudjuk! Semmi kétségnek sem szabad és nem is lehet ahhoz férkőznie, hogy a tőzeg tényleg meg lesz véve, de akkor mégis tudnunk kell, hogy hová lesz. Talán elégeti valaki, mert az jó tüzelő-anyag i ? Nos és itt ismét rá kell térnem a kezelés orvoslására! Itt pedig első teendő, — ne kerteljünk, - hogy ez a direktorság nem a mostani kezekbe való. A mostani direktort ismét csak a városi vezetőség tette a nyakunkba - próbaévre. Ezen állást betölteni a városi közgyűlésnek kellett volna. A próbaév eltelt, talán a második is, a bajok, a deficitek növekszenek és a be nem vált direktor itt ül a nyakunkon! A mostani direktor — úr, aki szégyenli az állását, szégyenli az állásával járó munkát; csak a fizetést felszedni nem szégyenli. Ennek a direktornak hiába panaszkodol, ő a legtöbb esetben azzal abspeizol, hogy ez nem az ő feladata, hanem szólj a kocsisoknak, a kocsisok pedig azt mondják, hogy amig a nagyságos igazgató ár nem rendelkezik, ők semmit sem tehetnek. Egy szóval, kérem szépen, hiányzik az ellenőrzés ! E téren pedig a konkrét javaslatom az, hogy a mostani »direktort« meneszteni kell azonnal és helyébe állítani keli nem ismét egy »urat«, hanem egy tisztességes, értelmes, úgynevezett előmunkást, aki a mi pénzünkön nem fog urizálni, hanem dolgozni. Hogy pedig ennek is a munkája meg legyen könnyítve, készíttetni kell egy ésszerű és célszerű kihordási tervet. Az a bizonyos, általam ajánlott előmunkás azután vezetné az egészet, s teljesítené az ellenőrzést és nem szégyenlené időről-időre megnézni a klozettokat is, pl. hogyan működik a tőzegszóró készülék. Sthymmel úrnak az ember maga szégyenktzik ilyenek miatt szólni, mert ő úr s ezeket a dolgokat nem lehet glagé keztyűben csinálni. Egyszóval e tekintetben az a javaslatom, hogy az öt zöld batár nevű gazdaságunknál ne tartsunk központi jószágigazgatót, nem is ispánt, még botos ispánt sem; hanem keressünk ahhoz ma-, gunknak egy becsületes, értelmes paraszt-gazdát, - egy előmunkás-fajtát. Összegezve már most, ha lesz jói elzárható, nem csurgó hordó, ha lesz jó kocsi, ha lesz előre kidolgozott kihordási terv és ha lesz úgy a kihordási terv betartását (pl. hetenként kétszeri kivitel), valamint a tőzegszóró készülék működését komolyan ellenőrző munkás-közegünk s ha valósággal lesz tőzeg is, akkor az adott körülmények között klosett-rendszerünkkel meg leszünk elégedve, ha talán az nem is lesz abszolút tökéletességű. Hogy pedig miként kell jó kocsikat, hordókat készíttetni, annak sem kellene nagy feneket keríteni, hanem a városi és más, a városban lakó összes mérnök urak, nemkülönben derék iparfelügyelőnk szives közreműködésének igénybevétele mellett össze kell hívni a városi kovácsokat, lakatosokat, bádogosokat és meg kell a munkát igazságosan szétosztva, rendelni. A mérnök urak az iparosoknak megadnák a szükséges útmutatásokat, a mérnök urak elkészítenék a kihordási tervet is. Ha pedig kevés öt kocsi, tessék beállítani tizet; az bizonyára elég lesz s a kihordást lehetőleg a kora reggeli órákra kell szorítani. Ha pedig a városi vezetőségnek bármelyikünk közreműködésére szüksége lenne, én a magam részéről ezennel kötelezően kijelentem, hogy kész vagyok úgy munkával, mint anyagi áldozattal közreműködni a mai szégyenletes állapot megszüntetésén. Mindezeknek a dolgoknak kikötése mellett azonban legjobb lenne az egészet egy élelmes vállalkozónak, akiben elég garantia lenne, s amilyen akárhány akadna, haszonbérbe adni. Ez egy erősen rentábilis vállalat lenne s a városnak tekintélyes hasznot hajtana. Az esetre a fenti javaslatokat a bérlőnek kellene teljesítenie s a bérleti rendszernek az az előnye is meglenne, hogy egy bérlővel szemben erősebb lenne az ellenőrzés s a köztisztaság szempontjából a városi rendőrkapitány úr is szokott lelkiismeretes erélyével könnyebben rákoppintana a bérlő körmeire ; mig most — valljuk meg őszintén kötve van a várossal szemben a keze. Én megtettem konkrét javaslataimat is, aki jobbat tud, álljon vele elő, a városi tanács, illetve vezetőség bizza a dolog szanálását egy azonnal működni kezdő bizottságra s történjék valami mert közéig a tavasz és a nyár s a nagy tikkasztó hőségben ne legyen már nyakunkban az öt zöld batár. Minden félreértés elkerülése szempontjából végül kijelentem, hogy nekem semmi kifogásom sincs sem a városi vezetőségben levő urak ellen egyenként, akik. iránt a tiszteletem legteljesebb s nincs kifogásom még az öt zöld batár intézmény direktora ellen sem személyesen; én csak az általános nemtörődömség, Pató Páloskodás és a munkaképtelenség ellen szólalok fel s ezt a kérdést nem engedem a napirendről lehozni; sőt ha a városi vezetőség ebben az ügyben továbbra is tétlen marad, akkor találok 100, vagy 50, vagy 10 embert s azoknak aláírásával, vagy csak magam kérvényt fogok benyújtani a belügyminiszterhez s kérni fogom egy közegészségügyi Kafka kirendelését ! Csendes figyelő. Megjegyzés a Tudományok népszerű ismertetése > című cikkhez. Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának múlt heti számában az idézett cim alatt megjelent ismertetés egyik része a következő: «A képző ifjúsága pedig 3 éneket, Izák János képzői tanár vezetése alatt énekelt. Az egész előadás és a betétek előadása igen szépen sikerült, maga a rendezés is a lehető legjobb volt. Csak kár, hogy a végén «Semmi babám semmi» stb. kezdetű és bizony nem odavaló kupiéval az összhatást elrontották.» Az ismertetésnek, egyúttal bírálatnak eme részéhez kötelességemnek tartom megadni a következő felvilágosítást, egyúttal tisztelettel kérem, hogy ennek b. lapjában helyet adni szíveskedjék. Bodor Aladár főgimn. tanárnak valóban élvezetes és tanulságos előadása után a tképzői ifjak ráadásul elénekelték a 3 magyar dalból álló dalbokrétát, Oaál Ferenctől, amelynek a zenei kádenciája a 3 dal után következik, s e szerint e 3 dal együttesen egy teljes egészet képez. Az első dal kezdete: «Zokog, zokog a hegedű, bánatomat sírja», a második dalé: «Kossuth Lajos újra üzent Turinból», a harmadik dalé pedig: «Októbernek elsején majd el kell masírozni». A dalbokrétának ez a harmadik része is tehát nem kupié, hanem tőről szakadt magyar dal, úgynevezett baka-nóta, amely legalkalmasabb volt arra, hogy vele a hajdani kurucok dalai után azok utódainak egyik kedvelt dalát lehessen bemutatni. Ebből is az következik, hogy a dalbokréta méltó volt az előadáshoz, ennélfogva állíthatom azt is, hogy odavaló volt. Hanem nem volt odavaló a kritikába az a megjegyzés, hogy: «kár----------az összhangot elrontották». Az e tekintetben legkevésbbé hibás tképző-intézeti ifjak egész lelkesedésüket öntötték bele ennek a dalegyletek részére is beváló dalbokréta megtanulásába, s el nem tudják képzelni, hogy a hatalmas tapssal jutalmazott előadásukat hogyan lehetséges ilyen elbírálásban részesíteni, s főleg azt állítani, hogy a harmadik dal eléneklésével az összhatást elrontották. A kupiét a tképző-int. növendékek fel tudják ismerni, s egyáltalán nem is gondoltak arra, hogy komoly előadás alkalmából ahhoz nem méltó módon szerepeljenek. Ha a bírálat írója feltétlenül kifogásolni valót keresett, akkor nem a tképző-intézeti növendékeket kellett volna lehangoló megjegyzésével elkedvetleníteni, hanem hibáztatott volna engem, az ő zenetanárukat, amiért közreműködésüket én irányítottam ilyen módon. S ebben az esetben jól tette volna, ha feltünteti, hogy az a bizonyos megjegyzés tisztán az ő egyéni véleménye, és nem a jeien volt közönségé, amely hatalmas tapssal jutalmazta nemcsak a Bodor tanár előadását, de külön a tképző-intézeti ifjak által elénekelt ezt a harmadik nótát is. Ilyen bántó megjegyzések valóban nehézzé teszik feladatomat, hogy a jövőben esetleg ismétlődő előadások alkalmával lelkes közreműködésre vezethessem növendékeinket. Kiváló tisztelettel Izák János. Sajnáljuk, hogy inkriminált megjegyzésünk Izák urat és növendékeit megbántotta. Midőn kijelentjük, hogy cikkírónknak nem volt ez a szándéka, mert mindössze annyit akart mondani, hogy a különben nagyon precíze énekelt dal nem vágott a programúi, a kuruc kor keretébe, (ami természetesen csakis egyéni nézet lehetett), azon reményünknek adunk kifejezést, hogy Izák urat és derék daloscsapatát ez incidens nem fogja elkedvetleníteni. Szerit,
