Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-08 / 11. szám
Melléklet a Losonczí Újság 11. számához. (1906.) térbe lépni, hogy a megfelelő helyiségről gondoskodva, a múzeumot berendezzük és rendeltetése céljaira bocsássúk. A »Losonczi Újság« is a gyűjtők körébe lép és ezennel felhívja olvasóit, hogy akár lapunk utján, akár pedig egyenesen a polgármester úr útján küldjék be a létesítendő muzeum számára azokat az emléktárgyakat, amelyek a muzeum értékét emelhetik, vagy a melyek nélkül az csonka maradna. De kérdhetné valaki, hogy mit is küldjenek be a létesítendő muzeum számára? Tájékozásúl röviden összefoglaljuk, hogy mi mindent lehetne a létesítendő muzeum számára felajánlani, hogy azután ezekből a tárgyakból a városi múzeumot létesíteni lehessen. Mindenek előtt oly tárgyak emelnék a muzeum értékét, amelyekből városunk múltjára a legcsattanósabb módon felvilágosítást nyerhetünk. Ilyen értékes tárgyak mindazok a nyomtatványok, iratok, levelek, könyvek, képek, szobrok, kiáltványok, oklevelek, beszédek, jegyzőkönyvek, újságok, naptárak, szerződések, évkönyvek, évi jelentések, periratok stb., amelyek tartalma városunk múltjával, történelmével, lakosaival, intézményeivel bizonyos összefüggésben vannak. Másodsorban növelnék a muzeum értékét oly tárgyak, amelyek a múlt iparára, kereskedelmére, iskoláira, egyesületeire vonatkozó adatokat nyújtanának, mint pl. egy-egy faragászati tárgy, ivópohár, evó'készlet, ostor, kürt, bot, sajátos szerszám, fejsze, balta, mozsár, koppantő gyertya, régi világítási tárgy, szék, asztal, láda, dohányzacskó, dohányvágó, évi értesítő, díszoklevél stb. Mindezek a tárgyak a nép művelődési fokozatait tükrözhetnék vissza. Ugyancsak ide tartozik mind az az érdekes ruhadarab, jelmez, hímzett tárgy, amelyek a helyi házi ipar emlékeit és fejlettségét mutatnák be. Szóval ezek a tárgyak a muzeum néprajzi osztályát tehetnék érdekessé és becsessé. Harmadsorban gondoskodni kellene arról, hogy városunk területén előforduló növények, állatok, kövek is megfelelő méltánylásban részesülnének. Amit azután a hazai termékek, növények és állatok példányaival lehetne kiegészíteni. Milyen tanulságos lenne a tanuló ifjúságra nézve, ha ilyen muzeum állna rendelkezésükre, ahol szemléletileg nemcsak a város, de az ország faunájának és flórájának példányaival közvetlen szemlélet utján ismerkedhetnének meg! Negyed sorban fel kellene venni a létesítendő múzeumba mindenféle más történeti emléket is, mint pl. régi pénzeket, ékszereket, térképeket, fegyvereket és más olyan tárgyat, amik a hazai művelődés viszonyaira engednének bepillantást. Szóval a muzeum számára minden olyan tárgyat kell felajánlani, ami csak némileg is múlttal bir és az elmúlt idővel összefüggésben van. Az igy összehalmozódott tárgyakat aztán idővel egy avatott kéz kellőleg és szakértelemmel elrendezné s mi csodálkozással láthatnék, hogy mily gazdag ami városunk és nemzeti múltúnk. Láthatnék azt, hogy azok a tárgyak nemcsak a régiségüknél fogva érdekelnének, hanem a jelen haladására is befolyással lennének. Mindezek után ismételten felhívjuk m. t. olvasóink figyelmét a létesítendő városi muzeum ügyére s felkérjük, küldjék be — ha van valami rendelkezésre bocsájtható emlékük, — vagy szerkesztőségünkbe, vagy a város polgármesteréhez, Wagner Sándor kir. tanácsos úrhoz. A hozzánk érkező tárgyakat készséggel e lapok hasábjain is nyugtatványozzuk. A gyűjtést ezennel megkezdjük s a beérkezett tárgyakat a következőkben nyugtatványozzuk, avval a kijelentéssel, hogy azokat a polgármester úrnak átadjuk. Scherer Lajos főgimn. tanár úr a következő tárgyakat adta a városi muzeum javára: 1. 1 drb díszoklevél. Kelt Beszterczebányán 1816. febr. 27-én Szeletzky Dániel főcéhmester és Záry János másod céhmester aláírásával, pecsétjével ellátva. Nemcsak régiségénél és szép kiállításánál fogva érdekes .és értékes, hanem azért is, mert benne vidéki mesterekül (Landmeister) nyilváníttatnak Schrader József és Samu, Stolár György Losonczról, Schrader István és János és Balláss János Tugárról (Tuhár) a beszterczebányai érdemes csizmadia céh által. Természetesen az egész oklevél német nyelvű. 2. 1 drb oklevél. Kelt Körmöczbányán 1822. szept. 30-án, Bernsmann András és Krausz Ábrahám céhelnökök aláírásával ellátva. Ebben Chabada jános, ocsovai születésű csizmadia inas legénnyé avattatik fel. 3. 20 drb különféle magyar rézpénz. 4. 1 drb 30 és 1 drb 15 pengő krajcárról szóló kincstári utalvány, 1849 január 1-től. (Kossuth bankók.) A szerkesztőség. EgyroJ-másról. Olyan valami komikus van az abszolutisztikus kormány viselkedésében. — Katonasággal megszállja az egész országot; annyira naiv, még talán hiszi is, hogy belénk fojtja a gondolatszabadságot. Gyenge legény ahhoz; az igazságot a szuronyok millióival sem lehet megölni. — Egy szegény kapás boldogabb lehet, mint a muszka cár, pedig hát azt is a szolgák milliói őrzik. Nem vagyok hivatásszerű katona, de ha az volnék, úgy magamban nagyon restelném azt a rendőri szerepet, amit most a katonaság betölt. A katonaság jelképezi az erőt, a bátorságot. O védi meg a hazát, ő védene meg bennünket, a külellenség ellen. Ott az ember ember ellen küzd. A hadi tudomány harcol a hadi tudomány ellen. A háborúban a fegyver, a férfi bátorság megtalálja a maga párját. Bizony ott még akad emberhalál is. A vitézségből, az elszántságból akkor jóval több kell, mint amikor azt a katonát a fegyvertelen nép ellen kivezénylik. Nincs ötszáz tagja a képviselőháznak. Azoknak is fele élemedett öreg bácsi, akik nem a nyers fizikai erővel, hanem bölcs élettapasztalattal szolgálják a hazát. Fejérváry ur, a legsnajdigabb generális, ötezer katonát ezek ellen rendelt ki. Önkénytelenül elmosolyodik az ember. Az erőt akarták ezzel a sok katonával kifejezni. Nem a kormány erejét, hanem annak félelmét, gyávaságát fejezte ki. A közös hadsereg egyik legmagyarabb ezredében szolgáltam ki az önkéntesi évet. Jó katona voltam. Most már szinte sajnálom: a katonai büntetés egyik nemét sem ismer'em meg. Benne éltem; ismerem tetőtől talpig a közösnek csúfolt osztrák hadsereget. Tudom mi az a katonai szubordináció. Az ezrednek legintelligensebb főhadnagya volt az önkéntesi iskola parancsnoka. Egyszer masíroztunk a budapesti külső Üllőiutón befelé. Arcvonalba állított, hazafelé úgy meneteltünk. Egyszer csak >hapták«-ot kommandiroz. Alig megyünk 100 lépést a bokáig érő sárban, »niedert«-t kiált. Rögtön utána »auf«-ot. Ezt herstellirozta 15-ször. Nem tudtuk, mire vélni a dolgot, azt hittük, a főhadnagyunk — akit egyébként szerettünk, — megbolondult. Úgy néztünk ki már, mint a pocsolyában fürdő malacok, amikor végre »ruhe«-t mondott. S nevetve fordult felénk: No gyerekek, a fegyelmezettségeteket akartam kipróbálni. — Ez volt a szubordináció iskolája. A katonaságnál ismertem meg azt is, hogy mire becsülik az embert. A katonai felfogás szerint Isten arra teremtette az embereket, hogy a császárnak sok katonája legyen. A világ az uralkodó körül forog. Mindenki szolga. Az a különbség csak, hogy az egyik közlegény, a másik káplár, hadnagy, kapitány, ezredes, — generális is akad egy-kettő. — Még most is a fülembe cseng, amikor a részeges kadét a kapitány jelenlétében ráorditott a rekrutákra: »üsd az apja Istenét, adnak 3 forintért eleget. Tudniillik, az apró muníciókra minden újonc ennyit kapott. Ennyi becsülete volt az embereknek. Ezt a szellemet akarja a függetlenségi párt kiirtani. A parádék alkalmával fogott el bennünket a legnagyobb drukk. Lázban volt az egész ezred. Hogy jól lövünk-e, azzal alig törődtek; de ha valaki a defilirozásnál egy kicsike hibát csinált, annak jobb lett volna nem születni. A mikor nagy távolságra lőttünk, megtörtént, hogy a golyó előttünk pár száz lépésre vágódott le. Az nem volt nagy baj; de a preszentirozásnál egy kis tévedésért könnyen kapott az ember 10—15 napos egyes áristomot. Mi fizetjük azt a katonát. A nép, a nemzet véréből van. Azt akarjuk: az a hadsereg a király mellett legyen a népé is. Azt akarjuk, hogy az a katona is érezze, hogy ő is ember és annak a gyermeke, amit összeségében népszuverénitásnak hívnak. Az uralkodó ugyan a hatalom szimbóluma, de csak ha a népszuverénitás is támogatja. A kettő egy, a kettő az igazi hatalom. Most amikor a politikai harc az egész vonalon folyik, figyelemmel kisérjük a hadsereget is. Lelki szemeinket ott tartjuk a katonai felfogás ütő erén. Az Isten mentsen attól meg bennünket, hogy a népszuverénitás az uralkodóval harcba álljon. Ha bekövetkezik ez a rossz, vigasztalódhatunk, hogy a hadsereg magyar részének szelleme nem olyan veszedelmes, mint a milyent mutat. Ma már nép-hadseregünk van. Én nem a császár katonája voltam, hanem a törvénybe foglalt általános védkötelezettség alapján a haza, az ország védelmére soroztak be katonának. Ez úgy van! Ezért őrültség az a politika, amelyik a népfiával akarja magát a népszuverénitást leveretni. Ki látott olyant, hogy a fiú megölje az apját. Veszedelmes kísérlet az, amit a Fejérváry kormány a katonasággal művel. Még eddig állják a szubordinációt; de addig jár a korsó a kútra, mig össze nem törik. Megbosszulja ez a katonai rendőri asszisztencia magát. Addig addig próbálgatják, mig az emberi természet a szubord náció fölé emelkedik. Nem rég történt egy nagy városban. A közös, meg honvéd huszártisztek szokásos vacsorájukat tartották meg. A bor, pezsgő mellett megindult a kedv. Együtt mulattak egész reggelig. Szerettem volna Fejérvárynak úgy álmában bemutatni. Mondottam volna: »Ne játszál a tűzzel«. Szeparéban folyt le, jó magyar bús nóták mellett összeölelkezve sírtak a tisztek, végig sírták a Kossuth nótát is. Ez is a katonaságnál történt. Persze ilyeneket kalap alá tesznek. Egy főispáni beiktatásnál egy huszárezred ott énekelt a néppel együtt. Van ám ilyen sok. Mi nem keressük a harcot. Az önvédelem hajt bele. Ha bántják, még az a gyenge kis bogárka is védekezik. Ne adja az Isten, hogy ez az ország lángba boruljon. De ha bekövetkezik, hisszük, tudjuk, hogy az a magyar fiú a saját apját nem öli meg. Ézért engedjenek az elbizakodottságból, mert az a tűz, amivel játszanak, könnyen, igen könnyen az önkényuralmat fogja megégetni. HÍREK. Dr. M. A. Madách Aladár, losoncz-választókerületi pártelnök, febr. 25-én üdvözlő táviratot küldött Kossuth Ferenchez, mint az országgyűlési 48-as és függetlenségi párt elnökéhez abból az alkalomból, hogy képviselőnk dr. Molnár Albert körünkbe jött beszámolója elmondása végett. Pártelnökünk táviratára Kossuth Ferenc táviratilag válaszolt, melynek tartalma a következő : Madách Aladár pártelnök, Alsó-Sztregova. Molnár Albert szeretett barátom beszámolójáról, törhetlen lelkesedésük és kitartásuk kifejezését, üdvözletüket meleg köszönettel fogadom. Losonczi kerület példásan ügybuzgó függetlenségi pártjának üdvözletemet és nagyrabecsülésemet küldöm. Kossuth. Nemzeti ünnepünket, március 15-ikét, mint minden évben úgy ez idén is megünnepeli városunk közönsége. Az ünnepi beszédet — értesülésünk szerint — Kájel Endre ev. ref. lelkész tartja majd a honvéd emlékoszlopnál. Az ünnepély programmját falragaszok utján fogja közölni a rendezőség. A fekete könyv. A poltári kerület elhatározta, hogy egy u. n. fekete könyvet létesít, amelybe beíratnak mindazok nevei, akik a megyei adminisztrátorral szóba állnak, annak segédkeznek, vagy attól hivatalt vállalnak. Szóval, akik a köteles boykottot nem tartják ‘.e, pellengérre állíttatnak és feljegyeztetnek; az utókor is hadd ismerje ezeket a gyászmagyarkákat, akiknek becsesebb a zsebük, mint a becsületük. Követésre méltó eljárás! Képviselői beszámolók. Dr. Jankovich Marcell, a füleki kerület országos képviselője, febr. 25-én Salgótarjánban beszámolót akart tartani, de a hatóság ezt eltiltotta. Az asszisztálásra kirendelt két század vadász-katonára éppenséggel semmi szükség nem volt. Még parádénak sem kellettek, mert ahol Jankovich megjelent, (acélgyári kaszinó, Iparos Otthon, Polgári kör, bányakolónia) mindenütt a legnagyobb bizalommal fogadták s ha újra választás lesz, hát megválasztása biztos. — Dr. Kovács Ernő, a szálkái kerület jogilag ma is országgyűlési képviselője, Vámosmikolán akart febr. 25-én beszámolót tartani, de a megjelent egy század katona és 20 csendőr erőszakoskodása miatt a megkezdett beszédet abban kellett hagynia. Az óriási néptömeg felháborodása óriási volt s csak nagynehezen tudta dr. Kovács Ernő és a párt elnöke: Kádár Kálmán, a fenyegető állást vett népet szétoszlásra bírni. — Gróf Zichy Vladimir, a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselője f. hó 6-án tartotta beszámolóját az »Ipartestület« épületének udvarán nagyszámú választópolgár előtt. A nagy lelkesedéssel fogadott fejtegetések után, melyben a többek között Bánffy szegedi leveléről is említés tétetett, a választók gróf Zichyt újra képviselőjüknek jelölték. A beszámoló után lakomára gyűltek össze a választók, melyen Balázs József köszöntötte fel gróf Zichy Vladimírt, mint a dicső 48-as eszmék hű harcosát, Ezekből is látható, hogy milyen az ország
