Lorain és Vidéke, 1958 (45. évfolyam, 2-52. szám)

1958-07-18 / 29. szám

4 OLDAL Lorain és Vidéke—Lorain & vicinity 1958 JULIUS 18 Egy kis csevegés Azt mondja nekem múlt­koriban az én Zoltán bará­tom, hogy könnyű az íróknak. Ők nem dolgoznak valóságos emberekkel, fórmenekkel, ha­nem kitalálnak maguknak egy alakot, leírják ahogy nekik tetszik. Ha rossz kedvük van, rossznak, gonosznak árják le, elkövettetnek vele betörtest, gyilkosságot. Ha jó kedvük van, akkor meg olyan ragyo­góan jó embert csinálnak be­lőle, hogy igazság szerint már születésekor idvezülnie kellett volna. No hát ,én most kito­lok az én barátommal, mert olyanról irok, akivel nem kö­­vettethetek el disznóságot, fel sem dicsérhetem, — mert az igazán disznóság lenne, írok saját magamról. Nem mintha feltételezném, hogy bárkit is érdekelnének az én kis dolgaim, de úgy tapasz­taltam, hogy Amerikát érdek­li, hogy mint vélekednek róla, hogy látják, akik nem régen ismerik. Hát igen. Furcsa ez az Amerika. Úgy van vele az ember, aki nem régen látja, mint a távcsővel. Először be­lenéz, —■ homályos, semmit sem lát. Elkezdi csavargatni a beállító csavart, tulközelre állítja be, s meglátja a pisz­kot a távcső lencséjén. Ijed­ten csavarja az ellenkező irányba, akkor meg olyan gyönyörű színeket kezd szi­­várványozni, hogy a Techni 'color színei elbújhatnak mel lette. Mikor azután jó sokáig csavargatta az ember, — mondjuk úgy öt évig, — vég­re megtalálja a helyes per­spektívát, közben állampol­gárrá lesz és lezárja a vitát azzal, hogy huncut az a ma­dár, amelyik a saját fészké­be — kritizál. Szenvedélyes vadász és ha­lász voltam már otthon is. Ki­érkezve Amerikába, rögtön a lehetőségek után érdeklődtem. Vadászat után még érdeklőd­ni sem mertem, — jó európai elképzelésem az volt, hogy ha én, mint most jött idegen, fegyvert merek kérni valahol illetékes helyen, még a sza­badságszobor is meg fogja csóválni a fejét. (Nem tud­tam még akkor, hogy a re­volver az ifjúság standard felszerelését képezi, melynek gondos és óvatos kezelését a televízión sajátítják el.) Ma­radt tehát a halászat. Kivál­tottam a halászati ‘licens’-et s kezdtem ismerkedni a halak­kal ,és a halászati módszerek­kel. Európában kellő arány­ban vannak elosztva a vizek­ben a békés halak és a raga­dozók. A békés halak eszik a kukacot, a ragadozók eszik a békés halakat, a ragadozók sem élnek örökké és megeszik őket a kukacok. Tökéletes körforgás. Nem úgy itt Ame­rikában. Békés hal nagyon kevés, a ragadozók uralkod­nak. Ragadozó eszi a ragado­zót. Akár az emberek. Ezek 'között is ragadozó eszi a ra­gadozót. Mi lesz a kukacok­kal? A hal és kukacról beszélve jut eszembe, hogy mennyire más és uj természetű prob­lémái vannak az embernek Amerikában. Az első halász kiránduláson fogtunk egy cso­mó “krappi”-t. Feleségem nagy lelkesedéssel puccolta meg őket. Mikor elkészült, a fiiéket vaxpapirba csomagolta és betette a fridzsidétor “fri­­zer”-jébe (mely jó európai szokás szerint tele volt csir­kével, sztékkel és birkacomb­bal, -t- mert hát “sohasem lehet tudni, mikor jön az Ín­ség?). Utána hozzám fordult. — Mit csináljak a belek­kel ? AMHERST MEMORIAL STUDIO Lakás és műhely 18á—«4 JACKSON STM AMHERST. OHIO Mindenféle Sírkövek ÉS S1RJELZŐK EVERT NYLEN, tulajdon«. A gyász nehéz óráiban lelkiismeretes szolgálattal állunk Lorain és környéke magyarságának rendelkezésére. RODZÁSH IMRE, tulajdonos Lorain egyedüli magyar temetkezője Ambulance szolgálat éjjel-nappal BODZASH FUNERAL HOME 1783 E. 31st STREET LORAIN, OHIO Phone: BR. 7-8164 Gyász esetén forduljon bizalommal hozzánk a gyászoló család ren­delkezésére. • Ohio állam legszebb és legnagyobb temet­kezési intézete. • Az épület léghűtéses egész éven át. • Ebédlő és konyha áll — 24 órai betegszállító kocsi szolgálat — • Van elegendő parkoló hely. • Az otthon központi fekvésű. Sokáig gondolkoztam, de nem találtam megfelelő meg­oldást. A köztisztasági embe­rek csak hetenként egyszer viszik el a szemetes kanná­kat ; addig nem állhat bennük. Elásni nincs sem ásóm, sem helyem. Végre eszembe jutott az egyik mellékút mellett ál­landóan füstölő szemétégető. — Csomagold be vaxpapir­­ba, frízeid be, holnap, vagy holnapután kiviszem a sze­méttelepre. így is történt. A csonttá­­fagyott csomagot magas Ív­ben röpítettem a füstölgő sze­­miéthalmazba. Harmadnap ha­zaérkezve — feleségem is dol­gozik és együtt jövünk haza, — megkérdeztem: ■ _ Mi lesz ebédre? — Szték, — hangzott a vá­lasz, — az hamar megvan, — s kotorászni kezdett a frizer­­ben. — Látod, — szólt, — még mindig nem vitted el a hal­beleket ! Bennem megfagyott a vér.. Egy jó darabig kotorászott még, azután megszólalt: — Nem találom a sztéket, nem tudod hol van? — No hol? — humorizál­tam, — ha kitalálod elviszlek ebédelni a “Hill Top”-ba! Ördöge volt, kitalálta! Feleségemről j ut eszembe, hogy mennyire mások a fér­fiak és a nők elgondolásai, — ugyanazon dologról. A nyár kezdődik és kis la­kásunkban megszorul a leve­gő. Éjféltől a hajnali órákig van egy kis idő, amikor le lehet kissé hűteni. Valamelyik este kinyitotta a szembenfek­­vő ablakokat a feleségem, hogy hűljön ki a lakás. — Hadd nyitva egész éjjel —szóltam. — Nem lehet, — válaszol­ta, — annyi a munkanélküli, valaki bemászik az éjjel. — Ne félj, — biztattam, — mit tud elvinni? — Elvinni semmit, — szólt — de összepiszkolja a szőnye­get! — No hát majd adok én neki, — hetvenkedtem, — tu­dod, (hogy a légy zümmögé­sére is felébredek! Azzal megtöltöttem 38-as Smith-Wesson revolveremet s az éjjeliszekrényemre tettem. — De ne lődd meg, amikor már bent van a szobában! — szólt újból. — Miért? — Tudod milyen nehezen megy ki a vér a szőnyegből! Megígértem. Aludni men­tünk. Elalvás előtt elképzeltem a helyzetet. Borzalmas lehető­ségek ötlöttek eszembe. Va­laki benéz, — azt hiszem fel­riadva, hogy a betörő — és fejen lövöm, mert sietnem kell a lövéssel a szőnyeg mi­att. Nem, — a plafonba lövök ijesztésképen. Nem,nem, —. a vékony padlót átüti a golyó, emeleti szomszédunk most rendezkedett át, nem tudom hol alszik és ha eltalálom, ve­zetés nélkül marad a Kroger egyik fiókja. . . Ijesztésül ki­lövök az ablakon . . . nem, nem, a szomszédasszony 250 fontos, nehezen lélegzik, — biztosan az ablaknál alszik, — amilyen szerencsém van, biz­tosan eltalálom. A padlóba lö­vök, — megint a szőnyeg . . . Csendesen felkeltem és ki­szedtem a golyókat a revol­verből. Azt mondták valamikor, hogy Magyarország jogászál­lam volt. Csakugyan a ma­gyaroknak ritkán jól fejlett jogi érzékük van és a tanult emberek közül minden máso­dik végzett jogász volt. Nem csoda. Évszázadokon keresztül küzdöttünk jogainkért, a vé­rünkbe ment. De hogy Ame­rika is jogász-állam, azt csak most tudtam meg. Csendesen horgászgattam egy kisebb tó partján. Egy­szerre a hátam mögött ma­gasodó part felől neszt hallok. A következő pillanatban sürü egymásutánban apró kövek csapódtak a vízbe, pedzőm kö­ré. Hátranézve két 10-12 éves fickót pillantottam meg,- kik láthatóan mulattak meglepe­tésemen. — Ne dobáljatok és ne za­varjatok! _ szóltam rájuk, — látjátok, hogy horgászom! — Ez szabad ország! — válaszolt az egyik a cochise-i sheriff modorában — azt csi­nálunk, amit akarunk! Méregbe jöttem. — Azonnal takarodjatok in­nen! — kiáltottam rájuk. — Jogunk van oda menni és ott lenni, ahol akarunk! — szólt az ellenérv. Hirtelen visszagondoltam jogi tanulmányaimra. Akár­hogy törtem a fejemet, a deb­receni egyetemen nem taní­tották erre az esetre a vá­laszt, vagy nem voltam ott, amikor tanították. így pár pillanatba került, míg meg­találtam a helyes ellenérvet. Ezt tudomásukra hozni, — kezemben a kiemelő háló hosszú nyelével, —. közeled­tem hozzájuk. Nem vártak be, elszaladtak. Nagyon kérném olvasóin­kat, ha találkoznának a két fiúcskával, mondják meg ne­kik, hogy nem akartam én őket bántani . . . szó sincs róla . . . tudom milyen szi­gorúan büntetik a serdülő fi­atalság bántalmazását. Csak saját jogi álláspontomat akar­tam nekik kifejteni. Nagyon szépen kérném olvasóinkat . . ., vagy ha esetleg a fiúcs­kák tanítója is olvasná Írá­somat . . . Mi vár * a mai lányokra? Mit tartogat a jövő a mai leányok számára, akik ma Amerika középiskoláiba jár­nak? Mi a valószínűsége an­nak, hogy férjhez mennek, gyermeket hoznak a világra, állást vállalnak? Az elmúlt év statisztikáját véve alapul, az amerikai munkaügyi minisz­térium az alábbi következte­tésekre jutfr-*' 1. ) Száz leány közül ötven körülbelül még húsz éves ko­ra előtt férjhez megy, s ki­lencven megy férjhez har­minc éves kora előtt. 2. ) 'A legtöbb leány 17-18 éves korában kezd munkát vállalni, amikor a középisko­lát elvégezte. Bár sokan kö­zülök azonnal férjhez mennek és sokan főiskolára iratkoz­nak, a legtöbb le^ny ilyen­kor állásba megy. 3. ) A nők nagyobbrésze férjhezmenetele után is ke­nyérkereső marad. Azok, kik főiskolai hallgatókat választa­nak élettársul, legalább is ad­dig dolgoznak, mig a férfi be­fejezi tanulmányait, Meglepő a statisztika, mely szerint a főiskolába járó fiatalemberek harminc százaléka máris l\á­­zasember. 4. ) Mielőtt az első gyermek megérkezik, a dolgozó asszo­nyok legtöbbje lemond az ál­lásáról és nem keres újabb munkát addig, • mig legfiata­labb gyermeke is iskolássá nem válik. Mégis előfordul, hogy fiatal anyák, akiknek olyan gyermekük is van, aki még nem jár iskolába, házon kívül munkát vállalnak. Száz közül 15 esik ebbe a csoport­i. Sokan csak azért keres­nek pénzt, hogy háztartási al­kalmazottat, — vagy nevelőt — tarthassanak. 5. ) Rendszerint 22 éves korban jelentkezik először a gólya, a második gyermek többnyire akkar érkezik meg, amikor az anya 25 éves, a harmadik amikor 27 éves. Az ilyen családanya 35 éves korában már ismét állást ke­res, mert gyermekei elérték az iskolás kort. Rendszerint csak 8-10 évig tart, amíg ott­hon “pihen.” 6.) A legfőbb ok, amiért az asszony ismét dolgozni kezd: pénzügyi. A családok magasabb életszínvonalra tö­rekszenek; a gyermekek nö­vekedésével a kiadások is sza­porodnak; az iskoláztatás kü­lön gondokkal jár. De sokan csak azért járnak el dolgoz­ni, hogy ne maradjanak egye­dül otthon, mig az ifjúság az iskolában tartózkodik. Negy­venöt éves kora. után egyre több nő. jut özvegységre és ilyenkor a legtanácsosabb munkát vállalni. 45-54 éves korban az anyák húsz száza­léka elveszti férjét és az ilyen asszonyok legnagyobbrésze dolgozik, — vagy gazdasági okokból, vagy hogy produktív foglalkozással töltse el idejét. 7.) A leányok tiz százaléka egyáltalán nem megy férj­hez. Ezek átlagosan negyven éven át maradnak a munka­piacon. A 20 éves korában asszonnyá lett nő, — ha nin­csen gyermeke, — átlagban 31 éven át dolgozik házon kí­vül, mig a gyermekes anyák csak 27 évig. A fenntiekből mindeneset­re kitűnik, hogy az amerikai nőkre, a háztartáson kívül is sok munka vár. KISKA OIL COMPANY SINCLAIR gazolin állomás Gazolin és olaj. Megbízható kiszolgálás Szakképzett autózsirozás. - Autó gumik Battériák és egyéb felszerelések. KISKA JÁNOS, tulajdonos Phone 74-495 Lorain, Ohio A 28-IK UTCÁN szemben a Thew Shovel Co.-val Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. I year 518 Q 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Name City Address ------Zone-Mély fájdalomtól megtört szívvel, de a Mindenható akaratában va­ló engedelmes megnyugvással jelentjük, hogy a forrón szeretett férj, édesapa, nagyapa, após, testvér és rokon, a Bacska-i (Zemplén megye) születésű IDS. ABAHÁZI JÁNOS életének 59.-ik, zavartalan, boldog házassága 34.-ik és amerikai tartóz­kodása 36.-ik esztendejében, — hat heti súlyos betegség után, az ely­­riai Memorial Kórházban, — 1958 julius 7.-én éjjel, 1 óra 53 perckor visszaadta áldott jó lelkét az Egek Urának. Megboldogult tagja és tisztviselője volt az elyriai Magyar Refor­mátus Egyháznak és az Amerikai Magyar Református Egyesület ely­riai fiókjának. Felejthetetlen emlékű halottunk földi maradványait a Harold Dickens Temetkezési Intézetben ravataloztuk fel Elyriában és onnan temettük 1958 julius 9.-én reggel 9:30 órakor, egyháza templomából pedig 10 órakor — Nt. Bacsó Béla lelkész egyházi szolgálatával, — a Brookdale temetőben lévő családi sírhelyre. Legyen álma csendes, emléke áldott! GYÁSZOLJÁK: Bánatos özvegye, IDS. ABAHÁZI JÁNOSNÉ, szül. Dohányos Rebeka. Fiai: ABAHÁZI JÁNOS, a családi otthonban. — ABAHÁZI LAJOS és családja, LaGrange, O. Leánya: ERZSÉBET — Yensho Andrásné, — és családja, Lichtfield, 0. ÖT UNOKÁJA. Fivérei: ABAHÁZI ANDRÁS és családja, Lorain, O. — ASIK JÓZSEF és családja, Lorain, O. Nagybátyjai: ABAHÁZI ISTVÁN és családja, Perth Amboy, N. J. — ABAHÁZI SÁNDOR és családja, az Óhazában. Sógornéjai: FÜLÖP BALÁZSNÉ és családja, az Óhazában. — PANDY ALBERTNÉ és családja, Elyria, O. — MAJOROS LAJOSNÉ és családja, Oshawa, Ont., Canada. — ÖZV. ABAHÁZI FERENCNÉ és családja, Elyria, O. Sógora: DOHÁNYOS ISTVÁN és családja, Medina, O. Nagynénje: ÖZV. KOSZTYU ISTVÁNNÉ és családja, Columbus, O. Nászai: YENSHO ANDRÁS és családja, Strongsville, O. — MR.- és MRS. GUS ANGELOS és családja, Lorain, O. Keresztkomái: TÓTH ANDRÁS és családja, Elyria, O. — ABAHÁZI JÁNOS és családja, Lorain, O. — DEBRECZENI GÁBOR és csa­ládja, Cleveland, O. • , Továbbá többi rokona, keresztgyermeke, jóbarátja, szomszédja és isme­rőse itt és az Óhazában. State PB4# JÓ EREDMÉNYÉRT használja a Lorain és Vidéke apróhirdetési rovatát Ha bármit eladni vagy venni akar, házat, telket, bútort vagy más egyebet; ha lakást keres vagy lakást akar kiadni, vagy bármi mást akar hirdetni, vegye igénybe a Lorain és Vidéke apróhirdetési rovatát. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS E gyászos alkalomból szivből jövő köszönetünket nyilvánítjuk azoknak a rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak és ismerősöknek, akik nehéz bánatunkat szives részvétükkel enyhíteni igyekeztek, kik drága halottunk ravatalára virágot helyeztek, vagy virágmegváltás címén a rák-kutatás céljaira, vagy az Egyház javára adakoztak, kik a virrasztásnál! resztvettek, vagy ott imádkoztak, kik autói-i kát a temetésre rendelkezésünkre bocsátották, vagy azon személyesen megjelen­tek. Külön köszönetünket kívánjuk kifejezni Nt. Bacsó Béla lelkész umak ma­gasztos és vigaszunkra szolgáló egyházi szolgálatáért; a Református Egyesület­nek; a halottvivőknék s mindazoknak, akik bármilyen formában segítségünkre voltak és a Harold Dickens Temetkező Intézetnek, a temetés kegyeletes és meg­elégedésünket érdemlő megrendezéséért. A GYÁSZOLÓ CSALÁD.

Next

/
Oldalképek
Tartalom