Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése II. Szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján
55 2021/1. ▪ 52 – 65. vonatkoztak egységesen, amelyeket eltérő vállalati múlt, vállalati méret és szervezet és eltérő iparági sajátosságok jellemeztek. 4 A vállalati iratok hetvenes évekbeli szabályozását tehát az adminisztratív-irányító szervek vállalatokkal kapcsolatos előfeltevései, a levéltári intézményrendszer merevsége, a magyar levéltári gondolkodásban kizárólagosan jelenlévő regisztratúrarendszer koncepciója és az iratok feletti rendelkezés levéltári monopóliumának elképzelései formálták egyidejűleg. Ebben a mezőben azonban a vállalatok szempontjai egyáltalában nem jelentek meg, annak ellenére, hogy az új gazdasági mechanizmus nyomán megkezdődött a direkt, tervutasításos rendszer ellentmondásokkal teli átalakítása, s a vállalati autonómia bizonyos elemeinek elismerése is, amely jelen írás szempontjából leginkább a saját múlt felfedezésében volt tetten érhető a vállalatok részéről, s amelyre a későbbiekben még visszatérek. A szakmai irányításért felelős kulturális tárca és a levéltárak ebben a helyzetben elsődlegesen csak annyit érzékeltek, hogy a vállalati szinten keletkező, levéltári átadásra kijelölt iratanyag átvétele – annak nagyságrendje okán – messze meghaladta a levéltárak rendelkezésére álló erőforrásokat.5 Csak a hetvenes évek végén került sor komolyabb számvetésre, nem függetlenül az addig főként raktári kapacitáskérdésként taglalt vállalati anyagok nagyságrendjétől, amikor is az ÚMKL illetékességébe tartozó gazdasági (és kormányzati) szervek iratkezelési gyakorlatát összesítették. Miközben még a közhivatalok esetében is problémát jelentett az 1969 után bevezetett iratkezelési szabályzatok alkalmazása, az igazán látványos kudarc a vállalati szférában jelentkezett, miután a vállalati működéstől idegen, rendeletileg előírt és a levéltári értelmezés fundamentumává tett eszközök teljes vagy részleges negligálása ekkoriban vált teljesen egyértelművé. Ennek kapcsán fogalmazódott meg kiút gyanánt egy több pontból álló javaslat, amelynek legfontosabb megállapítása – a keletkező iratok nagyságrendjéből kifolyólag – a szervszintű kategorizálás elvégzésének igényéhez kapcsolódott, s amelyhez az irattári „tétel” fogalmának felülvizsgálata, rugalmassá tétele, bizonyos szerveknél kizárólag a levéltári, azaz a történeti értékű iratokra koncentráló szempontok – és nem „ügyviteli” kérdések – hangsúlyozása párosult. 6 4 A KGM alá tartozó ágazatokat a vas-, alumínium-, és színesfémkohászat, a gépi berendezések, a járműipar (közlekedési eszközök gyártása), az erősáramú berendezési ipar (villamossági gépek gyártása), a híradástechnika, a műszeripar és a fémtömegcikk ipar jelentette. Az egyes iparágak szereplőihez, illetve a KGM alá tartozó 113 tröszt, vállalat, intézet és egyesülés korabeli, a Csepel Művektől a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalaton (GELKA) át a Magnezitipari Művekig terjedő listájához: Adler–Sebes, 1971: 18–58., 65., 81. 5 Minderről részletesen ld. Balázs, 1975: 261– 263., illetve sz.n. Vállalati provenienciájú iratok levéltári őrzésével és feldolgozásával kapcsolatos problémák, ld. Szűcs, 1974.; valamint MNL OL XIX-I-7-o 38419/1975 A szocialista-kori vállalati jellegű iratanyag védelmének problémái 1975. október. Ld. Mi nisztériumi előterjesztés, 1975. 6 Erdmann, 1979 és Erdmann, 1982. A vállalati iratkezelésről hasonló általános megállapításokat tett és szokatlan módon a levéltárosi kompetenciák kérdését is érintette: Pálmány, 1983. Vállalati iratok gyűjtése II.
