Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz
Győri sztahanivisták – Horváth Ede útja a hatalomhoz 63 novista mozgalomba. 10 A valósághoz közelebb áll az a verzió, amelyet az egyik résztvevő, Jakab Sándor említett a vele készített interjúban. Ő úgy emlékszik, hogy öt olyan embert (Horváth Edét, Kék Zoltánt, Jakab Sándort, Nyitrai Jenőt és Baranyai Andrást) hívtak fel a vagongyári igazgatói irodába, akikre korábbi munkájuk során már felfigyelt a gyárvezetés. Felsorakoztak a szőnyeg szélén és Gáspár közölte velük, hogy mivel már bizonyítottak, Győrben velük indítják a sztahanovista versenyt. Minden segítséget megadnak, nekik egyetlen feladatuk lesz, a magas teljesítmény biztosítása. 11 Kék és Horváth megkérdezte a pártvezetőket, hogy a verseny után leveszik-e a normájukat, mire közölték, hogy nem. Ezt nyugodtan megtehették, mert néhány héttel korábban maga Rákosi tett erre nézve ígéretet. 12 És a sztahanovisták normáját valóban nem szigorították a sztálini munkaverseny alatt, utána pedig legtöbbjüket gyorsan kiemelték, levették a gépről és irányítói munkakörben foglalkoztatták tovább. 13 Horváth Ede pl. az autógyár műszaki osztályvezetője, majd 1951 őszétől a Győri Szerszámgépgyár igazgatója, Kék Zoltán előbb normafelelős, majd a vagongyári daruüzemi gépműhelyének a vezetője, Jakab Sándor munkamódszer átadó, aztán műhelyfőnök-helyettes lett. 14 A híres Kossuth-díjas sztahanovisták közül egyedül Pióker Ignác maradt munkás, aki az Egyesült Izzó gyalupadja mellől ment nyugdíjba. Igaz, olyan munkás ma- 10 Fábián György dokumentumokra és főleg visszaemlékezésekre épülő könyvében azt írja, hogy Apró Antal és Gáspár Sándor személyesen jött Győrbe, hogy megkérje Horváth Edét, legyen sztahanovista, mert nagyon jól dolgozik. Horváth Ede a felkérés elfogadását ahhoz a feltételhez kötötte, ha az ott lévő vezető pártemberek írásban adják neki, hogy a normát nem fogják felemelni. Ede a műszak végéig várakoztatta őket, majd elmentek a Nagy Halászba, ahol aláírták az erre vonatkozó megállapodást, „amelyet aztán mindegyik fél becsületesen betartott” (FÁBIÁN, é. n., 55–57.) 11 Interjú Jakab Sándorral, az interjú a szerző tulajdonában. 12 Kovács István, a Nagybudapesti Pártbizottság titkára és Rákosi Mátyás az egyéni verseny meghirdetésekor kíméletlen harcot hirdetett a munkafegyelem lazítói, a bércsalók ellen, ugyanakkor elítélte azt a magyar iparban bevett gyakorlatot, miszerint a vállalatok a 127%-nál magasabb teljesítményt nem fizették ki, inkább felemelték a normát, ami természetesen a teljesítmény visszafogásához vezetett. Utasították a vállalatok vezetőit, hogy a valós teljesítményért járó bért – bármilyen magas is az – fizessék ki. (Szabad Nép, 1949. szeptember 1–2.) Sőt, 1949 november végén az 1500 Ft-nál magasabb fizetések után addig fizetett illetmény többletadót is eltörölte a kormány, amely erősen progresszív jellege folytán leginkább a csúcseredményeket elért sztahanovista munkásokat sújtotta. (Szabad Nép, 1949. november 25.) A munkaverseny kampány lecsengése után ezek az engedmények megszűntek. 13 A munkaverseny-mozgalmaknak az elsődleges célja a normaszigorításoknak és ezen keresztül a bérek drasztikus csökkentésének az „elméleti” megalapozása, gyakorlati előkészítése volt. Ezért teljesen még le sem csengett a Sztálin 70. születésnapjára szervezett sztahanovista verseny, amikor az 1949. februári központi normarendezés után 1950-ben sor került a teljesítménybérben dolgozó fizikai munkavállalók generális normaszigorítására, ami a keresetek 13-20%-os csökkenéséhez vezetett. (Lásd pl. Az 1950. évi alapbéremelés és normarendezés végrehajtása. A SZOT bér- és termelési osztály összefoglaló jelentése, 1950. szeptember 18. Közli Munkások Magyarországon, 2000. 150–153.) Egyidejűleg szigorú rendszabályokat hoztak az ún. „bér- és normacsalók” ellen. (Lásd A bér- és normacsalókkal szemben szükséges egyes rendszabályok. 364/19/1950. N. T. sz. határozat, 1950. június 9. Népgazdasági Tanácsi Határozatok Tára, 1950. 19. sz. 236.) 1952 május–júniusban újabb központi normaemelésre került sor. (Lásd VARGA, 1994). 14 A Vagongyárról a profilírozás során leválasztották az autóosztályt, a csavargyárat és az egykori Ágyúgyár területén lévő ipartelepi üzemeket. A törzsgyár területén lévő autóosztályból előbb önálló gyár lett (Győri Autógyár), majd a Csepel Autógyár Hajtóműgyáraként működött, 1957-ben ismét önállósodott, végül 1960 végén beolvadt az ugyancsak a vagongyárról leválasztott Győri Szerszámgépgyárba. (A szervezeti változásokat lásd TABICZKYNÉ II., 1972. 32–33., valamint A húszezredik, 1954.)
